Talán a rendszerváltás hozta magával, talán az elmúlt évtized szele, de lehet, hogy mindig így volt, az emberek elfelejtették, hogy az írásba foglalt jogaikon és kötelességeiken túl nem ér véget a világ. Hogy nem azért teszünk meg valamit, mert azt kodifikálták, írásba foglalták. Korábban írtam a szabályrendszerek alakulásáról (http://tojas.blog.hu/2008/02/27/helyfoglalas_ii_szabalyrendszer) , és arról, hogy a szabályrendszer milyen mértékben elszakadt gyökerétôl, a szokástól.
Ezek a jelenségek az erre adott reakciók.

Azt, hogy mit illik már nem érdekes, mert a két szereplô közötti jogi viszonyt firtatjuk. Vajon több joga van -e egy nyugdíjasnak, terhesnek, betegnek egy ülôhelyhez a tömegközlekedésen, mint egy egészséges férfinak? Nem, az írott jog a szerzôdéses viszonyt szabályzó kereteken belül az utazásra jogosultság feltételeinek megléte után nem súlyoz korra és egészségi állapotra tekintettel. Vajon több joga van -e a sávváltó autósnak, mint az egyenesen haladónak? Nem, a közlekedési rendszabályok pontosan szabályozzák a sávváltást, és ott az elsôbbség egyértelmû. Nem kodifikálták a kereskedelmi eladók viselkedési kódexét sem, a tömegközlekedési eszközökön az alkalmazottak viselkedését sem, sôt a szerzôdések szövege erôsebb mint a szerzôdôk akarata. 

Érdemes megfigyelni a kommenteket az autozz.blog.hu a bkvfigyelo.blog.hu bejegyzéseihez,  jól mutatják, hogy az emberek egy része az írott jog alapján tart valamit helyesnek vagy elítélendônek, és nem a józan ész, szokások és illem alapján.

Amikor az ország egyik legfôbb méltósága felrúgja a szokásokat, és köti magát a jogaihoz, a Parlament a szokások átírását a jelöltek meg nem szavazásával bünteti. Az írott jog jogszabályait hozó testület többre tartja a szokást, mint az írott jogot. Fôként ha ôket éri sérelem vagy kedvezmény (ld. költségtérítés).

Amint a jog elveszítette viszonyát a szokásokkal, és forrásának a korábbi jogszabályok logikáját tekinti, az emberek is elveszítik viszonyukat a szokásokkal, és a jogszabályokra kezdenek támaszkodni. Pedig amikor jogszabályt kell alkalmazni az már az a pont, amikor a normális emberi hangnem elveszíti a terepet. Amikor két cég jogi útra terel valamit, akkor már visszafordíthatatlanul elromlott a viszony. Amikor az idôs utas és közöttem, két közlekedô autós, vagy egyszerûen két ember között a jogra kell hivatkozni, akkor a viszony elromlott.

Ha két egymást nem ismerô ember nem konszenzusra, hanem jogra hivatkozik, amikor ismeretlenek között a viszonyt megromlottnak kell tekinteni, akkor valami a társadalom szövetében romlott el. Felváltotta az illik-et a kell.

Van másik oldala is az éremnek, sok helyen a kellt váltotta fel az illik. Havonta azért fizetek többezer forint büntetést a parkolásra, mert a fôbérlôm nem akar olyan szerzôdést kötni, ami alapján ideiglenesen bejelentkezhetnék, és kiválthatnám a parkolási engedélyt. Azonban ha kötnénk szerzôdést, meg kellene emelnie a bérleti díjat, mert ekkora bevételre vágyik, tehát megemelné az adó mértékével, ami magasabb, mint a havonta kifizetett büntetések. Emellett a parkolóôrök megszokták hogy ott áll a kocsi, nem büntetnek csak ha kell (ti. ott a fônökük), de tudják hogy nem illik, mert mindannyian tudjuk, hogy miért nincs engedélyem.

Egyrészt a jogszabályokat nem tartjuk magunkra kötelezônek, másrészt másokra nézve annak tartjuk. Az illetlenül viselkedô autós vélt vagy valós jogaira hivatkozik, a szabálytalanul parkoló autó a jogai helyett az illemre hivatkozik. Felborult az a rendszer, ami a jogszabályok kialakulásához vezetett. Mert a szokásokat nehezebb kodifikálni, és mert a jogszabályok fô célja a retorzió kilátásba helyezése. A szokások felrúgásának nincs valós negatív következménye, a jogszabályokének csak az van, azonban míg a szokások betartása jár pozitív visszacsatolással, a jogszabályé nem.

Ez egy folyamat, ami indul a jogszabályok formálásától, ahol nem a valóság és a szokás a forrás, hanem a retorziók tiszta köre, a társadalmi értékrendtôl. ahol nem a szabálykövetés az érték, hanem a szabályoktól független anyagi siker, és elérkezünk oda, ahol sem a szokások, sem a jogszabályok nem irányadók, csupán az eredmény.