Itten kérem indítékbeli kérdés van. Az egy fontos kérdés, az indíték.

1. Mégsem mindegy, hogy Jézust azért feszítették meg mert zsidó, vagy azért mert nem az, vagy céválasz. Konkrétan a tényt, hogy egfeszítették mindenki üdvözítônek tartja, hiszen ez jó mindenkinek, azoknak tuti, akik megfeszítették vagy megfeszíttették (ejbeszép ez a nyelv), és kétezerhat minusz harminc éve szintén mindenki nagyon örül neki. Jézust meg senki sem kérdezte, ebben a sztoriban Ô úgyis mellékszereplô, itt kérem már pápák és püspökök vitáznak, nem holmi földönfuto zsidó prófétácska, akit már amúgy is megfeszítettek.
   
2. Van egy lány, akit Szlovákiában megvertek, eszébe sem jutott senkinek érte aggódni, itt kérem már régen miniszterek ütik egymást a saját eszközeikkel, mások árpádsávos zászlójukra tûzték a leányzót, hogy lám olyan magyar hogy még meg is verik, és ugyan mik vagyunk mi hozzá képest, mi, akik másokat verünk. Már mindenhol csak az számít, hogy az indíték mi volt. Tuti hogy szentkorona.
   
3. Van itt még egy eset. Ott is két ember vert egy harmadikat, addig verték, rúgták, míg az meg nem halt. Itt pedig kérem újfent elôjön az indíték, de most már ellenkezô elôjellel, hogy tulajdonképpen ôk csak azért, mert nemisolyanrégen tényleg történt baleset, meg amúgy sem volt éppen jelen idôsebb, okosabb, és úgy tûnt mint ami éppen cserbenhagyás lesz. És persze megint jön a nemzetiségi kérdés, hogy nem azért hanem annak ellenére, és semmi köze hozzá, hogy éppen véletlenül romák voltak -e, vagy sem.
   

Namost, összegezve az eseményeket, van két halottunk, meg egy szerencsés, aki megúszta. Mindhárom esetben az a közös, hogy a mi sokat dícsért judeokeresztény kultúránk tapsikolva keresi az indokot, és indokol. Felment. Relativizál. Maga az esemény a maga elszomorító butaságában senkit sem érdekel. Hogy két (vagy több)  ember egy másik embert, bármi is legyen az ok, megver -akár halálra veri-.

Vajon minden halálravertet megillet az a  híres 15 perc posztumusz hírnév, vagy csak a köztiszteletbenállás-gyanúsakat?

Mert ha az indíték nem az, hogy magyar, zsidó, istenfia, nemroma, etc. akkor persze, püföljék csak ahol érik, hát kinek-kinek kijut a maga sorsából, ugye.

Van nekem egy barátom, pontosabban kényszer okán az lett. Ô külföldi, és dícséri léptennyomon Magyarországot, hogy itt azért jobb, mert van értéke az emberéletnek. Nem ölnek meg valakit csak úgy, mert megtetszik az órája, van neki kevés pénze.

Én most nem tudom, kit kellene megkérdezni, hogy az óra elegendô indok -e. Ha magyar óra, vagy cigány, vagy zsidó... talán akkor.