Az egyik ezt megelôzô bejegyzésem kommentjeiben kialakult egy  kulturáltnak nevezhetô vita a rasszizmus mibenlétérôl. A vita egyrészt aktuális a Hollán Ernô utcai performanszok okán, másrészt aktuálisnak tûnik a szociális és segélyezési rendszer költségei és terhei miatt, amibôl cigányság magas részvétele miatt szinte egyenesen fakad a rasszizmus.

Definíciók a kályhától
Minden csordában, falkában élô állatnak sajátja a csoport kialakítása, hol az eredményes vadászat miatt, hol az eredményesebb védelem miatt. A kialakult csoportokban erôs mi-érzés van, ami egyszerre kirekesztô (kirekeszti azokat, akik nem teljesítik a "mi" öndefiníciós kritériumait), és bezáró (bezárja a tagjait a csoporton belülre).

Bizonyos csoportok, akiket megnevezünk nem alakítanak ki mi-tudatot, ezért megkülönböztetünk egymástól émikus, belsô meghatározású és étikus (nem etikus, étikus), külsô meghatározású csoportokat. Klasszikusan ilyen csoport a barbárok (azaz szakállasok) csoportja: barbár az volt, aki nem a mi magaskultúránk tagja. A barbárok sok émikus csoportból állt, törzsek, nagycsaládok, akikben semmi más közös nem volt, mint az, hogy valaminek nem része. A csoportdefiníció így kívülrôl jött.

Egy állam esetében, a mi definíciója elég nehéz. A Magyar Állam állampolgárai a magyarok, mindenki magyarnak tartja magát, és azon belül tagja más émikus vagy étikus csoportoknak (vö. magyar cigány, magyar zsidó, magyar örmény). Ugyanakkor vannak magyarok, akiknek az öndefiníciói az, hogy igazi magyarok, még igazibb magyarok, legigazibb magyarok, fehér magyarok, etc. A csoportok émikusak,  jól meghatározzák, hogy ôk kik, összességükre mégis illesztünk étikus jelzôt, ôk a szélsôjobboldaliak, turbómagyarok, nemzetgyökerek. Ezek a csoportok a magyarság fogalmából kizárnak másokat, és bezárják tagjaikat abba az étikus csoportba, amibôl minduntalan szabadulni akarnak. Ki tehát a magyar? Az állampolgár, vagy az, aki magáénak tartja a magukat igaz magyarnak nevezôk csoportdefinícióját?
Nézzük meg a két legnagyobb magyar csoportot, akiket elôszeretettel emlegetünk, a zsidókat és a cigányokat.

Cigányok és zsidók
A cigányság egyértelmûen étikus csoport, semmiféle belsô kohézió nincs benne, tagjai nem vallják magukat cigánynak, akik igen, azok is általában beásnak, oláhnak, longovárinak és kialakították a cigányságon belül is a munguró (ohh mily véletlen, ez magyart jelent) csoportdefiníciót mindazon cigányokra, akik ezen csoportoknak nem tagjai. A beások kirekesztik a nem beásokat, míg a mungurók a nem mungurókat nem, mert nincs belsô definíciójuk, ami alapján megtehetnék.
A cigány étikus csoportdefiníciónak ráadásul számtalan olyan ember is tagja, aki nem viseli magán a rasszjellemzôket (sötét bôr, olajos szemek), hanem életmódja alapján kerül ebbe a csoportba. Hangsúlyozom, nem válik tagjává, mert nincs minek a tagjává válni, a külsô szemlélô ebbe a csoportba sorolja (ehh... étikus kategorizáció). Ki tehát a cigány? Akit a többségi társadalom annak tekint.

A másik csoport a zsidóság, ez egy újfent érdekes csoport, lévén, hogy émikus és étikus egyszerre, de egybe nem esik. Nem mindenki zsidó, akit annak tartanak a csoportnak nem tagjai. Az étikus csoport nagyobb tehát, mint az émikus, mégis van émikus csoport. Érdemes szentelni egy gondolatot azoknak, akik magukat annak tartják, de a csoport többi tagja nem tartja annak, sokszor még a külsô definiáló sem, tehát van egy furcsa keresztmetszet, akik díszzsidók, vagy wannabe-k, ahogy tetszik. Magyarán az a zsidó nagyrészt, akit a többségi társadalom annak tekint, majdnem függetlenül attól, hogy ô maga mit tart magáról. A magyar zsidóság jelentôs (nem vallásos) része, csupán identitástudatot hordoz, de észrevehetô kulturális különbséget nem (nb. jelentôs részük megkeresztelt, tehát kereszténynek mondható).

Mindez csupán azért érdekes, mert amikor fújolunk, mutogatunk, eléggé önkényes csoporthatárokat húzunk, legtöbbször definiálatlanul, bízva abban, hogy mások is ezt értik alatta.

A leggyakoribb indok kulturális, az a magyar, akinek a kultúrája magyar  (nem a magaskultúra, színház, zene, hanem a mindennapi tudás összessége). Illetve sokszor fordítva, akinek van más kulturális jellemzôje, azt kizárjuk csoportokból és bezárjuk csoportokba.

Kulturális különbségek
A többségi társadalomban az etológiailag is természetes xenofóbián és kulturális relativizmuson túl él a hibáztatási vágy, hibássá tenni valakit a saját helyzetéért, állapotáért, sikertelenségéért. "Én bezzeg", "bezzeg ôk", "bezzeg nekik szabad".
A cigányság egy élô kultúra, saját szokásrendszerével, szabályaival, életúttal és jövôképpel, nyelvvel. A cigányságnak nevezett csoportban ennek legtöbbször csak egyes darabjai vannak meg akárcsak a magyar kultúrában. Ugyanakkora tradíciója, kultúrája van a feleségverésnek, az alkoholizmus különbözô szintjeinek (az ún. kultúrált alkoholfogyasztástól a reggelhatos ampullás napkezdésen át egészen a konstans talponálló pulttámasztásig), mint a cigány kultúrában az alkudozásnak. Kulturális elemek, akár szimpatikusak, akár nem.