Lengyel meló

Nincs megjeleníthető elem

Utolsó kommentek

  • enamel (törölt): Respect. De hogy népszerű ezzel nem leszel, az 7cencség. :) (2011.02.14. 14:56) Az arany középszer
  • Gundel a Marson (törölt): Nostehát: Az áldozat azt mondta, hogy ő már megbocsátott. Azaz lezárta magában a dolgot. Innentől... (2010.01.26. 19:17) Pedofília és Polanski
  • Gundel a Marson (törölt): Na, ebbe majd bekapcsolódok. Jó hosszú cikk. Polanski nem pedofil. Egyelőre ennyit. (2010.01.25. 20:46) Pedofília és Polanski
  • szomorutojas: @tesz-vesz: a szomorú szó szerintem nagyon szép, van benne valami a hangulatfestô szavakból. Illes... (2010.01.24. 12:57) Pedofília és Polanski
  • tesz-vesz: @szomorutojas: és miért lettél szomorú? (2010.01.23. 21:58) Pedofília és Polanski
  • Utolsó 20

Kultúra

Üzembezárás és létszámstopp

2008.12.01. 09:33 :: szomorutojas

Nálunk. Mármint a gyárban. Az én üzememet bezárják, hat év után megszûnik a gyártás, a gépek sorsa egyelôre ismeretlen. Nem felfüggesztik, hanem megszüntetik. Szomorú dolog. A válság csúcsa elôtt még beruházásról beszéltünk, újabb gépsorról, létszámemelésrôl. Akkor még az egymillió eurós beruházás nem számított nagynak, most a függôben lévô ötmillió forintnyi alkatrészmegrendelésünk is gondnak számít. Sic transit.

Kisebb-nagyobb megszakításokkal hat éve dolgozom itt, közben tulajdonost váltottunk, beolvadtunk, gyorsan és bizonytalanul másztam felfele a ranglétrán, két fônökömet búcsúztattam el, most pedig kifogyott alólam a gyár is. Jó volt, embereket ismertem meg, olyan dolgokat tanultam meg, amikrôl senki sem hitte hogy van hozzá affinitásom, többször találtak alkalmasnak olyan dolgokra, amikre magam nem hittem volna, hogy alkalmas vagyok, de helyt álltam. Most pedig a gyáron belül áthelyeznek, újabb terület, újfent bizalmat vetnek belém. Újabb sor a CV-ben.

Szólj hozzá!

Címkék: en

Romok

2008.11.25. 10:46 :: szomorutojas

Ülünk a szép új házunk egyik nagyszobájában, amit a meglévô összes bútorunkból berendeztünk hálógardróbszobának, és a tôlünk két méterre lévô konyhára gondolunk. A konyha nem konyha, egészen pontosan leszkonyha, és voltkonyha, de elôszoba is volt, most viszont se egyik se másik, leginkább építési terület, vagy Drezda.

A bútorok, amik leszbútorok most éppen magukban árválkodó falacskák, amikre majd jön vízszintes felület, meg ajtó, bele polcok, alá padló, mindez majd a konyhánkban lesz, ha lesz konyhánk. Amikor lesz konyhánk. Az elsô kalapácsütés szeptember tizennyolcadikán történt, pontosan két hónap alatt majd' pontosan hét napi munkát sikerült véghezvinni. Közben a konyhánk sokat változott. Nem a mostani konyhánk, a leszkonyhánk, fejben. Egy egész fal nem bontódik le, több kis fal nem épül fel, a leszkonyhánk leszbútorai mozgolódtak, ide-oda vándoroltak, nyughatatlanul mocorogtak. Amik megvannak, azokat a habarcs és a befektetett munka a helyükön tartja, de amik még nem épültek meg, azok örökmozgóként másznak erre-arra.

Szombaton egy újabb bútort rögzítettünk. Átolvastuk az amerikai konyhabútorszövetség ajánlásait magasság, távolság, megtett út és más hasonló okosságok tekintetében, és hirtelen felindulásból lefixáltunk egy újabb pultot. Aztán amikor jelmezes próbát tartottunk meggyôzôdtünk róla, hogy a panelkonyhák valóban amerikai tervek alapján, az amerikai konyhabútorszövetség ajánlásával készülhettek. A mosogató és a mögötte tudományosan elhelyezett sziget közti távolság kísértetiesen emlékeztet az Avas harmadik ütemében bérelt panellakás konyhájának dimenzióihoz.

Szerencsére a jelmezes fôpróba még a habarcs elôtt volt, a leendô szigetet a megörökölt igazifalusi korházzöld asztal játszotta, a leendô mosogatót a megvásárolt bútorlap, magunkat személyesen alakítottuk. Tulajdonképpen csak öt centivel kell odébbvinni és tökéletes lesz.

Közben fél szemmel a meglévô falakat nézem. A tetejüket vízszintbe kellene hozni, a belsejüket bevakolni, az oldalukat közelíteni a függôlegeshez, és máris mehetne rájuk az oszlop, amihez az ajtó lesz rögzítve, az oszlopok közé a gerenda, a tetjére a lap, és máris lenne tûzhelyünk. A mosogatónak már csak egy falat kellene felhúzni, aztán jöhetne a vízbekötés, a csatorna, újabb vízszint, függôleges, ez-az, és máris lenne mosogatónk. A szigetnél... a másik pultnál... a polcoknál... a szekrénynél.. a vizestárolónál... aztán a gipszkarton, a mennyezet már csak mindezeket kellene megcsinálni, és máris konyha lenne a leszkonyhából. Persze padló nélkül, azt majd fûtési szezon után, amikor az új radiátorok a helyükre kerültek, nem csöpögnek, folynak.

Mindehhez tulajdonképpen csupán két dolog hiányzik, az idô és a pénz. Reggel sötétben indulunk, tizenkét órával késôbb sötétben érünk haza, vacsora, fûtés, és ott még lenne akár két teljes óránk, hogy tegyünk valamit a két darabba osztott 130Watt fényénél a konyhánkért. De nem teszünk semmit. Ha akadna egy hétvége, amikor nincs születésnap, amikor a mindenféle családi programok között, elôtt és után, tüzelôaprítás, takarítás, mosás közepette akad egy (két) teljes nap, amikor csinálhatnánk, akkor csináljuk. Lefixálunk egy bútort, majd megállunk. Vakolat majd következô hónapban, vízvezeték szintén. Villanyvezetékbôl van száz méter, de a csatornákhoz hiányzik az anyag, meg amúgy is, az korai.

Hát valahogy így. A szükséges húsz-harminc napnyi munka az elmúlt három hónap fényében kilenc-tíz hónap alatt abszolválható, és leszkonyhából vankonyhánk lesz. Persze jövôre majd nem nászutazzuk el az összes lehetséges szabadságunkat, ha a vizesárkon átvezetô hidacskánkat kiszélesítjük, és luna is tud autóval járni, akkor nekem hosszabbak lesznek a reggeleim (amit persze nem alvással fogok tölteni, persze...), érdemes eljönnöm korábban munkából, hosszabbak lesznek a nappalok, nem kell fûteni, meg tüzelôt aprítani, meg minden sokkal könnyebb lesz. Majd. Majd jövôre, meg tavasszal, meg nyáron.

Most meg romok, és kétségbeesett mocorgás a szûk mozgástérben.

Persze jól jönne a segítség, csak aki segíteni jön, hozzon magával szerszámot, építôanyagot és ebédet. Amennyi építôanyagot hó elején megveszünk, azt hó végéig még ilyen tempoban is beépítjük. Vagy ha nem, akkor azért nem, mert a vásárláskor nem néztünk elôre, a villanyvezeték beépítéséhez kellene csatorna is, a polctartók majd vakolás után, és még egy csomó apróság.

Karácsony, vagy vízvezeték? Rajzolunk mindenkinek szépet, életünk elsô tizenakárhány évében bejött mint ajándék, ki ne örülne egy szép színes zsírkrétarajznak? Kézügyességünk amúgy sem fejlôdött sokat azóta, igazi retro-feeling. Csak találjunk egy akkora szabad, vízszintes felületet, amin elfér egy A4-es rajzlap. A fának van hely, kap egy saját szobát.

4 komment

Címkék: ház

Analfabéta Hálózat

2008.11.17. 15:59 :: szomorutojas

Írásom a Kettôs Mércén

komment

Vátész -e vagyok? 2.

2008.11.06. 10:54 :: szomorutojas

Korábban ezt írtam:

A Daimler telepíteni szeretne egy üzemet, aminek a helyét már jó ideje keresi a Kelet-Európai, avagy Új-EU zónában. Négy ország került szóba, Románia, Szlovákia és Lengyelország mellett Magyarország is, és a döntés végül Magyarország mellett született.

...

Gyártani viszont Szerbiában gyártanék, odáig ér az autópálya, ott folyamatos termelést szerveznék, kedvezôbb bérterhekkel, kedvezôbb adóterhekkel. Persze lehet a rendszert cizellálni is, de a lényeg, hogy a pénz nem szerelembôl mozog.

itt

Mai hír az indexen:

A román befektetési ügynökség szerint a német presztízsmárka kecskeméti gyárának beszállítói a határ túloldalára mennek. Mert olcsóbb a munkaerő és fellendülőben van az autóipari alkatrészgyártás.

itt

Azért az index megtehetné, hogy újraszámolja a négy órát és a tízezer embert.

Szólj hozzá!

Címkék: politika

Idegen testünk

2008.10.16. 10:10 :: szomorutojas

A Závada regényfolyam újabb epizódhoz érkezett, megkísérli feldolgozni a második világháború korszakának eseményeit. A németellenességet, a zsidóüldözést, a kommunista hatalomátvételt, a zsidó bosszút, mindent amit 1940 és 1946 közé besûrített kis hazánk kedves lakossága.

A dialógusokat minimalizálta, ha valaki többet mond mint egy gondolat, azt már elsô szám elsô személyben teszi, és kivétel nélkül mindenkit valakinek a szemén át ismerünk meg. Nincs egy elbeszélô, nincs egy gondolkodó, nincs egy értelmezô. Az egyetlen, aki értelmezni és értéket párosítani tudhat, az olvasó maga.

A kerettörténet nem kerettörténet, valójában nem értem, hogy azt a finom vissza-visszautalást egy kellemes vacsorához miért tekintik keretnek. Ez az egyetlen, ami finoman megmutatja Závada értékítéletét, az egész regényben ez az egyetlen jel arra, hogy mit tekint értéknek, mit elítélendônek. Závada nem alkot véleményt, még csak meg sem kísérli hogy valakirôl, bárkirôl egy szót is szóljon. Folytatja és mesterien kiaknázza azt az elbeszélésformát, ami miatt a Fényképész utókorát oly fantasztikusnak tartottam.

Ez a huszadik század, újfent sikerült megmutatnia a huszadik századot, megmutatja az arcát, ránkvicsorít. kire-kire a maga módján. Mégis, ez már nem kötelezô olvasmány, ez nem olyan könnyen emészthetô, ez nem engedi meg, hogy az olvasó kizárja magát, mossa a kezeit. Itt minden olvasó színt vall. Magának és a könyvnek.

Látszik, hogy a könyv mögött hatalmas kutatómunka van, néha talán épp ezt nehezményezem, a történeti (és Pesterzsébetiként számomra néhol helytörténeti) részek azonban oly természetesen folynak az elbeszélôk sokaságából, ahogy nagymamámból. Természetesen, könnyedén tudjuk meg azt, amire nem voltunk kíváncsiak, ami nem a nagbetûs Történelem, a Fontos Emberek Fontos Cselekedetei, hanem a kisemberek élete. Olyan természetesen következik be a regény egyik tragédiája a másik után, amit csak a Száz év magányban olvastam eddig. A halál ugyanúgy természetessé válik, mint a saját családtörténetünkben a sokadszor hallott Teri néni, aki természetesen halott már, de sem errôl, sem a gyászról, sem hôstettekrôl nem beszél senki.

Nem letehetetlen, sôt, leteendô, emésztendô, átrágandó. Hibát követtem el, amikor két ülésben elolvastam. Volt, hogy a végefelé már tudtam, hogy az elejét másképp kellett volna. Már tudtam, hogy akkor nem az beszélt, akirôl én akkor hittem, hogy beszélt, már tudtam mit értettem félre, de fellapozva rájöttem, hogy nem, nem én voltam. Závada értette félre, hogy ki beszélt. A regény szereplôi annyira élôk, hogy magát Závadát is megtévesztették, nem hibát követett el az iró, hanem tévedett a históriás.

4 komment

Címkék: irodalom fülszöveg

magyarinfo és tojásátalakulás

2008.10.15. 13:00 :: szomorutojas

Megszólíttattam. A magyarinfo  még júliusban felkínálta nekem, hogy írjak ott, legyen a kettôs mérce a második blogotthonom. Megtiszteltettem, elfogadtam, írtok.

Jobboldalt felül folyamatosan kirakom azokat az írásokat, amik az én tollamból származnak, de ott jelennek meg, a tojás pedig azoknak a gondolatoknak ad otthont, amik oda nem illôk. Énbloggá, mibloggá válik.

Ezzel együtt ajánlom mindenkinek a magyarinfo minden írását. Nem mert mindegyikkel egyetértek, hanem mert bármelyikkel lehet érdemben vitázni, és ez talán a legnagyobb érték a blogvilágban. Számomra.

2 komment

Címkék: blogkerdes

Gárdasors

2008.09.25. 08:15 :: szomorutojas

Távozott a Magyar Gárda vezetősége

...

a távozók problémának mondták, hogy a Jobbik vezetői nem rendelkeznek semmiféle hatékony eszközzel a gárdába belépők kiszűrésére.

Korábban ezt jósoltam:

...
A Gárda nem jó semmire, de ugyanezen sokszínûsége miatt halálra van ítélve. Nincsenek elvei, keresztény és gyûlölködô, jobboldali, de a kádári vívmányokat védi, horthysta, de a kapituláció emléke sérti, hôsei, ikonjai nagy részérôl nem tudja kik voltak, és nem képes elfogadni, hogy a világ nem bontható szét jóra és rosszra.
...

Vátész -e vagyok?

1 komment

Saját

2008.09.18. 16:47 :: szomorutojas

Furcsa dolog ez a tulajdon. A fürdôszobában mosogatunk, éjjel fázunk, az edényeket dobozok aljából és mûanyag zsákokból bányásszuk elô, a ruháink egy része halomban áll az ágyunk mellett, mégis jobban érezzük magunkat, mint a gyönyörûen felújított lakásban, amit béreltünk. Csak és kizárólag azért, mert ez a mienk. Egészen pontosan a mienk lesz, 20 év múlva. Közben növekszik és növeljük az értékét, dolgozunk rajta sokat, elrepül az a húsz év jó társaságban.

Házat vettünk, beköltöztünk, és most a munka után munka vár, nomeg a saját Vár.

Egyszer biztosan megírja valamelyikünk a nászutunk történetét, meg majd egyszer biztosan írunk sokat a házról is, talán lesz egy házblog a ház magunk képére formálásáról. Talán.

7 komment

A falu szeme

2008.07.18. 23:35 :: szomorutojas

Van nekem egy barátom, aki feleségül vett egy falut. Azt hitte egyetlen lányt vesz el, de kapott hozzá egy teljes magyar települést, nénistül, bácsistul, pletykástul. A falu árgus szemekkel figyeli, számon tartja a lépteit Ô maga talán nem érzékeli, talán nem érdekli, de ha egy pillanatra feledné, a falu egy darabja, az amelyiket elvette, emlékezteti rá. Elmondja neki, hogy mikor, mivel, miért hozott szégyent új családjára. Az sem kell, hogy ô maga tegye, elég ha egy ismerôse, vagy egy idegen helytelent tesz, a szégeny a családra száll, a büntetés pedig ôrá.

Múltja nem lehet, minden ami volt -beleértve engem is- a falutól távol áll, a falu értékrendjébe ütközô, tehát rossz. Jövôje pedig egyértelmû, be kell olvadnia, eggyé kell válnia a faluval. Amíg nem teszi, szégyen és megbélyegzés a sorsa.

Megszokik vagy megszökik.

11 komment

Címkék: emberek pszicho magatartas

Hétköznapi homofóbia

2008.07.14. 17:05 :: szomorutojas

A melegfelvonulást aka. Meleg Méltóság (nem, nem büszkeség) Menetét tárgyakkal megdobálni nem helyes. Azonban mégakkora hiba azt állítani, hogy Magyarországon az említett menetet kizárólag az a 200 (300? 400?) fôs ostoba fajankó, a pólóárus és a két fôhazafi vezetésével dobálta meg. Valójában a meleg méltóságba, a melegek egyenjogúságába mindenki belerúgott, aki érte.

A rendôrség, ami állampolgári (ehh alkotmányos) jogukkal élni akaró állampolgárokat el akart tiltani a gyülekezés jogától. Ugyanaz a rendôrség, ami megvédeni nem tudta ôket. Az a bíró, aki szerint tojással dobálni egymást véleménynyilvánítás, és az is, aki szerint a rendôr a véleménynyilvánítás befejezésére felszólíthat.

Itt idôzzünk el egy cseppet. A bíróság állásfoglalása szerint a tojásdobálás a véleménynyilvánítás noha cizellálatlan, de elfogadható eszköze.* Ugyanakkor némely embereket azzal az indokkal büntettek meg, mert a rendôri felszólítás ellenére sem hagytak fel véleménynyilvánításukkal. Amennyiben az én módszerem tehát az lenne a véleménynyilvánításra, hogy blogot írok (miképpen ez van is), de Kocka József alhadnagy engem felszóít, hogy ezt bizony fejezzem be, akkor neki erre joga van. Ha nem lenne joga, akkor amikor ennek ellenállok, és blogomat tovább írom, akkor nem követnék el szabálysértést. Tehát. A tojás vagy nem a véleménynyilvánítás eszköze, és a rendôr a tojásdobálást joggal akadályozta, vagy véleménynyilvánítási eszköz, és akkor a rendôr helytelenül járt el, amikor felszólította a dobálót annak beszüntetésére.

Hacsak úgy nem értelmezzük, hogy amit a rendôr mond, azt kell tenni, majd egyszer kiderül, volt -e rá joga. Ha feltesszük, hogy a rendôr egy lánynak azt találja mondani, hogy térdelj és szopj, ez esetben a leánynak kötelessége ezt tenni, késôbb azonban ez ellen felszólalhat. Ha nem teszi, akkor pedig hivatalos személynek állt ellen, szabálysértés, csekket postázzuk, csókolom. Ha felszólal, akkor meg nem életszerû hogy nem állt ellen, tehát meg sem történt.

Visszakanyarodva a homofóbiára, a következô rúgást a politikától kapta. Amikor Horn Gábor mártíriusz lett, lassan és biztosan a Meleg Méltóság Menetébôl a Szabad Demokrata Abuzálásává emészti a politikai emlékezet. A miniszterelnök, aki össze akarja kovácsolni a maga kis magyar gárdáját, csinál Magyar Önvédelmi Chartát, a charta mégiscsak jobban hangzik, mint a gárda. Az amúgy néha kulturált Kósa, aki szerint a homokosok provokáltak, úgy látszik, ha a kormány megdöntésére nem is, a keresztény családkép visszaállítására alkalmas az erôszak.

A sok önjelölt és haverok által jelölt professzor és tudós, aki kihasználva a csöppnyi médiafigyelmet, a saját területére akarja terelni a melegeket és homofóbokat. A homoszexualitás most már néhol ágybavizelés, néhol társadalmi probléma, néhol politikai harc.

Legvégül pedig azoktól kapja meg a végsô rúgást, akiknek szólt a menet. A néptôl, azoktól, akiknek nap mint nap kell(ene) tolerálni, akiknek nap mint nap kell találkozni, dolgozni, lakni, vásárolni, beszélgetni melegekkel. Akik élik a mindennapi életüket, látnak meleget, és meg kellett volna tudniuk ebbôl, hogy ez nem valami szégyellnivaló ágybavizelés, nem betegség, nem aberráció, hanem egy létezô tény, amit lehet méltósággal viselni. Ôk elfogadás helyett, belátás helyett muníciót kaptak az elittôl. Ahol ilyen az elit, milyen az alja?

Update

Medwének igaza van. Kónya István, a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője szerint nincs olyan bírósági ítélet, amely szerint a tojásdobálás belefér a véleménynyilvánítás szabadságába. Azonban hozzátette: 2007 tavaszán viszont rendőrségi és ügyészségi álláspontként jelent meg, hogy a tojásdobálás a testi épséget nem veszélyezteti, ezért belefér a véleménynyilvánítás szabadságába.

A bejegyzés értelmét azonban ez nem nagy mértékben változtatja meg:

"Mind a hét ember ellen eredetileg garázdaság miatt indult eljárás. A bíróságnak azonban lehetősége van saját hatáskörben a tanúvallomások, egyéb bizonyítékok alapján átminősíteni ezeket az ügyeket, ha másféle szabálysértés is megállapítható. A garázdaság miatt indított, és át nem minősített eljárásokat kivétel nélkül megszüntették.
...
Mind a hét ember tojást dobált a Meleg Méltóság Menet résztvevőire. Négyüknél azonban a garázdaság ügyében indult eljárást átminősítették rendzavarássá. Az ő esetükben rendőri beavatkozás is történt, illetve más körülmények is közrejátszottak, ami miatt meg lehetett bírságolni őket." forrás
A forrás még idézi az említett állásfoglalást, de másnap helyesbítettek. A megszüntett eljárásokról azonban nem tettek említést.

9 komment

Címkék: kossuthter rasszizmus

Tojás

2008.07.07. 14:53 :: szomorutojas

amúgy meg fel vagyok háborodva, hogy éppen tojásokat kellett dobálni

7 komment

Provokáció

2008.07.07. 14:50 :: szomorutojas

Minden normális ember megegyezett abban, hogy a nemnormálisok felvonulása provokáció. Mert a normálisok nem vonulnak fel a normalitásukat hangoztatva, tehát  a nemnormálisok se vonuljanak fel. Ha mégis felvonulnak, ne csodálkozzanak, ha a normálisok egy részébôl ez abnormális viselkedést vált ki. Meg az még normális, hogy ne vonuljanak fel. Fôleg ne az Andrássy úton, mert az Andrássy út az nem az a hely, ahol a nem normálisok felvonulhatnak. A normálisok ezt mind tudják, mert a normálisoknak az arányérzéke és az ítélôképessége is normális, szemben az abnormálisok arányérzékével. A nemnormálisok nem tudják, hogy nemnormálisnak lenni nemnormális, ezt csak a normálisok tudják, hiszen azért normálisok, hogy az ilyen normális dolgokat tudják. Ha a nemnormálisok tudják, hogy ôk nemnormálisok, és erre büszkék, akkor biztos nem normálisok, mert egyetlen normális sem lenne büszke arra, hogy nem normális, tehát a nemnormálisok fokozottan nemnormálisok.

Mindenki, aki nem normális, az nemnormális, hisz ha normális lenne, akkor nem lenne nemnormális. Normális az, ha a normálisok normálisok, és nem az ha a normálisok nem normálisok, mert amikor a nemnormálisok nemnormálisok az is nemnormális. Van, amikor a nemnormálisok normálisok, akkor nalátjátok még a nemnormálisok között is van normális.

Azok, akik más normális dolgok miatt vonulnak fel, azok sem normálisok, mert normális dolgok miatt nem kell felvonulni. Nem normális az aki felvonul, mert nem. Mert én normális vagyok, és tudom, hogy én nem vonulok fel, tehát ez a normális.

Mert a normális egyértelmûen az, ha az emberek olyan módon élik a nemi életüket, hogy abból potenciálisan lehetne gyerek. Igaz, hogy a közösülések jelentôs részébôl nem lesz gyerek, de a potenciál a lényeges. Minden más nem normális.

 A biciggli, na az sem normális, amikor van kocsi is, meg bekávé. Na az aztán nem normális, aki békávéval jár, mert a békávé az szar, normális arra fel nem ül. Na nehogymár én ne legyek normális, amikor nincs pénzem autóra, az a nem normális, akinek van pénze, mibôl van pénze, biztos lop, és nemnormális.

A normális az az, amit a normálisok normálisnak tartanak, aki erre egy posztot veszteget, nem normális.

Mindaz, ami történt vasárnap, az normális hogy nemnormális, mert a nemnormálisok miatt lett nemnormális az a sok normális.

A xenofóbia, na az normális.

3 komment · 1 trackback

Címkék: politika gondolatok

Móka és kacagás las vegasban

2008.07.07. 12:25 :: szomorutojas

Mindenesetre jó tudni, hogy gyerekkorom rettegését a mindenki által tréfásnak tartott vidámparki berendezésektôl felváltotta egy óvatosságnak tûnô felnôttkori rettegés. Szintén kiemelkedô élmény volt, hogy a két legmegtermettebb, és legidôsebb hímnemû egyed volt az, aki a rendkívül tréfás "neeeeemakarooooom" sikítás helyett a szilárd talaj biztonságát és a ruhatáros szerepét vállalta fel. Az egyik én voltam.

Megünnepeltük, hogy morwen most már papírral terhelten keverhet mérget, és tettük ezt az alkohol-szédülés-hányás konvencionális háromszögébôl kiszakadva a vidámpark-szédülés-hányás avantgard köntösében. A "nehogymár nem bírod meginni ezt a kis abszintot" unszoĺásnál sokkal kellemesebb a "nehogymár nem ülsz fel erre".

Jó volt nagyon látni, hogy szeretnek az emberek játszani, jót játszottunk.

Egy kicsit az ötdolog-játékra emlékeztetett:

  1. Félek a lefelé gyorsuló vidámparki játékoktól
  2. Szeretem a gyerekkor-izû gépifagyit
  3. Jópofa dolognak tartom a szellemvasutat, a mesealagutat
  4. A vidámparkban is a gépek mûködése ragadott meg a legjobban.
  5. Hiába félek, ha lunát kell megnyugtatnom, az jobban leköt, mint a saját rettegésem

Ésmégeccer: Gratula Morwen!

Szólj hozzá!

Címkék: móka en mi. 5dolog luna

Erkölcsficam

2008.06.30. 13:16 :: szomorutojas

Állunk ketten Gergellyel, az én Gergelyemmel az Astoria sûrûjében, lángpallossal irtjuk az erkölcsficamos Fideszeseket, vállam a vállához ér, bokáig járunk már a sikamlós vérben. Amikor Gergely véletlenül hozzámér, vagy ránézek egy kicsit merevedésem is lesz, igen, mi vagyunk a jövô, ô az én hôsöm, csak az enyém. Amikor belemeríti az igazak lángpallosát egy "Viktor a mi Megváltónk" tetoválásba egy gonosz mellkas közepén, rikoltva kiáltja "Bizony mondom néktek, fogadjátok meg a köztársasági elnök intelmét: a jogállamot nem lehet nem jogállami eszközökkel szolgálni", érzem hogy jobban imádom, mint bármikor eddig, nagyszerû páros vagyunk mi.

De cserbenhagy engem, "jelenleg senki nem tudja megmondani, hogy az ominózus móri ügyben hibázott-e, már csak azért sem, mert nem született még ellentétes tartalmú jogerős ítélet az ügyben, amely alapján bárki ezt állíthatná" rikoltja a világba. Megcsalattam. Prada kosztümös és Hugo Boss öltönyös jogászok rohanják meg, istenítik már ôk is, az én Gergelyemet, aki csak az enyém, hitem vetettem belé, hittem, hogy bülbül szavai csak nekem csengenek, elménk egy és oszthatatlan, közös ellenségünk eggyé kovácsolt minket a harcban, de nem. Éltes jogtudósok simogatják arany montblanc tollaikkal ánuszát, oh igen, azt az ánuszt, victoriasecretek szakadnak hangos recsegéssel, oh igen, megcsalattam. Csalódottan állok, de új erôre kapva pennámat vérbe mártom hát, és írok, írok...

Merthogy Gergely eltévedt az igazságszolgáltatás erdejében. Ha Gergely örökpanorámáját eltakarja egy frissen épült ház, az ablakon kinézve nem néz át a házon vizslatva a budai hegyek ormait. Mert hiába, hogy a ház építési engedély nélkül épül, létezése tehát kérdéses, akár át is lehet rajta nézni, papír van róla, a panoráma örök, ház oda nem épül, hiába mindez, bizony az erdôségek zöldje helyett a szomszédék cselédjét látja csak teregetni. A valóság gonosz dolog, nem látni ki tôle.

Ellenben Gergely a valóságot papíron át nézi ha arról van szó, hogy az mundér makulátlansága van veszélyben. A valóság relatív dolog, lamentálhatunk az interpretációk sokaságán, a valóság megfoghatatlan lényegén, a szempontok, a nyelvi kódok, a megértés korlátain, de valóság csak egy van. Az igazság a valóságban rejlik, ha igazságot kívánunk szolgáltatni, a valóságot idézzük meg, és a jog eszközével a valós események tükrében alkalmazzuk a megfelelô retorziókat.

Az eszkimók olyanok, hogy huszonhárom szavuk van a hóra, de egy sincs a túzokra, nem véletlen, hogy az inuitok nem adtak még a világnak egy Brehmet sem, kevés a fordítás is, kicsi a kereslet. Megismerésük határát adja a nyelvük.
Hasonlóképp a jogász megismerésének határa a határozatig terjed, ami írva vagyon az van, ami írva nincs, az nincs. Az ártatlanság vélelme szerint ártatlan az, akit nem ítéltek el, bûnös az, akit elítéltek. A perujrafelvétel pedig az, amikor a bûnös átmenetileg újra ártatlan, majd a következô ítélet kimondja, hogy ezen állapota átmeneti volt -e, avagy tartós, visszamenôleges hatállyal.

A tévedhetetlenség vélelme pedig kimondja, hogy egy bíró mindaddig tévedhetetlen, amíg egy újabb döntés tévedésérôl számot nem ad. Ha a bûnös röpke átmeneti ártatlansága után újra bûnös lesz, a bírói tévedhetetlenség fennáll, ellenkezô esetben megdôl. Perújrafelvétel során a bûnös átmenetileg ártatlan, azonban a bíró folyamatosan tévedhetetlen, tehát kinevezhetô az LB tagjává. Ez nem erkölcsficam, ez a jog, a jog vallása.

Magyarul ez úgy hangzik, hogy amennyiben Kecske megeszi a káposztát, Kecske mindaddig nem káposztaevô, amíg ezt ki nem mondja a bíróság. Amennyiben a bíróság azt mondja ki, hogy Kecske nem káposztaevô, úgy  Kecskére káposztát is lehet bízni, elvégre ártatlanságáról papír van. Amennyiben azonban másodfokon káposztaevô lesz, úgy Kecskére káposztát nem bízunk. Ha nem megyünk másodfokra, akkor Kecske megbízható káposztaôrként tevékenykedhet bármeddig. Ha Kecske a továbbiakban tovább eszi a káposztát, úgy újfent mehetünk bíróságra, de a bíró nem tud káposztát termeszteni, felelôssége hát korlátolt, Kecskébôl meg -kutya és szalonna mintájára- nem lesz káposzta, oda a káposzta, a kecske megmaradt.

Mi történik elsô- és másodfok között, amikor megváltozik egy ítélet? A valóság egy és ugyanaz, az igazság mégis megváltozik. Ha eljátszunk a gondolattal, akkor láthartjuk, hogy amennyiben a másodfokon megváltoztatandó ítéletbe elsôfok után bármi okból a felek megegyeznek, akkor a valóság más. Olyankor az ártatlan és a bûnös fogalmai újfent visszatérnek az eszkimókhoz, ez kérem nem tlapla, hanem hituplu, hülye aki nem látja, mi az hogy mindkettô hó, tetszettek volna inuitnak menni, tudomány az kérem, nem gyerekjáték.

Vajon a perújrafelvételt követô újrafelvett perben miért nem ugyanaz a bíró dönt? Amennyiben az elvek szépek és tiszták, a bírók az igazságot szolgáltatják, a jog egy világos test, nyugodtan tárgyalhatná ugyanaz a bíró újra a pert. Függetlenül, tiszta fejjel újra megtekinthetné a bizonyítékokat, a jog által adott keretek között felmenthetné avagy elítélhetné újra a bûnöst, felállhatna és mondhatná: Hölgyeim, Uraim, város és világ, én kérem nem tévedtem. avagy éppen fordítva, amiképp vak Justitia kezében billen a mérleg. Nem teszik meg. Nem fogja újra ugyanaz a bíró tárgyalni. Nem bíznak meg a független ítéletében. Most sem, amikor a bûnös bûnös, amikor minden olyan világos, hisz papírja van róla, hogy bûnös, a bírónak papírja van róla hogy nem tévedett. Miért nem? Van valami más is? Titkon arra gondolnak, hogy akár tévedhetett is? Titkon, a papíron túli világban van egy papíron nem fekvô igazság? Egy kétely hogy az igazság nem jogerôs?

Az én Gergelyem továbbment, megadta a kegyelemdöfést nekem, hangos sikollyal az extázis csúcsán belekiáltotta a vériszamos térbe "Arról már nem is beszélve, hogy egy bíró mindig 'hozott anyagból' dolgozik egy eljárás során, márpedig a rendőrség eddig négy gyanúsítottról állította teljes mellszélességgel, hogy ő volt a móri mészárlás elkövetője, így - ha be is bizonyosodik, hogy téves volt esetleg Varga Zoltán döntése - nem biztos, hogy ő, vagy csak ő felelős érte". Gyönyörû testét körülzsongó jogászok szedelôdzködnek, megcselekedték, amit megkövetelt a haza, az igazság világot látott, újra miénk a világ, kettônké, hogy a gonosz ellen sorait szapuljuk és kaszaboljuk.

Nota bene, a logika az logika: Nagy Imre bûnös volt 1989-ig, azonban a 'hozott anyag' kicsit jobb volt az események után 31 évvel. Lehet hogy kicsit korai a perújrafelvétel a móri ügyben, 2038-ra csak összegyûlnek az 'anyagok', a bûnös meg várhat addig, hiszen méltó büntetését tölti mindaddig, míg ártatlannak ki nem mondják.

Szólj hozzá!

Címkék: politika gondolatok fogalmak

Miért éppen Magyarország?

2008.06.24. 14:19 :: szomorutojas

A Daimler telepíteni szeretne egy üzemet, aminek a helyét már jó ideje keresi a Kelet-Európai, avagy Új-EU zónában. Négy ország került szóba, Románia, Szlovákia és Lengyelország mellett Magyarország is, és a döntés végül Magyarország mellett született.

Szólj hozzá!

Címkék: politika gondolatok

Apátia

2008.06.11. 15:03 :: szomorutojas

A szélsôség azért szélsôség, mert valaminek a legtisztább képviseletére hivatott. Szélsôségesen tisztaságmániás az, aki felforralja a bélflórás kefírt, nehogy baktérium legyen benne, neki az sem elég tiszta, ami a normális embernek az. Aki szélsôségesen magyar, az annyira magyar, hogy neki már az sem magyar, ami másnak magyar. Semmi sem elég magyar, semmi sem elég tiszta.

Isu anyukája takarítás után még kitakarított, mert tisztaságot csak ô tud csinálni. Ugyanígy van ez  a magyarral is, csak ô tudja mi a magyar. Amiképpen a tisztaságról alkotott képünket sem az antibakteriális szülôkhöz, úgy a magyarságképünket sem a Magyarokhoz igazítjuk, mert felesleges, úgysem lesz neki elég tiszta az, ami nekünk tiszta, elég magyar, ami nekünk magyar.

Minden szélsôség így mûködik, egy ideig bosszankodtam rajta, ha ilyennel találkoztam, próbáltam észérveket mondani, árnyalni a képet, de már nem érdekel. Apatikus lettem Tomcattel szemben, a tisztaság-, egészség-, redisztribúció-, munka-, nyolcóramunka- és egyéb mániásokkal szemben.

Nem elfogadó tolerancia, apátia. Azt szokták mondani, hogy a szélsôséges gondolatoknak ez a nagy veszélye, beépülnek a köztudatba, könnyen és lazán jutnak egyre és egyre messzebb, mert mindenki apatikus. Mûködik, náluk a labda, unom ôket mindenestül.

Szólj hozzá!

Címkék: politika kossuthter gondolatok forradalom rasszizmus kurucinfo fogalmak

Helyfoglalás IV. szegregáció, integráció

2008.06.09. 13:28 :: szomorutojas

Alaphelyzet
A roma oktatáspolitikának és ezzel párhuzamban az összes kormányzati tevékenységnek az iránya mindig is az asszimiláció, vagy kisebb célokat megfogalmazva az integráció felé mutatott. A szegregáció elválasztódást jelent, az oktatáspolitikában viszont már konkrétan a cigányság avagy a roma gyerekek oktatásbeli elválasztását jelenti.

Szegregációnak nevezzük azt a jelenséget, amikor egy-egy településen belül a különböző társadalmi rétegek, etnikai csoportok stb. lakóhelye erősen elkülönül egymástól. A szegregáció együtt jár a jövedelmi viszonyok és a települési infrastruktúra lényeges egyenlőtlenségeivel.
Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába, Osiris kiadó, 1997. 194. o.ç

A törekvés, hogy a cigány gyerekek és a nem-cigány gyerekek ne tanuljanak együtt a nem-cigány gyerekek szüleitôl indul, de partnerek benne az oktatási intézmények, a felügyeleti szerveik, tanárok, tehát gyakorlatilag mindenki, akiknek a feladata az egyenlô oktatás megvalósítása lenne.

A szegregációnak azonban vannak a törvényi lehetôségeken belüli mintegy természetes formái is, amikor a nem-cigány szülôk egyszerûen olyan intézménybe íratják a gyerekeiket, ahol a cigányság kisebbségben, avagy éppen nincs jelen. Sokszor a területi szegregáció folytán.

A szegregált roma iskolák kialakulása szorosan összefügg a lakóterületek szegregálódásával – az iskolák tükrözik a helyi etnikai megosztásokat, tehát szoros kapcsolat van a roma gyerekek intézményes szegregálása és izolált lakóhelyük között. Ezt két tényező okozza, egyrészt a gazdasági problémák, másrészt a nem-roma szülők előítéletes viselkedése.
Magyar Roma Oktatáspolitikai Tanulmány II. Problémaleírás- Németh Silvia Horn Dániel, Hermann Zoltán, Kádár András, Papp Z. Attila, Székely Ágnes
http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=integracio

Ez a spontán szegregáció egy formája, és következménye, a települések egy része elcigányosodik, abban az értelemben, hogy a nem-cigányok könyebben urbanizálódnak, könnyebben változtatnak helyet, mivel a munkaerôpiaci helyzetük kedvezôbb. A munkaerôpiaci hátrányuknak az egyik oka a mindennapos diszkrimináció, de a súlyosabb oka maga az oktatás, a tudásuk minôsége és milyensége. Magát a jelenséget, mint problémát nagyon sokan kutatják, az oki.hu számtalan ebben a témában írt oktatási problémát tár fel. A témába leginkább vágó fent is említett Magyar Roma Oktatáspolitikai Tanulmány amit Németh Silvia vezetésével a Horn Dániel, Hermann Zoltán, Kádár András, Papp Z. Attila, Székely Ágnes team állított össze. http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=integracio

Azonban egyetlen dolgot sosem kérdôjeleznek meg, ez pedig az integráció-

Érdemes megjegyezni, hogy felfogásunk szerint minden olyan oktatási forma szegregáció, amely nem járul hozzá a diákoknak a szélesebb társadalomba való integrálásához, és amely nem a szülők és diákok saját kérésére jön létre.Ebben az értelemben a szülők által kifejezetten igényelt elkülönített oktatási formákat nem tekintjük szegregációnak (pl. a Gandhi Középiskola).
Hermann Zoltán – Horn Dániel – Kádár András – Németh Szilvia – Papp Z. Attila – Székely Ágnes: Irányelvek a roma tanulók szegregált oktatásának felszámolására http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=Eselyaz-Tobbek-Iranyelvek

Liberális kitérô
A szó társadalomtudományi értelmében a Gandhi Középiskola szegregáció, mivel kifejezetten cigány diákok számára jött létre, csupán azért nem tekintik annak, mert az állami közoktatás feladatánam az egyenlô oktatást tûzik ki célul. Az a sajátos helyzet áll fenn, hogy cigány középiskolát létrehozni nem szegregáció, míg nem-cigány iskolát létrehozni diszkrimináció és rasszizmus. A Gandhi számára ugyanis nem probléma az oda jelentkezô nem-cigányok elutasítása, mivel a nem-cigány szülôk nem akarják oda íratni a gyerekeiket, addig egy nem-cigány iskolának meg kell küzdenia a nem kívánatos cigány gyerekek jelentkezésével.

Ugyanakkor az egyházi (akár keresztény, akár zsidó) iskoláknak nem kötelezô mindenkit felvenniük, a vallás mint megkötés nem számít diszkriminációnak, lévén mindenki tud vallást váltani, felvenni, azonban nem tud nem-cigánnyá változni aki az.

Felmerül az a kérdés azonban, hogy vajon a cigány lakosság törekedne -e nem-cigány iskolákba, amennyiben lennének cigány iskolák. Természetesen nem azt értve ezalatt, hogy a jelenlegi erôszakos szegregációt törvényesíti, tehát a kisegítô iskolákat átnevezik cigány iskolákká, hanem azt értve ezalatt, hogy a cigányság kultúrájának megfelelô, a kulturális és gazdasági sajátosságokat figyelembe vevô oktatást nyújtana. Elsôsorban olyat, ahol a cigánygyerek nem csak egy cigánygyerek, hanem diák, gyerek, akit megfelelôen kell oktatni. Mivel a cigány szülôk a konfliktusok kerülése végett aláírják a gyerekek magántanulóvá nyilvánítását, illetve kisegítô osztályba utalását, ez annak a jele, hogy nem kívánnak az árral szemben úszni, tehát ezt a helyzetet is ugyanúgy kezelnék, elfogadással, avagy üdvözölnék, hogy az oktatásnak legyen ilyen formája.

Természetesen lehetne küzdeni azért, hogy a jelenlegi tanerô, iskolák, önkormányzatok, felügyeleti szervek legyenek kevésbé rasszisták, de ez szélmalomharc. Ameddig van bármilyen lehetôsége, hogy a diákok útját úgy igazítsa, hogy az a szegregációs nyomásnak eleget tegyen, meg fogja tenni. Amíg lesznek kiegészítô iskolák enyhén szellemi fogyatékosok számára, addig oda fogja irányítani. Mert így vagyunk berendezkedve, és ezen semmi sem fog változtatni.

Az irányított szegregáció azonban egyértelmûen kijelölné a cigány gyerekek leginkább problémamentes tanulási útját, akit nem akarnak tanítani a nem-cigány iskolában, osztályban, vagy akit nem lehet tanítani, mert a lemaradása oly mértékû, azokat átirányíthatnák a cigány osztályokba.

A nyugati civilizációnak komoly felgyülemlett tapasztalata van a kultúra-helyes, avagy kulturális tényezôket figyelembevevô erôszakos iskolázásra. Afrikában, Ázsiában elég sok iskolát hoztak létre, aminek a célja nem az integrálás (mivel nincs hova), hanem a közelítés, a nyugati civilizáció felé közelítés.

Roma általános iskolások vizsgálata során (Havas–Kemény–Liskó, 2002) tanáraikat kérdezték arról, hogy véleményük szerint mi teszi a többségi tanulóktól különbözővé a roma gyerekeket. A leggyakoribb válaszok a következők voltak: nem megfelelő szókincs miatti nyelvi hátrány, kulturális különbségek, a szegénységnek betudható alacsony kulturáltsági szint, az otthoni tanulási körülmények, az iskolai felszerelés hiánya, nem megfelelő higiénia, az átlagosnál kisebb tanulási motiváltság, a szülők kisebb elvárásai és a kisebb munkaerő-piaci esélyek, az iskolai szabályok megszegése, a megkövetelt viselkedés elutasítása, korai szexuális érettség, agresszivitás, erős csoportszolidaritás.

A törekvésnek nem annak kellene lennie, hogy a cigánygyerekekbôl cigánynak tûnô nem-cigányokat faragjon a rendszer, hanem annak, hogy olyan cigányok jöjjenek ki az iskolából, akik értékrendjük részének tekintik a többségi társadalom értékrendjének azon aspektusait, ami által az asszimilálódás hiánya konfliktusmentes lesz. A zsidóság nem-asszimilálódása jó példa.
Vannak és lesznek akik keresik a konfliktust, a zsidóság együttélése döntôten konfliktusmentes, de természetesen mindig van egy pólóárus, egy filozófus, egy ügyvéd vagy bárki aki összeesküvéselméletekbôl jobban vizsgázik, mint konfliktuskerülésbôl.

A legérdekesebb hogy erre van kormányzati törekvés, lehetôség.

1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól

47. § (1) A kisebbségi önkormányzat - a közoktatásról szóló törvényben meghatározottak szerint - részt vehet a nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozók óvodai nevelésével, iskolai nevelésével és oktatásával, kollégiumi nevelésével és oktatásával összefüggő kötelező önkormányzati feladatok végrehajtásában.

(2) A kisebbségi önkormányzat - a közoktatási törvényben meghatározottak szerint - közoktatási intézményt létesíthet és tarthat fenn, illetve átveheti a más által létesített közoktatási intézmény fenntartói jogát. Az intézmény fenntartói jogának átadása nem járhat átszervezéssel. Az átadás tervezett időpontját megelőző és az átadás időpontját követő két éven belüli átszervezést - az ellenkező bizonyításig - a fenntartói jog átadásával összefüggő átszervezésnek kell tekinteni. E rendelkezés alkalmazásában átszervezés az intézmény összevonása, illetve egy intézmény több intézményre tagolása.

(10) A közoktatási intézményt átvevő kisebbségi önkormányzat a helyi önkormányzatokkal azonos jogcímen és feltételekkel igényelheti a mindenkori költségvetésről szóló törvényben meghatározott hozzájárulásokat és támogatásokat - a (6) bekezdés szerint megkötött közoktatási megállapodás alapján -, igényelhet továbbá a kisebbségi feladatok megszervezéséhez nyújtott kiegészítő támogatást (a továbbiakban: kisebbségi fenntartói kiegészítő támogatás), valamint - a pályázatban meghatározott feltételek szerint - részt vehet minden olyan pályázaton, amelyet a helyi önkormányzatok részére írtak ki.
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99300077.TV

Tehát a pénz, fegyver, paripa adott. Ha nem is az átvételhez (bár feltételezem számos önkormányzat szíves-örömest lemondana a cigány többségû iskola kétes örömû fenntartásáról), de alapításhoz feltétlenül.

Az erôszakos asszimiláció, integráció helyett ez az irány közelebb vinne mindenkit egy "párhuzamos társadalom" felépítéséhez, ahol a roma munkavállalót nem érinti a roma munkaadó részérôl diszkrimináció, ahol a roma tanár nem akarná kisegítô iskolába dugni a roma diákot. Elfogadni a másságot. No ez a nehéz.

Vajon miért nem történt semmi az 1993-as törvény megalkotása óta?

1 komment

Címkék: liberalizmus gondolatok rasszizmus

Vak tyúk is talál szemet

2008.06.04. 17:43 :: szomorutojas

Találkoztam egy mozgalommal, az EMMA-val. Van egy teljes honlapjuk http://mozgalmar.net/emma.php és van egy halom elképzelésük. Pontosabban egy halom elképzelés töredékük van, amiket jó fogalmazási készséggel, de mind tárgyi ismeretek mind alapos gondolkodás nélkül próbálnak meg valamiféle elképzeléssé maszkírozni.

Az általuk felismert problémák valósak, a megoldási ötleteik azonban legtöbbször szánalmasak.

Népszavazási kezdeményezések

Kezdeményeztek népszavazásokat (ezek közül az egyik az általam is üdvözölt pártlistás mandátum küszöb 1%-ra szállítása), ezek közül idéznék párat.

"Egyetért-e Ön azzal, hogy bíróság oszlassa fel azt a politikai pártot, amely a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől bármely kampánytevékenység finanszírozására a magánszektorból származó pénzeket használ fel?"

Ez egyértelmûen több sebbôl vérzik. Egyrészt népszavazást az Oszággyûlés hatáskörébe tartozó tárgyban lehet kiírni, tehát kapásból olyanra kell korlátozni a népszavazás kérdését, ami az Országgyûlés hatáskörébe tartozik. Jelen esetben a pártokról szóló törvényt kellene megváltoztatni, mivel a bíróságok mûködésének függetlennek kell lennie az Országgyûléstôl (hatalmi ágak, ugye). Másrészt a magánszektor fogalma elég tág (ezzel utasította vissza az OVB). Harmadrészt ezáltal olyan pártok nem folytathatnának kampányt, akik nem kapnak állami támogatást. Ez viszont súlyosan ellentmond az általuk kezdeményezett 1%-os listás határnak, mert a pártfinanszírozás alapfeltétele, hogy egy választáson elérjenek 1%-ot. Viszont miképpen jutnak el az elsô választásukig? Mivel a magánszektor felöleli az egyéni támogatókat is, így gyakorlatilag lehetetlenné tennék a pártok eljutását a sikeres választásig.Arról nem is beszélve, hogy jelenleg szabályozva van a kampányra elkölthetô pénzösszeg, így valójában a retorziók körét kellene a párt feloszlatásával bôvíteni.

Ugyanezen kérdéskörben van egy másik is:

"Egyetért-e Ön azzal, hogy 2009. január 1-től bíróság oszlassa fel azt a pártot, amely a törvényben megengedett összegnél többet költ kampánycélokra az országgyűlési, az önkormányzati és az európai parlamenti választások, valamint rendkívüli népszavazások során?"

Itt is (és az elôzôben is) nyitott marad a megszerzett mandátumok sorsa. Logikusan az egész választást újra kellene indítani, node ezáltal az ügyvivô kormány megbizatásának nem lehetne korlátot szabni, tehát szimplán a váddal és az utána következô eljárással jócskán meg hosszabbíthatná egy kormány regnálását. Eljárás + 72 nap a választások kiírására, illetve amennyiben a vád alaptalan, akkor csak az eljárás ideje, ami szintén hónapokra rúghat. Kampányról még nem is beszélve. 

Másik:

"Egyetért-e Ön azzal, hogy a magyar állam illetékes szerve kizárólag számlával igazolható kiadásaik után fizessen költségtérítést az országgyűlési képviselőknek?"
"Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselők számára kifizetett költségtérítések minden egyes tétele közérdekű adatnak minősüljön, azaz bárki számára megismerhető legyen?"


Ezeknek a céljával egyetértek, és egyértelmûen a slendrián fogalmazás miatt nem ment át az OVB rostáján.

Van pár olyan kezdeményezés, ahol a megszövegezés hibája folytán az Alkotmányt érintette, tehát az OVB visszautasította, illetve pár olyan is, amivel nem értek egyet de más hibája nincs.

"Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselők tiszteletdíja a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől számított 5 éven át a minimálbér adott időszakban aktuális összegének kétszerese legyen?"

Ezzel egyértelmûen nem értek egyet, az országgyûlés jelenleg is a legalkalmatlanabbak gyûjtôhelye, és a korrupció melegágya, mi lenne akkor ha még normális fizetést sem kapnának?

Célok és megoldások
Kezdem a szociális célokkal, az EMMA alapvetôen az állami szerepvállalás bôvítését célozza ezekben a kérdésekben. Természetesen az anyagi forrás felvázolása nélkül, node  a szociális háló sosem a forráshatékonyságáról volt híres. Az állam szerepérôl egyszer régen írtam, azt ide linkelném, mert az állami szerepvállalás növelésekor a legfontosabb kérdés mindig az, hogy valóban közfeladat -e feladat ellátása.
http://tojas.blog.hu/2006/12/14/politikaertelmezes_tojassal_cs_ben_sutve_i

- A lakhatáshoz való jog értelmében a hontalanság problémájának felszámolása, a hontalanok puritán lakásokban való elhelyezésével, és folyamatos segítséget nyújtva a társadalomba való visszailleszkedésükhöz.

- A munkanélküli segély megszűntetése, helyette minimálbérért lehetőség biztosítása minden rászorulónak az amúgy is rendszeressé váló és nagy létszámot igénylő állami közmunkákban (pl. a közterületek teljes rendbetétele és karbantartása) való részvételre.

- A munkaképtelenek korrekt mértékű segélyezése.

- Új nyugdíjrendszer bevezetése.

- A romák társadalomba való belilleszkedésének segítése.

- Ingyenes lelkigondozó központok felállítása.

- 10 éves kortól rendszeres felvilágosító előadások a legszegényebb, kilátástalan helyzetben lévő réteghez tartozók számára, hogy anyagi helyzetük rendeződéséig ne vállaljanak gyermeket. Az előadások látogatását kisebb mértékű anyagi támogatás vagy élelmiszercsomag osztásával ösztönöznénk az érintettek körében.

 

1. A hontalanság azt jelenti, hogy valakinek nincs állampolgársága. Valószínûleg a hajléktalanokra gondoltak a megfogalmazók. A visszailleszkedés kérdéskörében pedig elég sokat szoktak cikkezni szociális munka szaklapokban, hogy vajon a hajléktalanok részérôl  van -e erre szándék. Az alkoholbetegek (szépen reprezentáltak a hajlektalanok körében is), a szakképzésüknek megfelelô munkát nem találók, a szakképzetlenek talán súlyosabb (mindenesetre százalékban magasabb) problémát jelentenek, csak velük nem találkozni az utcán, éjszakai buszon.

2. A munkanélküli segély célja az, hogy munkakeresés közben a munkát vállalni akaró ne maradjon bevétel nélkül. Tehát ha egy mérnök elveszíti a munkáját, akkor addig, míg nem talál képzettségének megfelelô állást, a létminimuma biztosítva legyen. Ha a munkakeresés támogatása helyett közmunkára kötelezik, akkor nem talál állást. Jelenleg a munkanélküli segélyt céljának megfelelôen álláskeresési támogatásnak nevezik.
Célnak ki lehetne tûzni a visszaélések visszaszorítását, amire a jelenlegi szabályozások mellett is törekszenek.
A közmunka pedig jelenleg büntetési tétel. Arról nem beszélve, hogy el lehet képzelni, milyen minôségû munkát végeznek azok, akiket kényszerítenek a munkára, akkor amikor a szabad akaratukból munkát vállalók jelentôs része a közszférában a versenyszféra minôsége alatt teljesít.

3. Jelenleg minden segély a minimálnyugdijból tehát a létminimumból van eredeztetve, tehát a cél a munkaképtelenek segélyének szorzószámát a többitôl függetlenül emelni. Nem pontosan értem miért erre koncentrálnak.

4. Új nyugdíjrendszer kellene. Hogyan tovább? Legyen népszavazás? "Egyetért -e Ön azzal, hogy az Országgyûlés megváltoztassa a nyugdíjakról szóló törvényt?" ehh

5. A romák erôszakos asszimilációja egy többszáz éves kudarc. Fôként azért, mert nem akarnak asszimilálódni. Ehelyett a kultúra alapú szegregációt javasolnám.

6. Vajon az egyházak társadalmi szerepének visszaszorulása közben mire alapozva feltételezik, hogy van igény állami lelkigondozásra? A vallások palettája széles, ma már gyakorlatilag bárki megtalálhatja az ízlésének és lelki vágyának megfelelôt, emellett miért kellene egy állami egyház is?

7. Ez a megfogalmazás slendriánsága (kilátástalan helyzetben lévő réteg, anyagi helyzetük rendeződéséig) ellenére érdekes kérdés, és nem csupán az általuk felvetett körben, és nem csupán a gyermekvállalásra vonatkoztatva szerintem is állami szerep. A tájékoztatás. A tájékoztatás egy gyerek költségeirôl, egy hitel költségeirôl, egy autó költségeirôl, egy lakás költségeirôl. Mert ne csak gyereket ne vállaljon, hanem hitelt se vegyen fel az, akinek az anyagi kilátásai rosszak. Ezek jelentôs részét szabályozni nem lehet, de igenis lehet tájékoztatni. "Ha nincs a fizetésedben X% felesleg, akkor a gyerekednek nem fogsz tudni enni adni, a mosógép részleteit pedig nem fogod tudni fizetni." Ezt azonban nem csak a "kilátástalan helyzetben lévő réteg" számára lenne fontos elmondani, hanem azok számára is, akik hitelek halmozásával kilátástalan helyzetbe hajszolják magukat.

Oktatás

Feleslegesnek tartjuk azt a jelenlegi gyakorlatot, hogy a gyerekek olyan tárgyakat tanulnak részletességgel, melyeket többségében nem fognak hasznosítani a későbbi életük folyamán. Ezek a fizika, a kémia, a matematika, az ének-zene vagy a rajz. Jó megoldásnak azt tartanánk, ha ezek már alsóban oktatásra kerülnének, de csak a mindennapi élethez szükséges szinten, felsőben pedig minden egyes diák maga választhatná meg, hogy ezen (és akár egyéb) tárgyak közül melyikkel szeretnének mélyebben megismerkedni a következő évek során. A világ népeinek és kultúráinak részletesebb megismerése érdekében az egyetemes irodalom és a történelem oktatását összevonva, a jelenleginél nagyobb óraszámban tartanánk helyesnek.

Ez a rész viszont kifejezetten gyerekes és nevetséges. Aki úgy érzi hogy a 12 év alatt részletesen tanulta a fizikát vagy a matematikát, annak halvány elképzelése sincs ezekrôl a tudományokról. Arra szemmel láthatóan van rálátasa, hogy az irodalom és a történelem tekintetében éppen csak belekóstol a tudományba, de a természettudományokat és a készségfejlesztô órákat sokallta. Annak azért örülök, hogy errôl nem kezdeményeztek népszavazást.

A különbözô tudományok minél szélesebb körét azért oktatják, hogy a tanulmányai végeztével a világ minél szélesebb szegmensére legyen rálátása a diáknak. Az viszont valós probléma, hogy a humánértelmiség jelentôs részének fóbiája van bármilyen (gyakorlati) dolog kiszámitásától, mitöbb jórészük kimondottan büszke rá, hogy "hülye hozzá". Nem azért nem megoldás gyakorlati problémákra a másodfokú egyenlet megoldása, mert nem merül fel, hanem azért nem, mert az emberek jelentôs része már az elsôfokú egyenlet megoldásánál feladja. Számológéppel és siralmasan rossz megközelítésekkel próbálják megoldani a legegyszerûbb feladványokat. Hogy mást ne mondjak, és utaljak egy kicsit vissza is, elképzelése sincs róla, hogy miképpen kellene kiszámolni egy hitel kamatterhét, vagy a visszafizetendô összeget.

A probléma valós, de ez a megfogalmazott "cél" sokkal inkább maga a probléma, mintsem egy vállalható elképzelés. Valóban az oktatási rendszerben van a hiba, amiért elriasztja az embereket a természettudományoktól, de a megoldás nem az, hogy nem tanítják, hanem az, hogy másképp, hatékonyabban, hogy a mozgalmárok is megértsék a mindennapi hasznát.

Amikor elkezdtem olvasni a lapot, úgy gondoltam, hogy ez egy olyan civil kezdeményezés, amiben sok ötlet van, sok irányban érdeklôdnek megoldások iránt. Amikor olvasgattam már egy ideje olybá tûnt, hogy ez pár 19-21 év közötti leendô humánértelmiségi kocsmázásának az eredménye. Ilyen is kell, és ez a demokrácia erénye, ilyen zagyva elképzelések mellett is sikerült szülniük olyan népszavazási kezdeményezést, ami eljutott az alkotmánybíróságig, sôt remélem népszavazásig (mitöbb remélem az Országgyûlésig is),

7 komment

Címkék: politika gondolatok

Magam rasszizmusa

2008.06.03. 11:35 :: szomorutojas

Elôzmények:
Kaptam TREX-tôl egy kérdést ehhez a poszthoz ( http://tojas.blog.hu/2008/03/26/nemcigany_nemzsido_nemrasszizmus )

TREX 2008.06.03. 01:21:46 
Akkor most következzen a tízforintos kérdéshalmaz! :o)

Vajon ki írta - ezt tizenöt nappal megelőzve - ama irodalmi című posztot ("A gaz lehúz, altat, befed")?

Vajon ki írta ama poszt második szakaszának harmadik bekezdését, amelyik úgy kezdődik, hogy "Vajon március 15-én..."?
S vajon miként is folytatódik ama bekezdés? S vajon mi van abból kihúzva, és mi következik a kihúzott rész után?

Akkor most ez a nemposzt vagy az a komposzt? :oD

A kérdéses bejegyzés ez ( http://tojas.blog.hu/2008/03/11/a_gaz_lehuz_altat_befed ) , a kérdéses mondat pedig a következô:

Vajon március 15-én a Fidesz nagygyûlés után az ostoba rövidlátó barmok tömege ünneplô békés tömeg átvonul a Kossuth térre hogy a vizitdíj bevezetését kóvetelje?

Tehát a nemcigàny szó mintájára én elkövettem a kettôsbeszél bûnét az ostoba rövidlátó barmok áthúzásával.

TREX,

Annyiban igazad van, hogyaz általam szándékoltan benne hagyott áthúzott szövegrész ugyanazt a célt szolgálta, mint a nemcigány, megmaradjak kvázi PC-nek és emellett lehessen tudni a véleményemet, .

Tehát valóban lehet párhuzamot húzni, az alapvetô különbség mégis az, ami ebben a posztban is rejlik "Senkit sem érhet azért diszkrimináció, mert valaminek született. Ez egy jog." Amennyiben feltételezzük, hogy azok az emberek "ostoba rövidlátó barmok"-nak születtek, és eképpen jól definiálható csoportjukat én azért különböztetem meg, mert el akarom választani a társadalom olyan részétôl, amely "ünneplô békés tömeg" és ezzel össze akartam mosni a kettôt, akkor valóban elkövettem a szalonbarmozás ezen formáját.

Elkövettem a "kettôsbeszél" bûnét. Ennek ellenére az ostoba barmok tömegét nem tekintem a másság olyan formájának, ami születésétôl fogva kíséri el az embert, és nem tud vagy akar tenni ellene, és ezáltal az én megjegyzésem erôsítene egy olyan típusú kizárást, amelynek elszenvedôje ez a kisebbség. Ugyanis ez a kisebbség (vajh kisebbség -e) nem tartja magáról, hogy ennek tagja lenne, mitöbb kifejezetten úgy érzi, hogy ennek nem tagja. Nem valami olyan által bélyegeztem meg, amin a csoport tagjai ne tudnának változtatni. A megbélyegzés olyan volt, amelyet magukra nem tartanak igaznak, ellenben én igen, és az általam vélt magatartásukkal definiáltam. Ha megnézed a Definíciók a rasszizmushoz bejegyzésemet (http://tojas.blog.hu/tags/rasszizmus) eszerint én létrehoztam egy étikus csoportot.

Újfent igazad van abban, hogy ez a kettôsbeszél is egy típusú társadalmi ellentétet erôsít, valóban, valamilyen módon definiáltam egy étikus csoportot, amibôl én magamat távol állónak tartom, és ôket ezzel az eszközzel meg is bélyegeztem, közben pedig sugalltam hogy én csak gondolom ezt, de nem "merem" kimondani.

Az én étikus csoportdefinícióm leginkább a bûnözôk csoportjára hasonlít, ahol mindenki ártatlannak tartja magát (közhiedelem szerint), ugyanakkor a magatartásuk (Btk megfelelô paragrafusainak áthágása) kijelöli ôket.

Ugyanakkor ha megfigyeled van még egy különbség a kettô között:
A cigány és a nemcigány csoportnak a szó szerinti értelmezésében nincs átfedése. A szó újbeszél értelme szerint viszont a fedés teljes.
Az ostoba rövidlátó barmok viszont lehetnek békés tüntetôk, a kettô nem zárja ki egymást, megáll egymás mellett az ostoba rövidlátó barom, aki békésen tüntet. Ha a "randalírozó vérnôszô barmok" kifejezést húztam volna át és javítottam volna "békés tüntetôkre", akkor ugyanazt mûveltem volna.

Tehát a bûnelkövetés kontextusában nemcigány=cigány áll szemben a Fidesz tüntetés kontextusában békés tüntetô=ostoba rövidlátó barom kifejezésekkel, ami mindkettô egy-egy statement Ugyanabban a bejegyzésben le is írtam, hogy ennek a megfogalmazója azt akarja sugallni, valós jelenséggel állunk szemben, amit a PC, tehát a liberális métely valamiképpen el akar tusolni. Én eleve azt is tagadom, hogy a jelenség abban a formában valós ( http://tojas.blog.hu/2008/05/14/ciganyb_n_gardab_n ), tehát magát a megszövegezésben lévô statementet tagadom, ráadásul elvi (liberális) talajon állva. A véleményüket észrevétlenül megmásítók, avagy azok, akik döntésük (szavazatuk) következményével nem akarnak szembenézni, ugyanezen elvi talajon állva bélyegeztetnek meg "ostoba rövidlátó barmoknak".

Nem korrekt megbélyegezni ilyen durva kifejezéssel, de a cél nem ugyanaz, mint a nemcigány esetében.

3 komment

Címkék: gondolatok

Kiszivárgott beszéd!

2008.06.02. 15:29 :: szomorutojas

2008. június 31.:
Vona Gábor zártkörû rendezvényen pár pohár bor után kijelentette, hogy tulajdonképpen azok a magyar állampolgárok, akik zsidó vagy cigány származásúak, egyenértékûek a többiekkel. "A magam részérôl a rassz alapú megkülönböztetés minden formáját elutasítom."
Elmondta többek között, hogy az erôvel való fenyegetôzést, és a kisebbségekkel való riogatást amatôr megoldásoknak tartja, amelyek nem méltók egy európai értelemben vett újfasiszta párthoz. "Normális hangnemben kell együttmûködni a kisebbségek képviselôivel egy szebb jövô érdekében."
A kiszivárgott szöveget a Jobbik nem cáfolta, de Hegedûs Lóránt hitéleti rasszista kijelentette, "Természetesen nyitottak vagyunk a párbeszédre, amennyiben ezek tudnak egyáltalán magyarul beszélni." A Jobbik szóvivôje sajtótájékoztatón kijelentette, hogy nem effektíve arról van szó, hogy leülnének egy asztalhoz a cigány és zsidó kisebbségekkel, Vona Gábor csak képletesen értette a párbeszédet.

2008. június 32.
Az MSZP sajtóhadjáratot indított Vona Gábor és a Jobbik ellen:

 
























gyengébbek kedvéért: ez egy paródia.
Ez meg ugyanerrôl korábban, hosszabban: http://tojas.blog.hu/2007/02/05/eszkoz_es_cel

2 komment

Címkék: politika kossuthter rasszizmus

Borból lettünk borrá leszünk

2008.05.30. 15:45 :: szomorutojas

Május 29.-én Német László, a püspöki kar titkára nyilatkozott az indexnek, és megkísérelt szembeállítani egymással pár gondolatot. Az egyik a vallás szabad gyakorlása szembeállítva az ittas állapotban vezetéssel.

A katolikus egyház hagyománya viszont nem fog változni, és a misézésé sem. Sok minden változhat, de amit az Úr Jézus hagyott nekünk, az nem, arra mérget vehet. A bor a szentmise része, mert Jézus azt használta az utolsó vacsorán, és azt mondta, hogy ezt tegyétek az én emlékezetemre. Ezt nehéz lenne egybevetni egy néhány hónapja kigondolt rendelettel.



Ennek a szabálynak az alábbi eseményleírás a forrása. Konkrétan az Úr Jézus Máté  Márk evangéliuma szerint nem mondja (update: másik szerint meg mondja, és hogy-hogynem az a mérvadó) hogy tegyék ezt az ô emlékezetére, mitöbb, elképzelése sem volt a miserendrôl, lévén hogy az egész Egyház megalapításához elsôsorban meg kellett halnia.

Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Vegyétek, ez az én testem." Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: "Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontattatik. Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten országában."


Ezzel szemben vannak szabályok, amelyek bizony a szabálysértésekrôl szóló törvény szerint vonatkoznak rájuk is:

   

A törvény hatálya
    2. § E törvényt - ha törvény kivételt nem tesz - a belföldön elkövetett szabálysértésekre kell alkalmazni, az eljárás alá vont személy állampolgárságára tekintet nélkül, feltéve, hogy nemzetközi szerződés vagy a szabálysértést meghatározó jogszabály másként nem rendelkezik.


Ez a törvény jelöli ki a kormányt arra, hogy a szabálysértések mikéntjére és mértékére kiszabja a büntetések mikéntjét és mértékét. Bûn és bûnhôdés.

Ittas vezetés
42. § (1) Aki
    a) vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású vízi járművet, úszó munkagépet, továbbá közúton vagy a közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet úgy vezet, hogy szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van, vagy a jármű vezetését ilyen állapotban lévő személynek engedi át,
    b) nem gépi meghajtású járművet szeszes italtól befolyásolt állapotban vezet vagy hajt,
    százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
    (2) Az (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott szabálysértés miatt a szabálysértési hatóság járművezetéstől eltiltást alkalmazhat.


A szabály alkalmazhat kitételébôl lett az alábbi BM rendelet által egyértelmû elvétel:


   

27. § (1) A rendőr a vezetői engedélyt a helyszínen elveszi, ha
b) a jármű vezetője az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Szr.) 42. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott ittas vezetés szabálysértésének elkövetésével gyanúsítható


Érdekessége jelen jogszabálynak, hogy az alkohol mennyiségét nem szabályozza, érdemes elolvasni a Borigo cikkét a témában

Tehát bizony jelen jogszabály érvényes rájuk, tessék szíves lenni ugrálás és pattogás helyett mártírként leadni a jogosítványokat, és fizetni a büntetéseket. Azonban Német László ezt nem így érzi:

az 1990-es IV-es törvény szabad vallásgyakorlást garantál az egyházaknak. A szentmise a katolikus vallásgyakorlat alapköve, a bor elfogyasztása pedig más keresztény egyházakban, sőt a zsidó vallásban is része a szertartásnak. Ily módon az, hogy a zéró tolerancia kötelező mindenkire, igaznak igaz, de nem felel meg a realitásnak, mert ha megtiltják a papnak a misebor magához vételét, akkor beleszólnak a vallásszabadságba.

Ezen felbuzdulva megkerestem a hivatkozott törvényt, de a negyedik paragrafusa lehangoló eredményt ad:

4. § A lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlásában senkit sem szabad akadályozni, a jog gyakorlása azonban - ha törvény másként nem rendelkezik - nem mentesít az állampolgári kötelezettség teljesítése alól.

Az Alkotmány pedig ezt tartalmazza:

77. § (1) Az Alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye.
(2) Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek.



Azt hiszem ezt nem érdemes kommentálni sem.
Gratulálok nekik.

57 komment

Címkék: politika vallás gondolatok

Polármackó írógéppel

2008.05.29. 12:15 :: szomorutojas

Mi mindenre nem jó egy írógép?

1 komment

Retro

2008.05.28. 15:05 :: szomorutojas

Katt katt kitt-katt katt pupupupup krkrkrrk katt katt katt katt kitt-katt klutty katt katt katt.

Lett egy írógép az irodában.
Üvegpohárból iszom a kávét.
Telexet nem kaptam.

Az írógép hangja kellemes régi iroda-emlékeket idéz, amikor valamelyik felmenôm a nyári mitkezdjünkagyerekkel idôszakban a munkahelyén a gyereknekezérdekes programmal próbált (mitagadás sikerrel) feltartani az örökmozgásban. A másologépen (a másolószobában) lehúztak három Disney figurát, hogy színezzem ki (persze színes ceruzát nem hoztunk), az emelet összes valamilyen színû golyóstollait összegyûjtve. Az írógépek kattogtak, délig elment az idô az osztály deszépgyerek búcsújárással, aztán az izgalom a közeli közértbôl beszerzett felvágott-pékáru kombinációval (igaz hogy nem vagy beteg, de lehet gépsonka) hozzá kicsit kávéízû pohárból csapvíz. Ha találtak megüresedett technikai eszközt, azt használhattam. Fénymásoltam kisautót, beszélgettem a belsô telefonvonalon, írtam az írógépen, bélyegeztem sok üres papírt.

Most pedig nekem is van irodám, és már van benne írógép is, kávéízû üvegpohárral.

1 komment

Címkék: en

Helyfoglalás III. kell vs. illik

2008.05.27. 12:57 :: szomorutojas

Talán a rendszerváltás hozta magával, talán az elmúlt évtized szele, de lehet, hogy mindig így volt, az emberek elfelejtették, hogy az írásba foglalt jogaikon és kötelességeiken túl nem ér véget a világ. Hogy nem azért teszünk meg valamit, mert azt kodifikálták, írásba foglalták. Korábban írtam a szabályrendszerek alakulásáról (http://tojas.blog.hu/2008/02/27/helyfoglalas_ii_szabalyrendszer) , és arról, hogy a szabályrendszer milyen mértékben elszakadt gyökerétôl, a szokástól.
Ezek a jelenségek az erre adott reakciók.

Azt, hogy mit illik már nem érdekes, mert a két szereplô közötti jogi viszonyt firtatjuk. Vajon több joga van -e egy nyugdíjasnak, terhesnek, betegnek egy ülôhelyhez a tömegközlekedésen, mint egy egészséges férfinak? Nem, az írott jog a szerzôdéses viszonyt szabályzó kereteken belül az utazásra jogosultság feltételeinek megléte után nem súlyoz korra és egészségi állapotra tekintettel. Vajon több joga van -e a sávváltó autósnak, mint az egyenesen haladónak? Nem, a közlekedési rendszabályok pontosan szabályozzák a sávváltást, és ott az elsôbbség egyértelmû. Nem kodifikálták a kereskedelmi eladók viselkedési kódexét sem, a tömegközlekedési eszközökön az alkalmazottak viselkedését sem, sôt a szerzôdések szövege erôsebb mint a szerzôdôk akarata. 

Érdemes megfigyelni a kommenteket az autozz.blog.hu a bkvfigyelo.blog.hu bejegyzéseihez,  jól mutatják, hogy az emberek egy része az írott jog alapján tart valamit helyesnek vagy elítélendônek, és nem a józan ész, szokások és illem alapján.

Amikor az ország egyik legfôbb méltósága felrúgja a szokásokat, és köti magát a jogaihoz, a Parlament a szokások átírását a jelöltek meg nem szavazásával bünteti. Az írott jog jogszabályait hozó testület többre tartja a szokást, mint az írott jogot. Fôként ha ôket éri sérelem vagy kedvezmény (ld. költségtérítés).

Amint a jog elveszítette viszonyát a szokásokkal, és forrásának a korábbi jogszabályok logikáját tekinti, az emberek is elveszítik viszonyukat a szokásokkal, és a jogszabályokra kezdenek támaszkodni. Pedig amikor jogszabályt kell alkalmazni az már az a pont, amikor a normális emberi hangnem elveszíti a terepet. Amikor két cég jogi útra terel valamit, akkor már visszafordíthatatlanul elromlott a viszony. Amikor az idôs utas és közöttem, két közlekedô autós, vagy egyszerûen két ember között a jogra kell hivatkozni, akkor a viszony elromlott.

Ha két egymást nem ismerô ember nem konszenzusra, hanem jogra hivatkozik, amikor ismeretlenek között a viszonyt megromlottnak kell tekinteni, akkor valami a társadalom szövetében romlott el. Felváltotta az illik-et a kell.

Van másik oldala is az éremnek, sok helyen a kellt váltotta fel az illik. Havonta azért fizetek többezer forint büntetést a parkolásra, mert a fôbérlôm nem akar olyan szerzôdést kötni, ami alapján ideiglenesen bejelentkezhetnék, és kiválthatnám a parkolási engedélyt. Azonban ha kötnénk szerzôdést, meg kellene emelnie a bérleti díjat, mert ekkora bevételre vágyik, tehát megemelné az adó mértékével, ami magasabb, mint a havonta kifizetett büntetések. Emellett a parkolóôrök megszokták hogy ott áll a kocsi, nem büntetnek csak ha kell (ti. ott a fônökük), de tudják hogy nem illik, mert mindannyian tudjuk, hogy miért nincs engedélyem.

Egyrészt a jogszabályokat nem tartjuk magunkra kötelezônek, másrészt másokra nézve annak tartjuk. Az illetlenül viselkedô autós vélt vagy valós jogaira hivatkozik, a szabálytalanul parkoló autó a jogai helyett az illemre hivatkozik. Felborult az a rendszer, ami a jogszabályok kialakulásához vezetett. Mert a szokásokat nehezebb kodifikálni, és mert a jogszabályok fô célja a retorzió kilátásba helyezése. A szokások felrúgásának nincs valós negatív következménye, a jogszabályokének csak az van, azonban míg a szokások betartása jár pozitív visszacsatolással, a jogszabályé nem.

Ez egy folyamat, ami indul a jogszabályok formálásától, ahol nem a valóság és a szokás a forrás, hanem a retorziók tiszta köre, a társadalmi értékrendtôl. ahol nem a szabálykövetés az érték, hanem a szabályoktól független anyagi siker, és elérkezünk oda, ahol sem a szokások, sem a jogszabályok nem irányadók, csupán az eredmény.

2 komment

Címkék: gondolatok mitosz

Parlamenti szivárványt

2008.05.26. 15:04 :: szomorutojas

Érdemtelenül elsiklott felette a média jelentôs része, de egy magánszemély népszavazást kezdeményezett arról, hogy "Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési választásokon mandátumhoz jusson a pártlista, ha az azt állító párt területi listái elérik a választópolgárok által valamennyi területi pártlistára leadott és országosan összesített érvényes szavazatok 1 százalékát?"
Luna itt írt a politikai elitünk hozzáállásáról és a várható szomorú végkifejletrôl.
A konzervatórium meg itt írt a sajátos konzervatív véleményükrôl. Az, hogy nem formáltak róla véleményt, elég árulkodó a konzervatórium általános "általában nem mondunk semmit, de azt bonyolult szavakkal" mainstream politológusi hozzáállásáról. A felvetés pedig érdekes módon legalább annyira kedvezne a valós konzervativizmusnak, mint a valós (értsd: nem szadesz olvasatú) liberalizmusnak.  De nem segítene a jelenleg fennálló két párt keresztYény álherékkel és liberális protézisekkel regnáló rendszerének.

Ha a választásra jogosultak és egyben a választást választók egyetlen egy százaléka is úgy gondolja, hogy egy adott párt ôt jobban képviseli, mint a másik, akkor rá adja a voksát, és az adott párt kap egy darab mandátumot. Nyolcmillió választópolgárt tekintve a legmagasabb elvárás nyolcvanezer ember szavazata, node mivel ennyi embert nem érdekel a szavazás, ennél csak alacsonyabb szám kell. Ennyi embert összegyûjteni, fôleg úgy, hogy tenniük semmit sem kell (nem kell tüntetni, hidat lezárni, szemetet szedni, környezetet védeni, csak jó helyre ikszelni) nem nehéz egy-egy cél érdekében összeszedni.

A jelenlegi rendszerben választhatunk a két nagy demagóg, és a farvizükön lebegô kis huncutok közül, egyéniben is (aki utána négy évig magasról szarik ránk), és a pártlistára, akinek még csak az erkölcsi kötelessége sincs meg, hogy képviseljen minket. Jelenleg én nem vagyok képviselve, és ezzel nem vagyok egyedül. Nincsenek képviselve a konzervatív értékek, nincsenek képviselve a földbôl élôk, nincsenek képviselve a bérbôl élôk, a kisvállalkozók. Jelenleg a felsô tízezer képviseli egymást, "felülvizsgáljuk a nagy állami beruházásokat" annyit tesz, mint "újraosztjuk a saját haverjainknak", ami tiszta sor, nekünk adófizetôknek tökéletesen mindegy kinek a haverja számlázza négyszeresen a munka értékét, amíg nem pofátlanabb, mint az elôzôek haverjai. Ennél meg nehéz.

Jobb lenne, ha a kis pártok, zöldek, konzervatívok, turbómagyarok, kommunisták, faj- és tájvédôk, természetjárók, állatvédôk, jogvédôk, cigányok, örmények, anabaptisták, drogosok, katolikusok, vállalkozók mind mind ott ülnének, és felszólalnának. Ha a hódok életörülményeit vizsgáló fizetéskiegészíto bizottságot nem jogászok tekintenék fizetéskiegészítésnek, hanem az állatvédô párt és a fakéregvédô párt csapna össze szakmai kérdésekben. Ha végre nem olyan jogainkat védené az ombudsmannak jelölt haver, amirôl naponta lemondunk önkéntesen, viszont számtalan jogunkat nem érezzük érvényesülni. Ha végre nem az lenne a vállalkozók érzése, hogy a jogbiztonság azt jelenti, hogy egy biztos, lesz egy jogszabály, ami alapján fizetni kell.

Hangsúlyoznám, jelenleg az Országgyûlésben szinte senki nincs képviselve. Ha képviselve lennénk, azok a problémák lennének napirenden, amik valóban a mindennapokban problémát jelentenek. 2006 óta, eddig 130 új törvényt, 163 törvénymódosítást, 221 országgyűlési határozatot, 2 politikai nyilatkozatot, összesen: 516 döntést hozott a Parlament (forrás: http://www.mkogy.hu/ogystat/eredekim/tvelf_akt.htm ),
Vigyázat demagóg rész következik:
Nem voltam rest átlapoztam azt a 240 döntést, amit a magyarorszag.hu a 2008. évre kereséskor adott. 102 munkanap alatt 240 döntés, 386 emberre elosztva szép munka. Ebbôl kiemelnék kettôt, természetesen az önkényesség erejével, bár voltak szebbek is (Márciusi Ifjak Díj alapítása), drágábbak is (ilyenolyan támogatások odaítélésérôl), de ez a kettô szép példa, és legalább pénzbe nem kerültek.


1. § (1) Amennyiben a Magyar Köztársaság Kormánya közigazgatási hatósági ügyben jár el, úgy az esetleges jogorvoslatokkal kapcsolatos intézkedések megtétele, valamint a peres eljárás során a Kormányt a hatósági ügy tárgya szerint feladatkörrel rendelkező miniszter képviseli.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eljárás során a Kormányt képviselő miniszter meghatalmazottjaként az általa vezetett minisztérium állományába tartozó személy is eljárhat.

2. § Ez a rendelet a kihirdetését követő napon lép hatályba.

Kéremszépen nem tudom ezen rendelet megszületése elôtt ez miként volt, node ha ezért adtuk ki az országgyûlésre költött pénz 1/240-ed részét, már megérte dolgozni rájuk. A másik igen kedves nekem:

1/2008. (I. 4.) Korm. rendelet

a Magyar Köztársaság Kormánya és a Cseh Köztársaság Kormánya közötti, a Magyar Köztársaságban és a Cseh Köztársaságban kiállított, végzettséget tanúsító okiratok, továbbá a tudományos fokozatot és címet tanúsító okiratok egyenértékűségének kölcsönös elismeréséről szóló Egyezmény kihirdetéséről
Ez valószínûleg valóban érint állampolgárokat, amúgy a versenyszférában érdektelen egyezmény megnyitja a csehül/magyarul respectively beszélô végzettek elôtt az egyezmény másik országának kapuit. Nekem 2005-ben ajánlottak munkát Prágában, mert vágytam oda cefetül, de mikor kiszámoltam, hogy az itteni fizetésem fele kint is a fizetésem fele lenne, lelohadt a lelkesedésem. Papírról nem volt szó.

Na most, engem sokkal jobban képviselne egyetlen darab vérliberális képviselô, aki az ilyen egyezmények megkötésekor* addig csapkodná a cipôjével az asztalt, míg bele nem kerülnének olyan kitételek is, mint a versenyszférán belül a CV elfogadása, a gyakorlati idô elfogadása. Nem mintha lenne szerepe a valóságban, de egy icipicit életszagúbbá tenné, és nem úgy tûnne, hogy az egyezmény legfontosabb részek a mi drága jogdoktoraink dr használata és a könyökléssel és nyalással kiharcolt akadémiai és egyetemi címek kölcsönös elfogadása lenne.
*Update: Amint amadeus oly kulturáltan és kedvesen felhívta a figyelmemet, az általam idézett rendelet a kihirdetésé. Gyengébbek és amadeus kedvéért: Nem azt várom el a képviselômtôl, hogy megkötése után a kihirdetéskor csapkodja az asztalt, hanem azt, amit írtam, miszerint megkötésekor.

Életet a parlamentbe! Legyen egy kicsit életszagúbb az, ami ott folyik, mintha nem elszigetelt diktátorok ülnének megannyi bársonyszékben, hanem emberek, akik tudják, a saját szûk területükön belül mit kellene jobbá tenni. Le a kétpártrendszerrel!

26 komment

Címkék: politika reform kossuthter liberalizmus gondolatok

süti beállítások módosítása