Ül egy német egy irodában, egyedül, elôtte egy papír. Az egy gazember, tudja hogy nem egyedül kellene ott ülnie, jól tudja, hogy nem annak a papírnak kellene elôtte lennie, de ô mégis így döntött.

Ül egy másik német valahol a Bódeni-tó partján kezében horgászbottal. Az is gazember. Most nem ott kellene ülnie, és a kezében nem horgászbotnak kellene lennie.

Ez a két német, két gazember, cégünk két jeles ügyvezetôje ilyenformán döntött 96 ember bérérôl, életérôl. Egyszerû döntést hoztak, a lehetôségekhez képest maximálisan hülyének tettetik magukat. A lehetôségek némiképp könnyítették ezt, nagyrészt valóban azok, ez a lépés nagy lenne más embernek, de ennek a két gazembernek nem.

Ignorálták azt, hogy eleddig a fizetésünk 60%-át borítékban kaptuk, és kedves bárgyú mosollyal 10% alatti mértékben korrigálták a fizetésünk eddigi 40%-át. Ezt sem szemtôl szembe, nem, hisz egy gazember ilyet nem tesz. Egyedül, egy irodában hozzárajzolt a bérekhez bruttó 10-20 magyar ezrest. Netto 5-10. A 60% helyett.

Ignorancia, arrogancia.

Most állást keresek. Ôszintén kívánom nekik, hogy olyan emberekkel kelljen együtt dolgozniuk, akik annyit érnek, mint amennyit most ôk fizetnek.