Pé hatására elôkerültek mindenféle füzetlapok, régi írásokkal, gondolatokkal amik akkor fontosak voltak. megsárgult füzetlap? közhely? pedig bizony van egy halom megsárgult lap... szép ragasztott füzetek, az eredeti tulajdonos pár lapnyit vetett rájuk, azok cikcakkos peremmel ki vannak nyiszálva. van még sok fél-füzet egy újabb generáció számára.

Le sem írt nôi nevek, hisz annyira egyértelmû volt akkor. Leírt nôi nevek, akik ma már iwiwen vissza sem igazolnak. Régen elfeledett haragok és öröknek tûnô barátságok. Senki, aki ma fontos, nincs bennük. Beteljesedett és be nem teljesedett szerelmek, versek rosszak, jók, ellopottak, megzenésítettek és bemásoltak, hazugságok, önámítások és tervek milyen sok teljesült, és milyen keveset képzeltem hasonlónak.

Ma sem tudnék jobbat írni amit most írok sem jobb, de írni muszáj. Vajon maradandóbb a digitális emlékezet, mint a füzetlapok? Olyan bamba csodálkozással lelnek majd rá az unokáink a mostani blogokra, mint mi a nagyszüleink naplójára?

Talán a legfontosabb különbségre -a füzetlapok és a blog között- ma eszméltem rá. Mindig szerettem volna, ha az, akirôl, akinek írok, elolvassa mit gondolok. Ha a napló levéllé lesz, de napló marad. Címzetlenül címzett, megszólítás és búcsú nélkül teljes. Ma megadatott. Persze buta dolog, apróság. Sután is történt ajh mikor növök végre már fel, nem is igazán így képzeltem okos felnôtt ilyet nem így tesz, mégis jó és milyen nagyon.

Emlékeztet egy füzetre: hosszú évek soha be nem teljesülô szerelmének tárgyával járt köztünk egy füzet, amibe írtunk. (Kék volt, ragasztott, régi sárga lapok.) Mindketten írtunk.

Ez mégsem olyan. Tudom hogy más is olvassa, bárki olvashatja, mégis a mindenkin túl egy embernek írtam, és ô olvasta. Lehet hogy az oly szeretett regényeknek is van címezetlen címzettje? Egyvalakinek több van benne, mint az olvasók ezreinek? Egyvalakinek szól, úgy hogy mindenkihez beszél?

ideklikk... itt egy régi írás... ma is írhattam volna semmi köze az eddigiekhez... dehát én vagyok az összefüggés.