Van nekem egy barátom, aki feleségül vett egy falut. Azt hitte egyetlen lányt vesz el, de kapott hozzá egy teljes magyar települést, nénistül, bácsistul, pletykástul. A falu árgus szemekkel figyeli, számon tartja a lépteit Ô maga talán nem érzékeli, talán nem érdekli, de ha egy pillanatra feledné, a falu egy darabja, az amelyiket elvette, emlékezteti rá. Elmondja neki, hogy mikor, mivel, miért hozott szégyent új családjára. Az sem kell, hogy ô maga tegye, elég ha egy ismerôse, vagy egy idegen helytelent tesz, a szégeny a családra száll, a büntetés pedig ôrá.
Múltja nem lehet, minden ami volt -beleértve engem is- a falutól távol áll, a falu értékrendjébe ütközô, tehát rossz. Jövôje pedig egyértelmû, be kell olvadnia, eggyé kell válnia a faluval. Amíg nem teszi, szégyen és megbélyegzés a sorsa.
Megszokik vagy megszökik.
Utolsó kommentek