Létezik egy fogalom, amit nagyon szeret használni a modern világ (nem beszélve a marketing gépezetekrôl), ez a fejlôdés fogalma. A fejlôdés mítosza eltölti a modern ember életét, egyre fejlettebb az élete, a környezete, minden fejlôdik, de ha mégsem, akkor forradalmi újítás, esetleg reformálás következik be, és újraértelmezi, amit eddig gondolt bizonyos cselekedeteirôl.
Ezek a szavak szóról szóra visszaköszönnek reklámokból, minden abba az irányba mutat, hogy újabb, fejlettebb, jobb legyen a környezetünk, életünk. Emellett minden egyre komplexebb, vagy komplettebb, esetleg integráltabb (ezek a szlogenek nem annyira a lakossági fogyasztókat, inkább a cégeket célozzák, de a "2 in 1" is ilyen). A komplexitás és bonyolultság ellensúlyozására (hiszen ez a mítosz mellékhatása) instant megoldásokat kínálnak (tanuljon meg fôzni, programozni, atomtengeralattjárót vezetni, angolul, 24 óra alatt, hét nap alatt). Feltétlenül fontos része a mítosznak a folyamatos tanulás, tréningek, vörksopok, képzések, oktatások sokaságát kínálják, hogy lépést tartsunk a fejlôdéssel (ez nálunk még nem annyira hangsúlyos, de a life long learning máshol már vallás).
A fejlôdés eszerint a komplexitás növekedése, minél bonyolultabb valami, annál fejlettebb tekintve hogy kivált valamit, ami korábban létezett, egyszerûbb volt, és ellátott egy funkciót (tehát nem érdemes összevetni a kalapácsot a mobiltelefonnal, a telefon erôsen lemaradna a szögbeverés tekintetében, míg a kalapács kommunikációs funkciója feltételez némi fizikai közelséget -bár mint érdekérvényesítô eszköznek sokszoros hatékonysága lehet:) ).Legalábbis bizonyos esetekben ezt jelenti, míg más esetekben az egyszerûsödés számít fejlôdésnek, amikor egy korábban is létezô funkciót lehet kevesebb eszközzel és/vagy gyorsabban és/vagy egyszerûbben elvégezni.
A fejlôdés harmadik típusa az új dolgok megjelenése, amikor olyan funkciót lát el valami, amit korábban semmi, vagy nem volt hatalmában valakinek hogy elôidézzen bizonyos változásokat, amiket ezáltal elôidézhet. (ebben a tekintetben a fadarab a majom kezében ilyen, a mobiltelefon viszont nem).
A fejlôdés ezek szerint az, ami az embert hatékonyabbá teszi.
Amit fejlôdésnek nevezünk, emberközpontú fogalom. Ez a mítosz mozgatja reklámokat (ahh.. fogyasztói társadalom), a kütyük fejlesztôit, és ez az iránya a fejlesztések jelentôs részének.
Ezzel szemben áll a funkcióközpontú fejlôdésfogalom.
Ennek egyik alapja az, hogy a rendszerek bonyolódása magában hordozza a sérülékenységük növekedését, a sérülésük viszont tökéletes funkcióvesztéssel jár, tehát a fejlôdés iránya a labilitás felé halad. (egy zöldszemes ostoros például elég nehezen kaphat szívinfarktust, egy lemerült/elromlott mobiltelefon pedig kizárólag a kalapács -funkcionálisan gyengébb- helyettesítôje).
A funkciószempontú fejlôdés egyik jelszava a KISS, Keep It Simple and Stupid. Eszerint az eszközök a minimális bonyolultsága mellett a funkciók betöltése a lényeges. Amint egy eszköz alkalmas a funkció betöltésére, kizárólag akkor választunk bonyolultabbat, ha az alkalmasabb lesz arra. Ez az alkalmazó szempontjából nem jelent energiamegtakarítást, viszont a funkció ellátásanak stabilitását nagymértékben növeli. (ma a vicces példák napja van: egy fél napig mûködô és két napig javított láncfûrész teljes hatékonysága alacsonyabb, mint két napon keresztül egy baltáé pláne lapfûrésszel kombinálva).
Mellesleg a számítástechnikában a dokumentumkezelés ebben az irányban halad, az obskurus bináris formátumok helyét lassan átveszik az xml alapú dokumentumok (vö .doc .ods). A megfogalmazás szerint olyan dokumentumformátum az ideális, aminek az értelmezéséhez a dokumentum vizsgálata alapján létre lehet hozni értelmezô szoftvert, tehát magában -és
az általános emberi ismeretekben- hordozza az értelmezéséhez szükséges információt.
Ez a megközelítés emberközpontúbb, egyrészt magában hordozza az ember egyedüli képességét az elôrelátásra, másrészt átlagos energiaminimumra törekszik, harmadrészt az eszközöknél figyelembe veszi hogy milyen mértékben javítható, orvosolható a hibája emberi léptékben egyszerû eszközökkel. Emberléptékben gondolkodik. A funkció ellátásának hatékonysága az elsôdleges szempont, és nem az alkalmazó hatékonyságáé.
Ha ugyanezt a társadalmi funkciókra vetítjük, akkor a két fejlôdési elv közül az egyik az individualizmus irányába mutat, a másik a közösség fejlôdésének irányába. A változásnak definíció szerint nincs iránya, mivel nincs skála. A fejlôdés sem pozitív, csupán egy cimkével ellátott változás, mégis a mítosz szerint ez egy felettébb pozitív irány.
Utolsó kommentek