Van nekünk egy eseményünk, október 23. Ha hétköznapra esik, jó. Ha hétvégére, felesleges. Ha keddre, vagy csütörtökre, akkor nagyon jó.

Ugyanez igaz augusztus huszadikára, március tizenötödikére, és pünkösdhétfôre is. Igaz,  valaki beszélhetne már egy zsinattal, legyen mégis inkább pünkösdkedd, a Bibliának úgysem árt még egy kis szerkesztgetés, viszont munkavállalói oldalról sokkal szimpatikusabb lenne. Majd a KDSZ, amely betûszóban a KD ismert, népszerû összetétel, az SZ pedig szakszervezetet jelent.
Lehet SZSZ is, ahol Szabad Szakszervezetet jelent, és még a Jobbik is belépne, a 88-as szám már úgyis foglalt (ugye... az ábécé nyolcadik betûje a H. a HH pedig egyértelmûen Helly Hansen, aki másra gondolt, az nem eörsimátyás kompatibilis).

Tehát van nekünk eme esemény, ami szabadnapként kiválóan üzemel, soha egy szót nem szólt még senki ellene, hogy inkább dolgozna. Az, hogy mi történt 1956 október 23.-án, tökéletesen mellékes. Egyrészt, mert ma már több az ötvenhatos hôs, mint partizán a világháború után, másrészt tizenhét éve tabut mondtak rá a rendszerváltás sámánjai. A tabu melegágya a demagógiának, és nem magyar politikus a talpán, aki észérvek helyett nem demagóg. Észérvekhez gondolkodni kell, ötvenhatosok lengetéséhez meg csak hangerô. Jólaszondom ötvenhat, tehát mindenkinek kuss.

Amúgy ötvenhat jó nekünk. Ha találunk a családfában valakit, aki már élt akkor, kezünkben is van saját sikertelenségünk indoka:

• Akinek ugye rokona ötvenhatos volt, az nem mehetett egyetemre. Pont. Aki ezt megkérdôjelezi, az hôsök emlékét sérti. Aki ötvenhatos gyerekeként egyetemre járt, az nincs. Ha mégis, akkor sem.
• Ha valakit nem vettek fel egyetemre, akkor ebbôl -és a jó logikából- következôen ötvenhatos gyereke volt. Nem alkalmatlan. Ha mégis, akkor sem.

Ötvenhat nélkül ma nem nône a fû, a nyugati tôke rettegve kerülné meg elsivatagosodott országunkat, ahol nem terem minden bokorban hôs. Nem is élet az élet nyelesfésû négyzetméterenként egy hôs nélkül. Mert, ötvenhatban csak hôsök voltak. Ez tuti, mert ha valaki nem úgy gondolja, esetleg mást tapasztalt, az államrend ellen vét. Ez persze marhaság, az államrendnek annyi köze van ötvenhathoz, hogy akkor meg akarták dönteni a fennállót, a maihoz meg annyi, mint a koronának Szent Koronának. Ékszer ez is, csak többen díszítik vele magukat.