"aprilisban kint ult a parkban a suli kertjeben a padon. Odament hozza 6 nemcigany gyerek es nemhatulrol nemrugta fejbe. Majd az osszeesett gyereket nemrugdostak szarra a tarsaival, ugy, hogy nem kerult harom napra a nemintenzivre"  ... "Mindenki tudta - a tanarok is - hogy mely nemcigany gyerekek voltak a tettesek, de kussoltak, mert nemfeltek a csalad haragjatol. Se fegyelmi, se kiruggas, semmi. Hiaba ment be a srac anyja, apja a suliba, elkuldtek oket a picsaba. A nemcigany nembunos gyerekeket semmilyen kozponti retorzio nem erte. Hogy is erhette volna, akkor rasszizmus lett volna, meg negativ etnikai diszkriminacio. hiszen ugye nemciganyok tettek. "

Ezt egy nemember írta 2008 márciusában egy kommentben egy blogon. Új szóhasználat, mert ebbe bizony belekötni nem lehet, ha nemcigány követ el nembûncselekményt, akkor ez bizony színtiszta nemrasszizmus, hiszen neménmondtam nemaztmondtam, nemén. Mi pedig nemnemcigányok és nemnemrasszisták összekuncogunk, hogy hejjdejólmegmondta, hejjdeügyesen elmondta.  Jól megadta azoknak, akik nemnemszeretik a nemcigányozást, akik nemnemszeretik a nemrasszizmust. Nemdebár. 

1996-ban Amerikában láttam azt, ahogy négerek (vagy nemnégerek  újbeszélül?) visszaéltek az etnikai diszkriminációval. Mert mint minden joggal, ezzel is vissza lehet élni. Senkit sem érhet azért diszkrimináció, mert valaminek született. Ez egy jog. Ha valamilyen tettük valóban nemdiszkriminatív következményével azért nem értenek egyet, mert azt diszkriminatívnak tartják, akkor a jogukkal visszaélnek. Ha igazat adnak nekik, ez átcsap pozitív diszkriminációba, és innentôl kezdve tápot ad a rasszistáknak. Erre a célra az iskolában, ahova jártam fenntartottak egy néger felügyelôtanárt, aki négerként nem lehetett negatíve diszkriminatív, tehát a néger diákok nem tarthatták diszkriminációnak az elbánást. Ez logikailag korrekt, de szerintem súlyosan diszkriminatív, mert miért kell a négereknek külön felügyelôtanár?

Ez egy láncfolyamat, sosem ér véget. Sosem fogunk megtanulni együttélni a mássággal. Mindannyian azt hisszük, hogy a mi életformánk, kulturánk, magatartásunk a helyes, hogy létezik egy objektív jó, ami szerint élni kell, amilyennek lenni kell, és aki más, az ezen skála szerint rossz. 

Nincs konklúzióm, csak figyelek.