ehh régiszépidôk... itt az eredeti lunától

A tévével két bajom van. Az egyik, hogy nem az, aminek látni akarjuk. Nem egy információforrás (vö napilap) noha technikailag rendkívül hatékony információközlô lenne, hisze a képeket hanggal gyorsabban és hatékonyabban dolgozzuk fel, mint az írott szöveget. Nem arra szolgál hogy a világról alakított képünket cizellálja, vagy rámutasson mûveltségi hiányosságankra és azt azonnal pótolja is, avagy a divatos hír- és diverzitáséhségünket táplálja. A televízióadás üzlet. Méghozzá nem rossz üzlet, de akkor is üzlet. Azért ad a televíziószolgáltató csatorna adást, hogy nézzük, és a képernyô elé kötözött emberek figyelmét eladhassa reklámozóknak. A mi nézésünket árusítja, a figyelmünket, amit leköt valamivel, majd a reklámozó kihasználva a fent említett hatékonyságot elmondja nekünk, hogy az ô terméke/szolgáltatása miért kell nekünk, avagy miért jobb annál, amit jelenleg használunk. 

Illendô dolog fanyalogni a mûsorok minôségén és milyenségén, pedig ez csupán egy jelzés, megmutatja, hogy 1. a szolgáltató szerint mi milyen dolgokra vagyunk kiváncsiak, majd a nézettséggel kombinálva megmutatja nekünk hogy 2. milyenek vagyunk mi (miugyan nem nézzük azt a szart, kiazagyôzike kiazaanikó kiazaannácska).

A mi  tévétlenségünkre adott reakciók éppen ezekbôl fakadnak, megnézzük milyennek lát minket a szolgáltató, milyenek vagyunk mi nézôk, és szégyelljük. Szégyelljük, hogy naponta több idôt töltünk a Berényi, a Ewing és más családok tagjaival, mint a sajátunkkal. Emelje fel a kezét, aki naponta egy barátokköztnyit társasjátékozik a családjával. Szégyelljük, hogy számunkra eladható hírként az, hogy háromlábú öregasszonyt szült egy tukán Vietnamban, és még annyi mindent.

A televízióadásnak van információtartalma, csak csekély, vagy éppen nehezen kiszemezgethetô. Sokkal nehezebben, mintha olvasnánk. De nem ezért nézzük. Azért nézzük, mert erôfeszítéstôl mentesen szórakozunk, fáradt agyunkat nem dolgoztatjuk. Bambulunk.

Éppen ez a második bajom vele. Nincs televízió-önkontrollom. Ha megy, nézem, kapcsolgatok,  bambulom, értékes perceket órákat veszek el a saját életembôl vele. Az én hibám. Mégis a tévét hibáztatom.