Utolsó kommentek

  • enamel (törölt): Respect. De hogy népszerű ezzel nem leszel, az 7cencség. :) (2011.02.14. 14:56) Az arany középszer
  • Gundel a Marson (törölt): Nostehát: Az áldozat azt mondta, hogy ő már megbocsátott. Azaz lezárta magában a dolgot. Innentől... (2010.01.26. 19:17) Pedofília és Polanski
  • Gundel a Marson (törölt): Na, ebbe majd bekapcsolódok. Jó hosszú cikk. Polanski nem pedofil. Egyelőre ennyit. (2010.01.25. 20:46) Pedofília és Polanski
  • szomorutojas: @tesz-vesz: a szomorú szó szerintem nagyon szép, van benne valami a hangulatfestô szavakból. Illes... (2010.01.24. 12:57) Pedofília és Polanski
  • tesz-vesz: @szomorutojas: és miért lettél szomorú? (2010.01.23. 21:58) Pedofília és Polanski
  • Utolsó 20

Kultúra

Értelmezés

2007.01.29. 02:59 :: szomorutojas

Menedék a saját igazságunk, és börtön is ugyanakkor.

A valóság értelmezése egyedi, (kultúrafüggô, életútfüggô, etcetera, errôl sokat írtam már) a valóság kizárólag ezen keresztül megismerhetô, és sosem ismerhetjük meg az objektív valóságot. Az igazság viszont megismerhetô, az igazság az, amit sokan annak tartanak, minél többen, annál nagyobb, erôsebb igazság. Az igazság is változik, az én igazam mindvégig igaz lesz, amíg én azt úgy hiszem, vagy más igazát el nem fogadom (és onnantól kezdve azt tartom igaznak). A jogot is innen eredeztetjük, amikor a sokak igazságát (és a szokásait) mindenkire nézve kötelezôvé tesszük, mindenkire ugyanazt az igazat erôltetjük némely szûk területen. Szûk területen, mert az életünk jelentôs részében ha nem is fogadjuk el a sokak igazát, nem kerülünk vele nyíltan szembe.

Az állítások igazságtartalmának mérlegelésekor jópár szempontot veszünk figyelembe:
-mennyire bízunk abban, aki mondja
-mennyire koherens  az állítása a korábbi ismereteinkkel
-származik -e érdeke abból, hogy amit állít ne legyen igaz

Valakinek, akiben bízunk egy egész inkoherens állítását is hajlamosak vagyunk elfogadni, még akkor is, ha érdeke fûzôdik a megtévesztéshez. Máskor egy tökéletesen koherens állítást sem fogadunk el, mert úgy érezzük, túlságosan erôs érdeke fûzôdik az igaztalan állításhoz, és a bizalom sem erôs benne. Sokszor erôs a hinni akarás, nem akarom elhinni hogy nem mond igazat a másik, meggyôzôdésem ellenére inkább elhiszem, mintsem hogy szembenézzek az igazsággal. Azért hiszünk a másiknak hogy elkerüljük a konfliktust (ez lenne a kegyes bizalom, ez is a kegyes hazugság egy formája, azt hazudjuk, hogy hiszünk, hogy az igazsága a mi igazságunk is, sokszor magunknak is ezt hazudjuk).

Lehet a valóságtól teljesen elrugaszkodott is az igazságunk (a vallás, az ezotéria hívôinek nincs valós kézzelfogható mindenki számára meggyôzô igazságuk, csak az erôs hitük az igazukban), és lehet igazság. 

Amit viszont mindenki egyformán ismer, az az igazságtalanság, a kettônek viszont csak magyarul van köze egymáshoz, a latin nyelvek (az angollal egyetemben) jogtalanságnak (injustice) nevezik, és ez valóban közelebb áll hozzá. Ugyanis míg az igazságnak nincs logikája (illetve kizárólag a személyhez kötôdik, és csak annak logika iránti igényét másolja), addig  a jognak megvan a maga belsô logikai rendszere. A legfôbb igazságtalanság a becsapás (hazugság), illetve a reciprocitás teljes hiánya, (avagy éppen a reciprocitás különbözô szintjeinek keverése, én kiegyensúlyozottnak hiszem, míg a másik negatív reciprocitást gyakorol). 

Annál többre törekedni, minthogy két ember kölcsönösen higgye (de legalább elismerje) a másik igazát,  talán nem is lehet. Zorán megénekelte: Apám hitte... és úgy hiszem, ez így volt szép.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok fogalmak

A bejegyzés trackback címe:

http://tojas.blog.hu/api/trackback/id/tr65409298

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.