ezt eredetileg egy fórumba írtam, de gondoltam ide is kell.

A kérdés az volt, mi  a baj velük, amikor nem sértenek törvényt, és olyan szimpatikus kedves emberek mind. 

A Magyar Gárda nem sért törvényt, mert a félelem nem definiálható törvényileg, ergo a félelemkeltés sem. Egyetértek azokkal, akik szerint a Gárda válasz, egy társadalmi reakció a fennálló társadalmi viszonyokra. Minden oldal a maga ízlése szerint próbálja mások nyakába varrni, noha éppen az elôzôekbôl következik, hogy mindenki, mindannyian felelôsek vagyunk a létéért. Ki az érdektelenség okán, ki a politikai megnyilvánulásai okán, mindenki valamilyen módon része a társadalomnak, és okozója a fennálló helyzetnek. Nem elfogadható érv az "azok ott fennt", mert valójában azok ott fennt közülünk egyek-egyek, nem isten által ránk sózott átok, hanem olyanok, mint mi. Lehet komenyistázni, nácizni, orbánozni, gyurcsányozni, de valójában éppen ezek a kifejezések köszönnek vissza a napi politikából, ugyanazt, ugyanolyan szinten mûvelik, mint mi mindannyian.

A Gárda kortünet, és a fogadtatása is ugyanolyan vegyes a társadalom egészében, mint a politikai elitünkben. Ráadásul mindenki rásózza a maga elképzeléseit, vágyait, félelmeit. Akinek elvitte egy cigánygyerek a mobilját, az üdvözli a cigánybûnözés kifejezést, aki statisztikákat olvas, megvilágosodik, és máris tudni véli, hogy ki és miért lesz bûnözô, akinek tönkre ment a vállalkozása, az államellenesnek látja ôket, aki meg az antiszemitizmus magvait táplálja magában, annak végre újra SS. Ugyanígy támadják is, akinek valakije az SS-tôl félt, SS-t lát benne, aki csípôbôl toleráns, az félelemkeltést lát benne.

Pedig a Gárda ugyanolyan posztkádárista tünemény, mint a kádári elveket sulykoló nálunk jobbnak jó, a liberális elveket valló nálunk balnak jó emberek, pártok, mozgalmak. A Gárda nem jó semmire, de ugyanezen sokszínûsége miatt halálra van ítélve. Nincsenek elvei, keresztény és gyûlölködô, jobboldali, de a kádári vívmányokat védi, horthysta, de a kapituláció emléke sérti, hôsei, ikonjai nagy részérôl nem tudja kik voltak, és nem képes elfogadni, hogy a világ nem bontható szét jóra és rosszra.

Ugyanakkor próbavíz is. Azok a szervezetek, akik nem bírnak elhatárolódni, mert valamely vetületük szimpatikus, nem fognak tudni mit kezdeni a Gárda utáni teherrel, nem fogják tudni lemosni magukról az emlékét, akik pedig ellene ágálnak, nem fogják tudni pontosan mi ellen ágáltak. Az egyházak mást vártak a rendszerváltástól, várták hogy minden úgy lesz, ahogy a világháború elôtti szép idôkben volt, mert nem bírnak haladni a korral, itt -minálunk- nem. Most megkapták a nosztalgiázó tömeget, amit néven lehet nevezni, és hirtelen nem is tudják mi legyen. Legyen nekünk keresztény gárdánk, hamár a cserkészetet nem sikerült életrekelteni.

Félelmet kelt? Valójában nem bír félelmet kelteni, mert inkább szánnivaló a naivitásuk, egy feketébe öltözött úttörôörs. Tagjai vágynak a régi idôkre, amit a 99%-uk nem élt meg, és akkor fognak szétesni, amikor már végképp összemossák Kádár és Horthy személyét. Kell nekünk az ingyenes egészségügy, meg a magyarkodás, a teljes foglalkoztatottság és az antiszemitizmus. Az egyetlen, ami összetartja ôket, a közös ellenségkép, ami viszont a tagszám növekedésével lassan el fog tûnni. Aki fél tôlük, az félni fog mindig a múlttól, mert a harmadik köztársaság mutyizásai közepette képtelen volt feldolgozni a múltat, az egész XX. század történelme feldolgozatlanul várja, hogy végre történelem lehessen, és ne aktuális, politikai, aktuálpolitikai játékszer. A Gárda a feldolgozatlan múlt feldolgozatlan jelene.

Az oldalak mantrázásába fagyott politikusok pedig nem lelkiismeretük szerint gondolkodnak a Gárdáról, hanem a nagy pártok hivatalos álláspontjai szerint. Keszthelyen sem tudják mit kezdjenek vele, nagy a gondolkodás, vajon mivel veszítenek több választót, mellette vagy ellene kell -e lenni. Ez egy politikai örvény, magával ránt majd valakiket, felemel másokat, mások kipróbálják a klasszikus tanácsot: "ne csinálj semmit, majd kidob a víz". A gárda már rég máshol fog parádézni, és politikusaink még mindig ezen fognak gondolkodni.