Kunfajta, nagyszemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak
Az SZDSZ hajdan volt dicsôségét nem az elveiben keresi, hanem személyekben. Íme egy blogbejegyzés
Snoopy gyere haza! Kuncze elnöksége alatt a pártnak sikerült a támogatótáborát a minimális lehetségesre szûkíteni, kizárólag a liberalizmus mellett mereven elkötelezettek maradtak, a többiek számára Kuncze személyének és az általa képviselt mókás-tréfás konfrontálódó stílusnak volt alternatívája a politikai közéletben. Nem humorát tekintve, a 380 savanyúmagyar között valóban üdítô volt, node ez elég kevés a szavazótáborának tekintett értelmiség körében (is). A folytatólagos liberális fanyalgáson túl, a koncként odavetett amúgy is szükségszerû döntéseket magáénak tudhatta cserében a konstans pártos szavazásért.

De ha virág nőtt a szívében,
A csorda népek lelegelték.
Kuncze elnöksége alatt ugyan kétszer sikeresen parlamentbe juttatta a pártot, de ezt leginkább Mikolának és Kövérnek köszönhetik, mintsem a szadesz egyedi liberális hangvételének. Nota bene, a szadesz még a választási kampányok hevében sem találta meg a hangot a liberális értelmiséggel, inkább csak odamenekült mindenki a többiek populizmusa, és néhol nyílt fenyegetései elôl (örök favoritunk Kövér Köteles László és Mikola Szinglihorda István).

A szadesznek nem Kuncze kell újra, hanem sok kövér, semjén- és bayerzsolt, magyargárda, tomcat és mikola. Az ô éktelen ostobaságuk elegendô szavazót hajt a szadeszhez, akkor is ha a szadesz már lassan nem képvisel semmi többet, mint bármely populista párt, csak a célközönség egy cseppet igényesebb és fanyalgóbb.

De ha piszkos, gatyás, bamba
társakra s a csordára nézett
Eltemette rögtön a nótát
Nem Kuncze a hibás, ô -valószínûleg- a pártban lébecoló megélhetési politikusok és hatalomvágyók által kijelölt utat követte: "sok bizottsági tagság, sok minisztérium, sok költségtérítés" = jó, a liberalizmus ráér ebéd után is. Ebbe a körbe vagy beletartozott Kuncze maga is, vagy sem, de ez tulajdonképpen mindegy is, a pártot ebbe az irányba vitte.

Kunczét most ugyanezek a hangok hívják vissza, illetve a gondolkodásba belefáradt, vagy gondolkodni el sem kezdett tagság, akinek a fejében a "sok szadesz"="sok liberalizmus" mottó visszhangzik, attól függetlenül, hogy megítélné mit sikerült az elmúlt lassan két évtizedben véghezvinnie a pártnak.

Ha lesz Kuncze, 2010-ben lesz újra Parlament, lesz újra pénzecske, minden újra szép lesz, megint semmit sem kell tenni. Mert írd és mondd, a liberalizmus elvei a szadesz koalíciós éveiben úgy jelentek meg, mint mogyoró a túrórudiban: nyomokban. Egy allergiásnak elég, de egy mogyorókedvelônek édeskevés.

És itt maradt a világra
Ügyelve fegyverek szavára
A harc, mely utadat járja
Tegyük fel, hogy Kuncze, meginogván a közakaratnak tûnô hangosok hívásától, visszatér a párt élére. Valószínûleg a merev szavazótábor 0.1%-a ezt örömmel üdvözölné, "újra a megszokott kapitány, újra a megszokott ügymenet". Azonban a szadesz által megcélozható értelmiség számára az üzenet kicsit másképp hangzik: "újra a régi kapitány, újra a régi zátonyok". Nem lesz vérfrissülés, a most még fiatal és fiatalos hévvel (avagy gusztospéteres arroganciával) vélekedôk, akik még ráérnek felvenni a nagy költségtérítést a nagy házra, megint nem rúgnak labdába.
"Én még tíz év tanulóiskolát elvárnék tőlük, és elvárnám azt is, hogy a civil életben többet forgolódjanak" Ezt Konrád György mondta. Nem az Új Generációról, hanem Kókáról és Fodorról.
Igaz is, meg kell várni, míg a tettrekészséget felváltja a nyugodt dagonyázás és sárban tapicskolás. Még a végén odalenne a jól fizetô Parlament, Strabag ésmégkitudja kimindenki.

Nem mintha Kókát alkalmasnak tartanám a szerepre, ô nem megélhetési, de szükségszerû liberális. "Jól élek, a piacból élek, szeretem a piac szabályait, legyen a szadesz" mondá Kóka, és lôn, ahogy Śvejk mondaná összefaszolt egy elnökséget magának.

Ezerszer gondolt csodaszépet,
Gondolt halálra, borra, nőre,
Minden más táján a világnak
Szent dalnok lett volna belőle.
A mi Kunczénk a süllyedôben lévô szadeszben egy új Che, egy KunChe (hogy legyen egy hozzá méltó szóvicc is), visszavárják, hogy hátha még egyszer, egyszer újra sikerülne megcsípni a költségtérítést, nem baj, hogy szinte biztosan ellenzékbôl, de olyan jó lenne a parlamenti patkóban üldögélve háborogni, egyszerhogy nahát, a fideszben személyi kultusz van (bezzeg a mi Kunczénk), másszorhogy nahát ez populizmus.

De ha virág nőtt a szívében,
A csorda népek lelegelték.
Pedig van liberális populizmus, és a magát szövegértésbôl kiválónak tartó, magát gondolkodónak tartó értelmiség egy része issza is ezt. Ä különbség az, hogy nem pénzt kell ígérni (ehh csúnya csúnya paternalizmus), hanem azt, hogy "kisdobos szavunkra kivágjuk magunk alatt a fát, leöljük a minket és rokonainkat etetô tyúkot, kis állam lesz, és nem kell minket majd mindig eltartani, csak most még négy évig". Erre törekvés -a problémás idôkben kiadott, sebtében összetákolt nyilatkozatokon kívül- nem volt. Egyetlen darab törvénymódosító javaslat, egyetlen felszólalás, hogy "nodehát miért is vagyunk egy ilyen kis országban mi itt ennyien, urak?" nem hangzott el.

Nem Kuncze kell a liberalizmusnak, nem egy ostoba személyi kultusz, nem liberális populizmus, hanem -akár Parlamenten kívül is- egy valódi liberális párt. Ezt pedig nem Kuncze fogja elhozni.