Utolsó kommentek

  • enamel (törölt): Respect. De hogy népszerű ezzel nem leszel, az 7cencség. :) (2011.02.14. 14:56) Az arany középszer
  • Gundel a Marson (törölt): Nostehát: Az áldozat azt mondta, hogy ő már megbocsátott. Azaz lezárta magában a dolgot. Innentől... (2010.01.26. 19:17) Pedofília és Polanski
  • Gundel a Marson (törölt): Na, ebbe majd bekapcsolódok. Jó hosszú cikk. Polanski nem pedofil. Egyelőre ennyit. (2010.01.25. 20:46) Pedofília és Polanski
  • szomorutojas: @tesz-vesz: a szomorú szó szerintem nagyon szép, van benne valami a hangulatfestô szavakból. Illes... (2010.01.24. 12:57) Pedofília és Polanski
  • tesz-vesz: @szomorutojas: és miért lettél szomorú? (2010.01.23. 21:58) Pedofília és Polanski
  • Utolsó 20

Kultúra

Szabadság és öröm

2007.01.23. 07:44 :: szomorutojas

"A történelem démonai visszatértek. Hogy megint beburkolják ôket a régi, forradásos bôrbe, és visszaráncigálják ôket oda, ahol valójában élnek. Ahol a Szeretet Törvényei megszabják, kit kell szeretni. És hogyan. És mennyire."

A gondolat forrása, a beszélgetés folyamának újabb cseppje

Létezik -e az egyén értékrendjénél magasabb rendû? Lehetséges, hogy én szentül hiszem, hogy helyesen cselekszem, és mások ezért elítélnek? Ha én a saját meggyôzôdésem szerint helyesen cselekszem, el lehet -e ítélni engem bármilyen magasabb rendû erkölcs, vagy morál nevében? (Ismétlem magam, de felhozom az Ötödik pecsét klasszikusnak számító kérdését: Tomóceusztakatiti vagy Gyugyu?)

Tegyük fel, hogy létezik egy abszolút morál, nevezzük ki ennek a tolerancia egyik alapelvét: A szabadságom addig terjedhet, amíg mások szabadságát nem korlátozom.

Ha Mroźek alapkérdésébôl indulok ki, és a saját szabadságomat az engem korlátozó tényezôkön belül húzom meg, valóban szabad vagyok, és ebben engem senki nem korlátoz? Ülök egy széken, és szabad akaratomból úgy döntök, azon a széken ülve maradok az idôk végezetéig. Vajon korlátoz -e engem az a tény, hogy mindez egy kívülrôl bezárt szobán belül van? Ha szabad akaratomból meghúztam a korlátokat a széken ülésben, nem is érzékelem, hogy be vagyok zárva.

Mindenképpen korlátoz a szabadságunkban a saját értékrendünk, hiszen ha mások szabadságánál meghúzzuk a határát, akkor is határt szabtunk. Mégis, ha elvünkké tesszük, szabadnak érezhetjük magunkat saját magunk szabta határaink között. Talán az örömnek nem szabhatunk határt, amíg saját értékrendünknek megfelelünk, amíg saját szabadságeszményünk szerint szabadok vagyunk, addig az örömünk teljes lehet.

Ezek puszta elvek, amiknek az ember akkor adhat tartalmat, ha ezek mentén él. Ismerek olyan embert, aki a saját szabadságideálját a külsô erôkön belül húzza meg, csupán azért, hogy kerülje az összeütközést. Ismerek olyan embert is, akinek öntelt intoleranciája elhiteti vele, hogy mindenkinek az ô elvei alapján lenne jó élni.
Idealistának lenni luxus, van hogy pénzben mérhetô luxus, de örömöt ad. Én ilyen örömök mentén szeretnék élni. Meg ilyenek mentén.

 

Update: Szégyen és gyalázat, elírtam Tomóceusztakatiti nevét. Javítottam.
Update2: Újra elírtam, és újra javítottam.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok fogalmak mitosz

www.vatera.hu

A bejegyzés trackback címe:

http://tojas.blog.hu/api/trackback/id/tr13409280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.