"Már elmúlt az az idô, már nem tudok neked mit adni. Hány igazsággal csapjalak még be?"

Kevesen ismerik nálunk Mano Negrat, a Manu Chao énekese nevezi így magát, és nagyon sok albuma jelent meg ilyen néven azelôtt, hogy az American Pieból elhíresült volna a Coco Bongo címû száma. A spanyol nyelv relatíve alacsony népszerûsége miatt itthon ritkán szoktak emberek elgondolkodni a számain.  Ez az idézet egy számának egy darabja.

Nagyon tetszik az igazsággal becsapni kifejezés. Valóban, nem feltétlenül kell hazudni ahhoz, hogy valakit becsapjunk, maga az igazság -a valóság- is sokszor alkalmas arra, hogy megtévesszen minket. Könnyen fent lehet tartani egy állapotot az igazsággal, amikor egy kegyes hazugság megnyugtatna mindenkit. Vajon milyen lehet egy embernek, ha valaki folyamatosan mondja neki, hogy csúnya a bôröd? ha igaz is, ha tudja is, valószínûleg megrontja azt az emberi viszonyt. Ugyanígy egy pozitívum folyamatos ismétlése, még ha igaz is, becsapás.

Az emberi kommunikáció keskeny ösvény, könnyû vele egészen más célt elérni, mint amit szeretnénk. Mégsem lehet folyamatosan azon gondolkodni, a másik vajon mit fog gondolni. Mindkét oldalról szükség van a jóindulatra, arra hogy a legjobbat akarják érteni, a jószándék feltételezése. Nem lehet mindent teljesen elmondani. Mondok egy mondatot, és el kellene mondanom mindazt, amit én az egyes szavak mögött gondolok, a mondat egészéhez egy darabot az életembôl, ami miatt számomra ez természetes, vagy éppen nagyon nem az. Ehelyett mondok valamit, és remélem, hogy az értelmezô nem saját mondataként értelmezi, hanem valami újként.

Ha az értelmezô abból indul ki, hogy ô milyen helyzetben, milyen indíttatásból mondta volna az adott mondatot, éppen azt nem érti meg, a másik miért más, miért egyedi. Mert a kommunikációnk sem egyforma. Mondok egy igazságot, és ha tudom hogy a másik mást ért alatta, becsaptam. Igazsággal.

Tudatosan, vagy akaratlanul az igazság legalább olyan veszélyes, mint a hazugság. Ha az ember nem törekszik megértésre (kétely és jóindulat kelletik ehhez), hanem saját félelmeit (tapasztalatait) ülteti át a másik mondataiba, feltétlenül nem azt fogja érteni, amit a másik mondani akart. Noha az igazsággal áll szemben, becsapja az értelmezés, és a saját értelmezésének határai.  Az értelmezés hatalma.