Alaphelyzet
A roma oktatáspolitikának és ezzel párhuzamban az összes kormányzati tevékenységnek az iránya mindig is az asszimiláció, vagy kisebb célokat megfogalmazva az integráció felé mutatott. A szegregáció elválasztódást jelent, az oktatáspolitikában viszont már konkrétan a cigányság avagy a roma gyerekek oktatásbeli elválasztását jelenti.

Szegregációnak nevezzük azt a jelenséget, amikor egy-egy településen belül a különböző társadalmi rétegek, etnikai csoportok stb. lakóhelye erősen elkülönül egymástól. A szegregáció együtt jár a jövedelmi viszonyok és a települési infrastruktúra lényeges egyenlőtlenségeivel.
Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába, Osiris kiadó, 1997. 194. o.ç

A törekvés, hogy a cigány gyerekek és a nem-cigány gyerekek ne tanuljanak együtt a nem-cigány gyerekek szüleitôl indul, de partnerek benne az oktatási intézmények, a felügyeleti szerveik, tanárok, tehát gyakorlatilag mindenki, akiknek a feladata az egyenlô oktatás megvalósítása lenne.

A szegregációnak azonban vannak a törvényi lehetôségeken belüli mintegy természetes formái is, amikor a nem-cigány szülôk egyszerûen olyan intézménybe íratják a gyerekeiket, ahol a cigányság kisebbségben, avagy éppen nincs jelen. Sokszor a területi szegregáció folytán.

A szegregált roma iskolák kialakulása szorosan összefügg a lakóterületek szegregálódásával – az iskolák tükrözik a helyi etnikai megosztásokat, tehát szoros kapcsolat van a roma gyerekek intézményes szegregálása és izolált lakóhelyük között. Ezt két tényező okozza, egyrészt a gazdasági problémák, másrészt a nem-roma szülők előítéletes viselkedése.

Magyar Roma Oktatáspolitikai Tanulmány II. Problémaleírás- Németh Silvia Horn Dániel, Hermann Zoltán, Kádár András, Papp Z. Attila, Székely Ágnes
http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=integracio

Ez a spontán szegregáció egy formája, és következménye, a települések egy része elcigányosodik, abban az értelemben, hogy a nem-cigányok könyebben urbanizálódnak, könnyebben változtatnak helyet, mivel a munkaerôpiaci helyzetük kedvezôbb. A munkaerôpiaci hátrányuknak az egyik oka a mindennapos diszkrimináció, de a súlyosabb oka maga az oktatás, a tudásuk minôsége és milyensége. Magát a jelenséget, mint problémát nagyon sokan kutatják, az oki.hu számtalan ebben a témában írt oktatási problémát tár fel. A témába leginkább vágó fent is említett Magyar Roma Oktatáspolitikai Tanulmány amit Németh Silvia vezetésével a Horn Dániel, Hermann Zoltán, Kádár András, Papp Z. Attila, Székely Ágnes team állított össze. http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=integracio

Azonban egyetlen dolgot sosem kérdôjeleznek meg, ez pedig az integráció-

Érdemes megjegyezni, hogy felfogásunk szerint minden olyan oktatási forma szegregáció, amely nem járul hozzá a diákoknak a szélesebb társadalomba való integrálásához, és amely nem a szülők és diákok saját kérésére jön létre.Ebben az értelemben a szülők által kifejezetten igényelt elkülönített oktatási formákat nem tekintjük szegregációnak (pl. a Gandhi Középiskola).

Hermann Zoltán – Horn Dániel – Kádár András – Németh Szilvia – Papp Z. Attila – Székely Ágnes: Irányelvek a roma tanulók szegregált oktatásának felszámolására http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=Eselyaz-Tobbek-Iranyelvek

Liberális kitérô
A szó társadalomtudományi értelmében a Gandhi Középiskola szegregáció, mivel kifejezetten cigány diákok számára jött létre, csupán azért nem tekintik annak, mert az állami közoktatás feladatánam az egyenlô oktatást tûzik ki célul. Az a sajátos helyzet áll fenn, hogy cigány középiskolát létrehozni nem szegregáció, míg nem-cigány iskolát létrehozni diszkrimináció és rasszizmus. A Gandhi számára ugyanis nem probléma az oda jelentkezô nem-cigányok elutasítása, mivel a nem-cigány szülôk nem akarják oda íratni a gyerekeiket, addig egy nem-cigány iskolának meg kell küzdenia a nem kívánatos cigány gyerekek jelentkezésével.

Ugyanakkor az egyházi (akár keresztény, akár zsidó) iskoláknak nem kötelezô mindenkit felvenniük, a vallás mint megkötés nem számít diszkriminációnak, lévén mindenki tud vallást váltani, felvenni, azonban nem tud nem-cigánnyá változni aki az.

Felmerül az a kérdés azonban, hogy vajon a cigány lakosság törekedne -e nem-cigány iskolákba, amennyiben lennének cigány iskolák. Természetesen nem azt értve ezalatt, hogy a jelenlegi erôszakos szegregációt törvényesíti, tehát a kisegítô iskolákat átnevezik cigány iskolákká, hanem azt értve ezalatt, hogy a cigányság kultúrájának megfelelô, a kulturális és gazdasági sajátosságokat figyelembe vevô oktatást nyújtana. Elsôsorban olyat, ahol a cigánygyerek nem csak egy cigánygyerek, hanem diák, gyerek, akit megfelelôen kell oktatni. Mivel a cigány szülôk a konfliktusok kerülése végett aláírják a gyerekek magántanulóvá nyilvánítását, illetve kisegítô osztályba utalását, ez annak a jele, hogy nem kívánnak az árral szemben úszni, tehát ezt a helyzetet is ugyanúgy kezelnék, elfogadással, avagy üdvözölnék, hogy az oktatásnak legyen ilyen formája.

Természetesen lehetne küzdeni azért, hogy a jelenlegi tanerô, iskolák, önkormányzatok, felügyeleti szervek legyenek kevésbé rasszisták, de ez szélmalomharc. Ameddig van bármilyen lehetôsége, hogy a diákok útját úgy igazítsa, hogy az a szegregációs nyomásnak eleget tegyen, meg fogja tenni. Amíg lesznek kiegészítô iskolák enyhén szellemi fogyatékosok számára, addig oda fogja irányítani. Mert így vagyunk berendezkedve, és ezen semmi sem fog változtatni.

Az irányított szegregáció azonban egyértelmûen kijelölné a cigány gyerekek leginkább problémamentes tanulási útját, akit nem akarnak tanítani a nem-cigány iskolában, osztályban, vagy akit nem lehet tanítani, mert a lemaradása oly mértékû, azokat átirányíthatnák a cigány osztályokba.

A nyugati civilizációnak komoly felgyülemlett tapasztalata van a kultúra-helyes, avagy kulturális tényezôket figyelembevevô erôszakos iskolázásra. Afrikában, Ázsiában elég sok iskolát hoztak létre, aminek a célja nem az integrálás (mivel nincs hova), hanem a közelítés, a nyugati civilizáció felé közelítés.

Roma általános iskolások vizsgálata során (Havas–Kemény–Liskó, 2002) tanáraikat kérdezték arról, hogy véleményük szerint mi teszi a többségi tanulóktól különbözővé a roma gyerekeket. A leggyakoribb válaszok a következők voltak: nem megfelelő szókincs miatti nyelvi hátrány, kulturális különbségek, a szegénységnek betudható alacsony kulturáltsági szint, az otthoni tanulási körülmények, az iskolai felszerelés hiánya, nem megfelelő higiénia, az átlagosnál kisebb tanulási motiváltság, a szülők kisebb elvárásai és a kisebb munkaerő-piaci esélyek, az iskolai szabályok megszegése, a megkövetelt viselkedés elutasítása, korai szexuális érettség, agresszivitás, erős csoportszolidaritás.

A törekvésnek nem annak kellene lennie, hogy a cigánygyerekekbôl cigánynak tûnô nem-cigányokat faragjon a rendszer, hanem annak, hogy olyan cigányok jöjjenek ki az iskolából, akik értékrendjük részének tekintik a többségi társadalom értékrendjének azon aspektusait, ami által az asszimilálódás hiánya konfliktusmentes lesz. A zsidóság nem-asszimilálódása jó példa.
Vannak és lesznek akik keresik a konfliktust, a zsidóság együttélése döntôten konfliktusmentes, de természetesen mindig van egy pólóárus, egy filozófus, egy ügyvéd vagy bárki aki összeesküvéselméletekbôl jobban vizsgázik, mint konfliktuskerülésbôl.

A legérdekesebb hogy erre van kormányzati törekvés, lehetôség.

1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól

47. § (1) A kisebbségi önkormányzat - a közoktatásról szóló törvényben meghatározottak szerint - részt vehet a nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozók óvodai nevelésével, iskolai nevelésével és oktatásával, kollégiumi nevelésével és oktatásával összefüggő kötelező önkormányzati feladatok végrehajtásában.

(2) A kisebbségi önkormányzat - a közoktatási törvényben meghatározottak szerint - közoktatási intézményt létesíthet és tarthat fenn, illetve átveheti a más által létesített közoktatási intézmény fenntartói jogát. Az intézmény fenntartói jogának átadása nem járhat átszervezéssel. Az átadás tervezett időpontját megelőző és az átadás időpontját követő két éven belüli átszervezést - az ellenkező bizonyításig - a fenntartói jog átadásával összefüggő átszervezésnek kell tekinteni. E rendelkezés alkalmazásában átszervezés az intézmény összevonása, illetve egy intézmény több intézményre tagolása.

(10) A közoktatási intézményt átvevő kisebbségi önkormányzat a helyi önkormányzatokkal azonos jogcímen és feltételekkel igényelheti a mindenkori költségvetésről szóló törvényben meghatározott hozzájárulásokat és támogatásokat - a (6) bekezdés szerint megkötött közoktatási megállapodás alapján -, igényelhet továbbá a kisebbségi feladatok megszervezéséhez nyújtott kiegészítő támogatást (a továbbiakban: kisebbségi fenntartói kiegészítő támogatás), valamint - a pályázatban meghatározott feltételek szerint - részt vehet minden olyan pályázaton, amelyet a helyi önkormányzatok részére írtak ki.

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99300077.TV

Tehát a pénz, fegyver, paripa adott. Ha nem is az átvételhez (bár feltételezem számos önkormányzat szíves-örömest lemondana a cigány többségû iskola kétes örömû fenntartásáról), de alapításhoz feltétlenül.

Az erôszakos asszimiláció, integráció helyett ez az irány közelebb vinne mindenkit egy "párhuzamos társadalom" felépítéséhez, ahol a roma munkavállalót nem érinti a roma munkaadó részérôl diszkrimináció, ahol a roma tanár nem akarná kisegítô iskolába dugni a roma diákot. Elfogadni a másságot. No ez a nehéz.

Vajon miért nem történt semmi az 1993-as törvény megalkotása óta?