Ülünk a szép új házunk egyik nagyszobájában, amit a meglévô összes bútorunkból berendeztünk hálógardróbszobának, és a tôlünk két méterre lévô konyhára gondolunk. A konyha nem konyha, egészen pontosan leszkonyha, és voltkonyha, de elôszoba is volt, most viszont se egyik se másik, leginkább építési terület, vagy Drezda.

A bútorok, amik leszbútorok most éppen magukban árválkodó falacskák, amikre majd jön vízszintes felület, meg ajtó, bele polcok, alá padló, mindez majd a konyhánkban lesz, ha lesz konyhánk. Amikor lesz konyhánk. Az elsô kalapácsütés szeptember tizennyolcadikán történt, pontosan két hónap alatt majd' pontosan hét napi munkát sikerült véghezvinni. Közben a konyhánk sokat változott. Nem a mostani konyhánk, a leszkonyhánk, fejben. Egy egész fal nem bontódik le, több kis fal nem épül fel, a leszkonyhánk leszbútorai mozgolódtak, ide-oda vándoroltak, nyughatatlanul mocorogtak. Amik megvannak, azokat a habarcs és a befektetett munka a helyükön tartja, de amik még nem épültek meg, azok örökmozgóként másznak erre-arra.

Szombaton egy újabb bútort rögzítettünk. Átolvastuk az amerikai konyhabútorszövetség ajánlásait magasság, távolság, megtett út és más hasonló okosságok tekintetében, és hirtelen felindulásból lefixáltunk egy újabb pultot. Aztán amikor jelmezes próbát tartottunk meggyôzôdtünk róla, hogy a panelkonyhák valóban amerikai tervek alapján, az amerikai konyhabútorszövetség ajánlásával készülhettek. A mosogató és a mögötte tudományosan elhelyezett sziget közti távolság kísértetiesen emlékeztet az Avas harmadik ütemében bérelt panellakás konyhájának dimenzióihoz.

Szerencsére a jelmezes fôpróba még a habarcs elôtt volt, a leendô szigetet a megörökölt igazifalusi korházzöld asztal játszotta, a leendô mosogatót a megvásárolt bútorlap, magunkat személyesen alakítottuk. Tulajdonképpen csak öt centivel kell odébbvinni és tökéletes lesz.

Közben fél szemmel a meglévô falakat nézem. A tetejüket vízszintbe kellene hozni, a belsejüket bevakolni, az oldalukat közelíteni a függôlegeshez, és máris mehetne rájuk az oszlop, amihez az ajtó lesz rögzítve, az oszlopok közé a gerenda, a tetjére a lap, és máris lenne tûzhelyünk. A mosogatónak már csak egy falat kellene felhúzni, aztán jöhetne a vízbekötés, a csatorna, újabb vízszint, függôleges, ez-az, és máris lenne mosogatónk. A szigetnél... a másik pultnál... a polcoknál... a szekrénynél.. a vizestárolónál... aztán a gipszkarton, a mennyezet már csak mindezeket kellene megcsinálni, és máris konyha lenne a leszkonyhából. Persze padló nélkül, azt majd fûtési szezon után, amikor az új radiátorok a helyükre kerültek, nem csöpögnek, folynak.

Mindehhez tulajdonképpen csupán két dolog hiányzik, az idô és a pénz. Reggel sötétben indulunk, tizenkét órával késôbb sötétben érünk haza, vacsora, fûtés, és ott még lenne akár két teljes óránk, hogy tegyünk valamit a két darabba osztott 130Watt fényénél a konyhánkért. De nem teszünk semmit. Ha akadna egy hétvége, amikor nincs születésnap, amikor a mindenféle családi programok között, elôtt és után, tüzelôaprítás, takarítás, mosás közepette akad egy (két) teljes nap, amikor csinálhatnánk, akkor csináljuk. Lefixálunk egy bútort, majd megállunk. Vakolat majd következô hónapban, vízvezeték szintén. Villanyvezetékbôl van száz méter, de a csatornákhoz hiányzik az anyag, meg amúgy is, az korai.

Hát valahogy így. A szükséges húsz-harminc napnyi munka az elmúlt három hónap fényében kilenc-tíz hónap alatt abszolválható, és leszkonyhából vankonyhánk lesz. Persze jövôre majd nem nászutazzuk el az összes lehetséges szabadságunkat, ha a vizesárkon átvezetô hidacskánkat kiszélesítjük, és luna is tud autóval járni, akkor nekem hosszabbak lesznek a reggeleim (amit persze nem alvással fogok tölteni, persze...), érdemes eljönnöm korábban munkából, hosszabbak lesznek a nappalok, nem kell fûteni, meg tüzelôt aprítani, meg minden sokkal könnyebb lesz. Majd. Majd jövôre, meg tavasszal, meg nyáron.

Most meg romok, és kétségbeesett mocorgás a szûk mozgástérben.

Persze jól jönne a segítség, csak aki segíteni jön, hozzon magával szerszámot, építôanyagot és ebédet. Amennyi építôanyagot hó elején megveszünk, azt hó végéig még ilyen tempoban is beépítjük. Vagy ha nem, akkor azért nem, mert a vásárláskor nem néztünk elôre, a villanyvezeték beépítéséhez kellene csatorna is, a polctartók majd vakolás után, és még egy csomó apróság.

Karácsony, vagy vízvezeték? Rajzolunk mindenkinek szépet, életünk elsô tizenakárhány évében bejött mint ajándék, ki ne örülne egy szép színes zsírkrétarajznak? Kézügyességünk amúgy sem fejlôdött sokat azóta, igazi retro-feeling. Csak találjunk egy akkora szabad, vízszintes felületet, amin elfér egy A4-es rajzlap. A fának van hely, kap egy saját szobát.