Nagyon de nagyon régen írtam már, úgyhogy most

Adós vagyok a hét dologgal (megkövetem Szôlôt, mintha nem is reagáltam volna, pedig regisztráltam a fejemben, csak éppen túl sok minden történt magyarázkodom) . Nem hagytam el a blogodat Szôlô, csak RSSben olvasom, és mire kommentelnék, már újra rámtámad a munka, és elillan a fejembôl...

Íme a 7:

1. Az öt dologban leírt tollam még mindig megvan, sôt az összes karácsonyi ajándékkönyvbe azzal írtuk be a jókívánságokat.

update: nem találom :)

1. Kicsit levesz az 1-es pont értékébôl, hogy kizárólag csehórára hordom magammal, ott szoktam azzal írni, máshol sosem, így nehezen keveredik el. (azért ebben a pontban is volt újdonság, csehül tanulok, immár több mint egy éve, de Kunderát még nem fogok eredetiben olvasni... egyelôre)
   
2. Rájöttem, hogy a szülôi rendrenevelés nem múlt el felettem nyomtalanul, már nem tartom annyira bulinak, amikor a levetett ruháim szabadon keverednek a tisztákkal, és a pizzásdobozok pirosszószos belsejébôl kell elôhalászni az utolsó tisztának tûnô evôeszközöket.
3. Szilveszterkor feltûnt, hogy ugyanez Isuval is megtörtént, pedig amíg együtt laktunk, a világ legtermészetesebb dolgának tûnt.
4. Idônként rámtör az a kamaszkori rémület, amit az égre tekintve kellett volna akkor átélni (elvileg kamaszkorban a csillagos égre tekintve az embernek illik megijedni, hogy mekkora a világ, na ez nekem akkor kimaradt), csak most a hatalmas blogvilágra tekintek így. Mennyire valószínûtlen és hihetetlen hogy megtaláltam luna blogját, és éppen az Ô blogját.
5. Miután elbúcsúztattam Passát és áttekintettem az elmúlt hat évet hihetetlenül hosszú idônek tûnik hogy -kis megszakításokkal- ennyi ideje dolgozom a gyárban. A legmeglepôbb, hogy úgy vagyok vele, mint a rossz szerelmesek, egyszerre szeretem és gyûlölöm, érdekel és untat, fáraszt és feldob.
6. Néha látok sorsszerûséget abban, hogy Isuval mennyire párhuzamos az életünk. Normális tudományos magyarázatom nincs rá, hisz egyidôsek sem vagyunk, gyökereink sem hasonlóak, mégcsak egybe sem fonódott az életünk (már ami a mindennapos történéseket és életet illeti), és mégis.