Nagyon de nagyon régen írtam már, úgyhogy most
Adós vagyok a hét dologgal (megkövetem Szôlôt, mintha nem is reagáltam volna, pedig regisztráltam a fejemben, csak éppen túl sok minden történt magyarázkodom) . Nem hagytam el a blogodat Szôlô, csak RSSben olvasom, és mire kommentelnék, már újra rámtámad a munka, és elillan a fejembôl...
Íme a 7:
- Az öt dologban leírt tollam még mindig megvan, sôt az összes karácsonyi ajándékkönyvbe azzal írtuk be a jókívánságokat.
update: nem találom :)
- Kicsit levesz az 1-es pont értékébôl, hogy kizárólag csehórára hordom magammal, ott szoktam azzal írni, máshol sosem, így nehezen keveredik el. (azért ebben a pontban is volt újdonság, csehül tanulok, immár több mint egy éve, de Kunderát még nem fogok eredetiben olvasni... egyelôre)
- Rájöttem, hogy a szülôi rendrenevelés nem múlt el felettem nyomtalanul, már nem tartom annyira bulinak, amikor a levetett ruháim szabadon keverednek a tisztákkal, és a pizzásdobozok pirosszószos belsejébôl kell elôhalászni az utolsó tisztának tûnô evôeszközöket.
- Szilveszterkor feltûnt, hogy ugyanez Isuval is megtörtént, pedig amíg együtt laktunk, a világ legtermészetesebb dolgának tûnt.
- Idônként rámtör az a kamaszkori rémület, amit az égre tekintve kellett volna akkor átélni (elvileg kamaszkorban a csillagos égre tekintve az embernek illik megijedni, hogy mekkora a világ, na ez nekem akkor kimaradt), csak most a hatalmas blogvilágra tekintek így. Mennyire valószínûtlen és hihetetlen hogy megtaláltam luna blogját, és éppen az Ô blogját.
- Miután elbúcsúztattam Passát és áttekintettem az elmúlt hat évet hihetetlenül hosszú idônek tûnik hogy -kis megszakításokkal- ennyi ideje dolgozom a gyárban. A legmeglepôbb, hogy úgy vagyok vele, mint a rossz szerelmesek, egyszerre szeretem és gyûlölöm, érdekel és untat, fáraszt és feldob.
- Néha látok sorsszerûséget abban, hogy Isuval mennyire párhuzamos az életünk. Normális tudományos magyarázatom nincs rá, hisz egyidôsek sem vagyunk, gyökereink sem hasonlóak, mégcsak egybe sem fonódott az életünk (már ami a mindennapos történéseket és életet illeti), és mégis.
Utolsó kommentek