Találkoztam egy mozgalommal, az EMMA-val. Van egy teljes honlapjuk http://mozgalmar.net/emma.php és van egy halom elképzelésük. Pontosabban egy halom elképzelés töredékük van, amiket jó fogalmazási készséggel, de mind tárgyi ismeretek mind alapos gondolkodás nélkül próbálnak meg valamiféle elképzeléssé maszkírozni.

Az általuk felismert problémák valósak, a megoldási ötleteik azonban legtöbbször szánalmasak.

Népszavazási kezdeményezések

Kezdeményeztek népszavazásokat (ezek közül az egyik az általam is üdvözölt pártlistás mandátum küszöb 1%-ra szállítása), ezek közül idéznék párat.

"Egyetért-e Ön azzal, hogy bíróság oszlassa fel azt a politikai pártot, amely a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől bármely kampánytevékenység finanszírozására a magánszektorból származó pénzeket használ fel?"

Ez egyértelmûen több sebbôl vérzik. Egyrészt népszavazást az Oszággyûlés hatáskörébe tartozó tárgyban lehet kiírni, tehát kapásból olyanra kell korlátozni a népszavazás kérdését, ami az Országgyûlés hatáskörébe tartozik. Jelen esetben a pártokról szóló törvényt kellene megváltoztatni, mivel a bíróságok mûködésének függetlennek kell lennie az Országgyûléstôl (hatalmi ágak, ugye). Másrészt a magánszektor fogalma elég tág (ezzel utasította vissza az OVB). Harmadrészt ezáltal olyan pártok nem folytathatnának kampányt, akik nem kapnak állami támogatást. Ez viszont súlyosan ellentmond az általuk kezdeményezett 1%-os listás határnak, mert a pártfinanszírozás alapfeltétele, hogy egy választáson elérjenek 1%-ot. Viszont miképpen jutnak el az elsô választásukig? Mivel a magánszektor felöleli az egyéni támogatókat is, így gyakorlatilag lehetetlenné tennék a pártok eljutását a sikeres választásig.Arról nem is beszélve, hogy jelenleg szabályozva van a kampányra elkölthetô pénzösszeg, így valójában a retorziók körét kellene a párt feloszlatásával bôvíteni.

Ugyanezen kérdéskörben van egy másik is:

"Egyetért-e Ön azzal, hogy 2009. január 1-től bíróság oszlassa fel azt a pártot, amely a törvényben megengedett összegnél többet költ kampánycélokra az országgyűlési, az önkormányzati és az európai parlamenti választások, valamint rendkívüli népszavazások során?"

Itt is (és az elôzôben is) nyitott marad a megszerzett mandátumok sorsa. Logikusan az egész választást újra kellene indítani, node ezáltal az ügyvivô kormány megbizatásának nem lehetne korlátot szabni, tehát szimplán a váddal és az utána következô eljárással jócskán meg hosszabbíthatná egy kormány regnálását. Eljárás + 72 nap a választások kiírására, illetve amennyiben a vád alaptalan, akkor csak az eljárás ideje, ami szintén hónapokra rúghat. Kampányról még nem is beszélve. 

Másik:

"Egyetért-e Ön azzal, hogy a magyar állam illetékes szerve kizárólag számlával igazolható kiadásaik után fizessen költségtérítést az országgyűlési képviselőknek?"

"Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselők számára kifizetett költségtérítések minden egyes tétele közérdekű adatnak minősüljön, azaz bárki számára megismerhető legyen?"

Ezeknek a céljával egyetértek, és egyértelmûen a slendrián fogalmazás miatt nem ment át az OVB rostáján.

Van pár olyan kezdeményezés, ahol a megszövegezés hibája folytán az Alkotmányt érintette, tehát az OVB visszautasította, illetve pár olyan is, amivel nem értek egyet de más hibája nincs.

"Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselők tiszteletdíja a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől számított 5 éven át a minimálbér adott időszakban aktuális összegének kétszerese legyen?"

Ezzel egyértelmûen nem értek egyet, az országgyûlés jelenleg is a legalkalmatlanabbak gyûjtôhelye, és a korrupció melegágya, mi lenne akkor ha még normális fizetést sem kapnának?

Célok és megoldások
Kezdem a szociális célokkal, az EMMA alapvetôen az állami szerepvállalás bôvítését célozza ezekben a kérdésekben. Természetesen az anyagi forrás felvázolása nélkül, node  a szociális háló sosem a forráshatékonyságáról volt híres. Az állam szerepérôl egyszer régen írtam, azt ide linkelném, mert az állami szerepvállalás növelésekor a legfontosabb kérdés mindig az, hogy valóban közfeladat -e feladat ellátása.
http://tojas.blog.hu/2006/12/14/politikaertelmezes_tojassal_cs_ben_sutve_i

- A lakhatáshoz való jog értelmében a hontalanság problémájának felszámolása, a hontalanok puritán lakásokban való elhelyezésével, és folyamatos segítséget nyújtva a társadalomba való visszailleszkedésükhöz.

- A munkanélküli segély megszűntetése, helyette minimálbérért lehetőség biztosítása minden rászorulónak az amúgy is rendszeressé váló és nagy létszámot igénylő állami közmunkákban (pl. a közterületek teljes rendbetétele és karbantartása) való részvételre.

- A munkaképtelenek korrekt mértékű segélyezése.

- Új nyugdíjrendszer bevezetése.

- A romák társadalomba való belilleszkedésének segítése.

- Ingyenes lelkigondozó központok felállítása.

- 10 éves kortól rendszeres felvilágosító előadások a legszegényebb, kilátástalan helyzetben lévő réteghez tartozók számára, hogy anyagi helyzetük rendeződéséig ne vállaljanak gyermeket. Az előadások látogatását kisebb mértékű anyagi támogatás vagy élelmiszercsomag osztásával ösztönöznénk az érintettek körében.

1. A hontalanság azt jelenti, hogy valakinek nincs állampolgársága. Valószínûleg a hajléktalanokra gondoltak a megfogalmazók. A visszailleszkedés kérdéskörében pedig elég sokat szoktak cikkezni szociális munka szaklapokban, hogy vajon a hajléktalanok részérôl  van -e erre szándék. Az alkoholbetegek (szépen reprezentáltak a hajlektalanok körében is), a szakképzésüknek megfelelô munkát nem találók, a szakképzetlenek talán súlyosabb (mindenesetre százalékban magasabb) problémát jelentenek, csak velük nem találkozni az utcán, éjszakai buszon.

2. A munkanélküli segély célja az, hogy munkakeresés közben a munkát vállalni akaró ne maradjon bevétel nélkül. Tehát ha egy mérnök elveszíti a munkáját, akkor addig, míg nem talál képzettségének megfelelô állást, a létminimuma biztosítva legyen. Ha a munkakeresés támogatása helyett közmunkára kötelezik, akkor nem talál állást. Jelenleg a munkanélküli segélyt céljának megfelelôen álláskeresési támogatásnak nevezik.
Célnak ki lehetne tûzni a visszaélések visszaszorítását, amire a jelenlegi szabályozások mellett is törekszenek.
A közmunka pedig jelenleg büntetési tétel. Arról nem beszélve, hogy el lehet képzelni, milyen minôségû munkát végeznek azok, akiket kényszerítenek a munkára, akkor amikor a szabad akaratukból munkát vállalók jelentôs része a közszférában a versenyszféra minôsége alatt teljesít.

3. Jelenleg minden segély a minimálnyugdijból tehát a létminimumból van eredeztetve, tehát a cél a munkaképtelenek segélyének szorzószámát a többitôl függetlenül emelni. Nem pontosan értem miért erre koncentrálnak.

4. Új nyugdíjrendszer kellene. Hogyan tovább? Legyen népszavazás? "Egyetért -e Ön azzal, hogy az Országgyûlés megváltoztassa a nyugdíjakról szóló törvényt?" ehh

5. A romák erôszakos asszimilációja egy többszáz éves kudarc. Fôként azért, mert nem akarnak asszimilálódni. Ehelyett a kultúra alapú szegregációt javasolnám.

6. Vajon az egyházak társadalmi szerepének visszaszorulása közben mire alapozva feltételezik, hogy van igény állami lelkigondozásra? A vallások palettája széles, ma már gyakorlatilag bárki megtalálhatja az ízlésének és lelki vágyának megfelelôt, emellett miért kellene egy állami egyház is?

7. Ez a megfogalmazás slendriánsága (kilátástalan helyzetben lévő réteg, anyagi helyzetük rendeződéséig) ellenére érdekes kérdés, és nem csupán az általuk felvetett körben, és nem csupán a gyermekvállalásra vonatkoztatva szerintem is állami szerep. A tájékoztatás. A tájékoztatás egy gyerek költségeirôl, egy hitel költségeirôl, egy autó költségeirôl, egy lakás költségeirôl. Mert ne csak gyereket ne vállaljon, hanem hitelt se vegyen fel az, akinek az anyagi kilátásai rosszak. Ezek jelentôs részét szabályozni nem lehet, de igenis lehet tájékoztatni. "Ha nincs a fizetésedben X% felesleg, akkor a gyerekednek nem fogsz tudni enni adni, a mosógép részleteit pedig nem fogod tudni fizetni." Ezt azonban nem csak a "kilátástalan helyzetben lévő réteg" számára lenne fontos elmondani, hanem azok számára is, akik hitelek halmozásával kilátástalan helyzetbe hajszolják magukat.

Oktatás

Feleslegesnek tartjuk azt a jelenlegi gyakorlatot, hogy a gyerekek olyan tárgyakat tanulnak részletességgel, melyeket többségében nem fognak hasznosítani a későbbi életük folyamán. Ezek a fizika, a kémia, a matematika, az ének-zene vagy a rajz. Jó megoldásnak azt tartanánk, ha ezek már alsóban oktatásra kerülnének, de csak a mindennapi élethez szükséges szinten, felsőben pedig minden egyes diák maga választhatná meg, hogy ezen (és akár egyéb) tárgyak közül melyikkel szeretnének mélyebben megismerkedni a következő évek során. A világ népeinek és kultúráinak részletesebb megismerése érdekében az egyetemes irodalom és a történelem oktatását összevonva, a jelenleginél nagyobb óraszámban tartanánk helyesnek.

Ez a rész viszont kifejezetten gyerekes és nevetséges. Aki úgy érzi hogy a 12 év alatt részletesen tanulta a fizikát vagy a matematikát, annak halvány elképzelése sincs ezekrôl a tudományokról. Arra szemmel láthatóan van rálátasa, hogy az irodalom és a történelem tekintetében éppen csak belekóstol a tudományba, de a természettudományokat és a készségfejlesztô órákat sokallta. Annak azért örülök, hogy errôl nem kezdeményeztek népszavazást.

A különbözô tudományok minél szélesebb körét azért oktatják, hogy a tanulmányai végeztével a világ minél szélesebb szegmensére legyen rálátása a diáknak. Az viszont valós probléma, hogy a humánértelmiség jelentôs részének fóbiája van bármilyen (gyakorlati) dolog kiszámitásától, mitöbb jórészük kimondottan büszke rá, hogy "hülye hozzá". Nem azért nem megoldás gyakorlati problémákra a másodfokú egyenlet megoldása, mert nem merül fel, hanem azért nem, mert az emberek jelentôs része már az elsôfokú egyenlet megoldásánál feladja. Számológéppel és siralmasan rossz megközelítésekkel próbálják megoldani a legegyszerûbb feladványokat. Hogy mást ne mondjak, és utaljak egy kicsit vissza is, elképzelése sincs róla, hogy miképpen kellene kiszámolni egy hitel kamatterhét, vagy a visszafizetendô összeget.

A probléma valós, de ez a megfogalmazott "cél" sokkal inkább maga a probléma, mintsem egy vállalható elképzelés. Valóban az oktatási rendszerben van a hiba, amiért elriasztja az embereket a természettudományoktól, de a megoldás nem az, hogy nem tanítják, hanem az, hogy másképp, hatékonyabban, hogy a mozgalmárok is megértsék a mindennapi hasznát.

Amikor elkezdtem olvasni a lapot, úgy gondoltam, hogy ez egy olyan civil kezdeményezés, amiben sok ötlet van, sok irányban érdeklôdnek megoldások iránt. Amikor olvasgattam már egy ideje olybá tûnt, hogy ez pár 19-21 év közötti leendô humánértelmiségi kocsmázásának az eredménye. Ilyen is kell, és ez a demokrácia erénye, ilyen zagyva elképzelések mellett is sikerült szülniük olyan népszavazási kezdeményezést, ami eljutott az alkotmánybíróságig, sôt remélem népszavazásig (mitöbb remélem az Országgyûlésig is),