- [az egesz innen jon Földes András cikke az indexen... nekem nem teccett ]
-
- Megtudhattuk, hogy némely szegény emberek a mai rettentesen elidegenedett világban bizonyos szofisztikált értékrend szerint kiválasztott tárgyak megjelölésével/rongálásával (a megfelelô vérmérséklet szerint aláhuzandó) kifejezik ellenkezésüket. Megvan a hibás is: A rendszer, amiben a fantáziának határt szab a valóság.
- Kortünet, hisz két évszázada a fantázia alig szárnyalta túl a vágyat, hogy elköltözhessen a jobbágy, és lám lett is eredménye, de milyen félresikerült, meg kell érte dolgozni (kaparni), és még a házat sem lehet forgatni, hol van ez a kacsalábon forgástól.
- Szûkülnek az önkifejezési lehetôségek. Másfél évszázada eleink szabadon díszíthették a kapanyelet, senki nem mondta nekik, hogy rongálják a munkaeszközüket. Az volt az önkifejezés foka.
- A világ egyszerû választásokból áll. Vagy oda költözöm, ahova szeretnék vagy összefirkálom a villamost.
- Divatos gondolat azt mondani, hogy a szabadságjogok szûkülnek, de az egyén szabadsága ott ér véget, ahol a másiké kezdôdik, tehát valakiének nônie kell, hogy az önkifejezésbe menekülôké szûküljön. Márpedig a megrongált villamos többszázezer forintos javítása újabb másodpercekre rabszolgasorsba dönti azt a 3.5 millió embert, aki adójából ezt fedezi, hisz minden órájuk (kicsivel több mint) felét azért dolgozzák le, hogy abból az állam újraelosszon. Szabadságfokuk addig terjed, hogy dolgozhatnak az önkifejezés eltüntetéséért minden órából 35 percet. Ki lehet számolni, hogy hány tized- vagy század másodperc minden egyes dolgozó életébôl az, amíg csak erre dolgozik. Az ô szabadságfokuk csökken, tehát szerintem azoké nô túl a sajátjukon, akik -közvetve- erre kényszerítik ôket (ad absurdum: minket).
- Divatos azt mondani, hogy a reklámok (gonosz multik,
karvalytôke?) elcsúfítják a világot, de a gondolatmenet mehetne úgy is,
hogy széles tömegek által értelmezhetô reklámokkal takarjuk az
önkifejezôk szûk körnek szóló üzeneteit, tegeit, rongálásait. A
produktivitás összehasonlítását pedig végképp elô se vegyük.
- Ha védelmembe akarom venni a rongálókat leginkább az ál-öngyilkossági kisérletekhez hasonlítanám, figyelemfelhívás, szociálismunkásul: segélykiáltás. Vegyék már észre ôket! Ahhoz, hogy a társadalom által felállított kereteken belül kitûnjenek a szabadságuk megvan, lehetôséget nyújtanak a társadalmi intézmények, a szociális háló. Elvileg ezért dolgozik 35 percet az, aki dolgozik. Ez a társadalmilag konform módja a kitûnésnek, ez a szabadságfok, ezt választhatják szabadon, bár ez nem az egyszerûbb út és túlságosan is konform. A graffiti nem szabadságfok, hanem mások szabadságának korlátozása.
- Szerintem.
A szabadság graffiti-foka?
2006.10.17. 03:18 :: szomorutojas
Szólj hozzá!
Címkék: politika combino
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tojas.blog.hu/api/trackback/id/tr25409217
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek