Lengyel meló

Nincs megjeleníthető elem

Utolsó kommentek

  • enamel (törölt): Respect. De hogy népszerű ezzel nem leszel, az 7cencség. :) (2011.02.14. 14:56) Az arany középszer
  • Gundel a Marson (törölt): Nostehát: Az áldozat azt mondta, hogy ő már megbocsátott. Azaz lezárta magában a dolgot. Innentől... (2010.01.26. 19:17) Pedofília és Polanski
  • Gundel a Marson (törölt): Na, ebbe majd bekapcsolódok. Jó hosszú cikk. Polanski nem pedofil. Egyelőre ennyit. (2010.01.25. 20:46) Pedofília és Polanski
  • szomorutojas: @tesz-vesz: a szomorú szó szerintem nagyon szép, van benne valami a hangulatfestô szavakból. Illes... (2010.01.24. 12:57) Pedofília és Polanski
  • tesz-vesz: @szomorutojas: és miért lettél szomorú? (2010.01.23. 21:58) Pedofília és Polanski
  • Utolsó 20

Kultúra

Az utolsó baana

2009.08.11. 18:53 :: szomorutojas

Már nincsenek barnák, vagy inkább baanák, ahogy már nem vagyok Alan Apó. Baanának lenni jó volt, nagy cinkosságban, rosszalkodásban teltek a közös napok-órák. Voltak a társasjátékokban baanaszabályok, olyanok, amik hol nehezítették, hol könnyítették, hol érdekesebbé tették a játékot, de mindig mindkettônkre vonatkoztak; szigorúan. Tôle tanultam meg játszani, veszteni és nyerni, úgy veszteni, ahogy ô, és úgy nyerni, hogy ne bántsam a vesztest, sosem hagyott nyerni, ha úgy jött a kocka, leütötte a bábumat, ha úgy járt a kártya, nyert, sosem akarta, hogy aki vele játszik veszítsen, csak ô akart nyerni. Ketten voltunk baanák, és most egyedül maradtam, én voltam az Alan Apó, ô volt Koky. Csak neki voltam Alan Apó, az egész világon csak neki.

Eljött értem az óvodába, korábban mint az unalmas délután, és elmentünk a Vidámparkba, onnan hívtuk fel Anyuékat, hogy el vagyok lopva. Igazából nem emlékszem erre, de miért pont ezt ne tette volna meg, hisz együtt jártunk biciklizni, elemózsiát vittünk, és kétutcányira otthonról együtt elemózsiáztunk egy téren. Amikor egyedül mentem, sosem találtam meg azokat a helyeket, azok baana helyek voltak, amiket csak együtt láthattunk, el kellett hozzá tévedni, úgy kellett lenni, hogy ne tudjuk hol vagyunk, és akkor voltunk ott. Jártunk autóval is, én mondtam hogy mikor jobbra, mikor balra, és amikor végre eltévedtünk, akkor pont ugyanúgy folytattuk, én találomra mondtam hogy jobbrabalra, és egyszercsak elôkerültünk. El voltunk tévedve egy pár percre, hogy aztán elôkerüljünk.

Nála laktam egyszer hónapokig, baana világ volt, mehettem be a hivatalba hozzá iskola után, vagy várhattam egyedül otthon, nála, nem nagyon fôzött, de mindig volt otthon szardínia, vajaskenyér, cukroscitromostea, akárhány éves voltam, kicsit mindig úgy élt, ahogy én, vagy én éltem mindig kicsit úgy, mint ô.

Sosem lakott egyedül, vele lakott Sztáricz Makovecz Miska Balú, akinek volt farmja és kúriája, ezért ô volt Farmikúri Alajos, de Szólítsatok Csak Lajának, tehát Laja is. Laja a maga fûrészporral töltött méltóságában nagy költô volt, idôrôl idôre költeményekkel örvendeztette meg a családot, csodarímekkel, csodasorokkal. Amikor meg nem baana voltam, hanem indián vagy kóboj, ô csinált nekem tölténytáskát, skalpnak kistáskát, titkos zsebet a kesztyûmbe, kabátomba, amikor hippi voltam, zsebet zseb hátára egy szétfeslett nadrág újabb feslésének takarására,  amikor már dolgoztam, nadrágra felhajtást, ingre gombot. Baanaként szerettem a pici praktikus dolgokat, most is mindig várt engem valami pici felesleges praktikusság, amikor hazamentem, hátdörzsölô kesztyû, pici lakat, nyakpárna utazáshoz.

Nemcsak Koky volt, és baana, ô volt Kalamó is, mert ahogy felnôttem, ahogy változott az életem, megkereste benne a helyét, volt is mindig helye, Kalamózott az antikváriumba könyvekért, szerte a városban ha megmondtam hova kellene menni, nyakába vette a várost, kalamolt, megkereste, elhozta, megszerezte. Tele van a keze nyomával minden körülöttem, a mosogatónk nála lakott évekig az erkélyen, olyannyira kokysan rongyókákkal összekötözve, burkolva, minden antikváriumos könyvért ô ment el, minden plüssállat volt nála kórházban, mert ô volt doktor Koky is minden plüssnek. Ô volt az elsô barátom, és sokáig az egyetlen is, elmondhatatlan sokat kaptam tôle, és én mindig csak egyetlen dolgot adtam neki, szerettem, nagyon.

Most pedig meghalt, Koky, a nagymamám, pedig lett volna még dolga, nagyon sok.

1 komment

Címkék: en

A bejegyzés trackback címe:

https://tojas.blog.hu/api/trackback/id/tr761303369

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dávidzoli 2009.08.11. 23:37:10

Majd egy éve fölhívott és elmondott egy verset szülinapomra, belerejtette minden KOKYSÁGÁT.
Bárcsak emlékeznék arra a versre, elmondhattad volna még párszor.
Jó utat Koky!
süti beállítások módosítása