A válaszút az a lélektani pillanat, amikor az ember egy picit úgy érzi hogy az események kényszerítô hatását mellôzve szabadon választhat, illetve az energiaminimumra való törekvés választási lehetôséget hagy neki.

Ez egy röpke pillanat, ritkán is fordul elô az emberrel, máskülönben folyamatosan belehajszolja magát olyan döntésekbe, amik csak hosszútávon oldódnak (meg, fel). Néha megtalálja a párját, néha hosszú éves szerzôdéseket ír alá (kocsi, ház, munka). Egyszer egyszer azonban megadatik, hogy válasszon.

A válaszutaknál az ember rábízhatja magát a fantáziájára és a bátorságára, valóra válthatja álmait, vagy álmodhat új álmokat. Aki már álmodni sem mer, az zárja be magát igazán.

Nekem két álmom van, amik ütik egymást, most nem választottam (nem én választottam), halasztottam de nem szalasztottam el. Talán.