A politika jelenleg összekeveri a kettôt. A Cél már nem lebeg a szeme elôtt, bármi is lenne az, oldaltól, párttól függôen, vagy alapvetôen hivatásból fakadóan. Nem egy cél érdekében használ eszközt, hanem az eszköz maga lett a cél.

A kommunikáció eszköze a politikának, a politikus cselekszik, majd elmondja mit tett, esetleg fordítva, elmondja mit fog tenni és cselekszik. Valamilyen sorrendben, de a legfôbb a tett, ami valamiféle cél felé visz. Elvileg tettekért költségtérítjük ôket busásan (feketén), hozzácsapva némi adózott borravalót. ez az építôiparban megszokott, nem értem az országot építô szellemi segédmunkásainkat miért ne fizessük így, hova a felháborodás

A szavazók pedig meghallgatják, és -rosszab esetben- pártállás szerint vagy -netalántán- saját gondolataik mentén helyeslik, felháborodnak, engedetlenkednek, szimpatizálnak, antipatizálnak, fütyülnek és gyülekeznek. Ez helyes, mert errôl szól a demokrácia. Természetesen a szavazón elégedetlenkedés közepette nem lehet számonkérni hogy meghallgatott -e bármit is, pláne hogy ért -e valamit a világból, dehát a szavazónak istenadta joga van szavazni, gyereket vállalni és hülyének lenni, és csupán csak örülni tudok, hogy autót nem vezethet alanyi jogon. 

Adot tehát a Cél, ami felé Tettek vezetnek és a Tetteket Kommunikálják az arr hivatottak, illetve vannak a Választók, akik Reagálnak.  A jelenlegi helyzet azonban kicsit felemás, minden politológus a közélet tematizálásáról, a kommunikációs stratégiákról beszél, miközben sem Tett, sem Cél. A Választó nem a Tettekre reagál, hanem a Kommunikációra, és minél kevesebb mögötte a Tett, annál hevesebben reagál. A Választók egy szûk része kifejezetten vonzódik a reakciókhoz, lépten nyomon reagálnak, noha tettek nincsnenek, csak kommunikáció. Összegyûlnek, cselekszenek, per se, zászlót lengetnek, és fogócskáznak a karhatalommal, elvannak játszanak, demokráciásat.

A politikusaink pedig kommunikálnak, és messzirôl kerülik a munkahelyüket, vagy a tettek mezejét. Az eszközt szentesíti az eszköz maga, a célt pedig elfedi, elfelejteti.

Ennél már az is jobb lenne, ha a cél szentesítené az eszközt, csak lenne cél.