Mindenesetre jó tudni, hogy gyerekkorom rettegését a mindenki által tréfásnak tartott vidámparki berendezésektôl felváltotta egy óvatosságnak tûnô felnôttkori rettegés. Szintén kiemelkedô élmény volt, hogy a két legmegtermettebb, és legidôsebb hímnemû egyed volt az, aki a rendkívül tréfás "neeeeemakarooooom" sikítás helyett a szilárd talaj biztonságát és a ruhatáros szerepét vállalta fel. Az egyik én voltam.
Megünnepeltük, hogy morwen most már papírral terhelten keverhet mérget, és tettük ezt az alkohol-szédülés-hányás konvencionális háromszögébôl kiszakadva a vidámpark-szédülés-hányás avantgard köntösében. A "nehogymár nem bírod meginni ezt a kis abszintot" unszoĺásnál sokkal kellemesebb a "nehogymár nem ülsz fel erre".
Jó volt nagyon látni, hogy szeretnek az emberek játszani, jót játszottunk.
Egy kicsit az ötdolog-játékra emlékeztetett:
- Félek a lefelé gyorsuló vidámparki játékoktól
- Szeretem a gyerekkor-izû gépifagyit
- Jópofa dolognak tartom a szellemvasutat, a mesealagutat
- A vidámparkban is a gépek mûködése ragadott meg a legjobban.
- Hiába félek, ha lunát kell megnyugtatnom, az jobban leköt, mint a saját rettegésem
Ésmégeccer: Gratula Morwen!
Utolsó kommentek