Egyszer régen, nagyon régen (14 éve), amikor Snoopyval még fergetegesen jóban voltunk, kitaláltuk, hogy a Szilveszterek a továbbiakban ne legyenek alkoholfogyasztással terhelt bulik, hanem igazi kirándulós, túrázós, kulcsosházas teázós események, tartsanak több napig, és így köszöntsük az újabb éveket.

93-ban Kemencén megkaptuk kölcsön az új paplakot, amibe még nem költözött be a papbácsi, és ott Szilvesztereztünk (remélem mindenkire emlékszem: Snoopy, Delma, Totya, Zdrumi, az Ikrek és én).

Aztán jött három év kicsit más:

94-ben házibuliban voltam Akácéknál (emlékeim szerint nem volt jó nekem)

95-ben ámérikában voltam (azt a szilvesztert telefonon töltöttem Safiyával)

96-ban újra majdnem kirándulós, hatalmas csapattal voltunk Nagyvisnyón, az sem volt túl sikeres (kétszer nem értem el a vécéig, reggelre pedig egyedül megettem a hidegtálat, amit a nagy csapatnak rendeltek, mitagadás, nem voltam népszerû)

97-ben pedig elsô alkalommal kivettük Jobbágyék házát Füzéren. Egy fontos szabály volt: alkoholt csak mértékkel, aki részeg, a szabadban alszik (egyszer Totya kint is aludt). Az éjfélt pedig fent, a várban töltjük. Az akkori társaság majdnem minden tagja megmaradt a késôbbi évekre is, jöttek emberek (odavalók és oda nem valók), voltak viták, szeparálódások, szerelmi drámák, minden.

Így és ott köszöntöttük 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2006 2007 éveket, 2005-t én nem (igazoltan hiányoztam :)), de a társaság ott volt. Az évek folyamán a társaság hol bôvült, hol szûkült, de volt pár állandó ember. Menet közben Erdôberdô lett a legfôbb szervezôerô és mozgatórugó, de csinalta is rendesen.

Idén nem voltunk. A társaság ott volt. Úgy volt hogy megyünk, de nem mentünk. Barnus és Barnus szócsöveként Erdôberdô kíméletlen és goromba stílusomtól és humoromtól oly mértékig féltették Barnus röpke 11 évvel fiatalabb -egyben kiskorú- válaszottját (akinek van Habitusa és Kora, amit tiszteletben kellett volna tartani), hogy sikerült kiölni belôlem a vágyat a közös napok iránt. Tungi elment, de úgy döntött, hogy a szilveszter nem a helytôl szilveszter, hanem az emberektôl, akik ott vannak, úgyhogy 31-én lementünk érte Sátoraljaújhelyre, és együtt közösen (hárman persze) elmentünk Gyöngyösre Isuékhoz.

Csendes, iszogatós, nevetgélôs szilveszter volt, pici szomorkodással (Isu anyukája kórházban, Isuék rájöttek, hogy a frissen vásárolt házukat felújítani már nincs pénzük), bennem betegség bújkált, Tungi és luna picit álmosak voltak. Mégis, mindemellett, mindezentúl, mindezenáltal, nagyon helyre kis szilveszter volt.

A 2008-as év Gyöngyös fôterén köszöntött ránk, és életemben elôször láttam, hogy miért szeretik az emberek a tüzijátékot. Eleddig Pesten láttam a házak között a messzi távolban csillogni az égen tüzijátékot, de nem fogott meg. Most viszont száz méterre álltunk a fellövés helyétôl, és hosszan, nagyon hosszan néztük-láttuk.

Nem utolsó sorban ez volt lunával az elsô közös szilveszterünk, az elsô közös teljes évünk indult el ott. Node milyen év lesz ez! Az év végén mi is ilyen postot írunk majd :)