Legyen a népnek szava. Szólhasson bele. Elvégre a saját közterheinek elköltésérôl szól a politika, dönthesse el, mire költi! A nép (urambocsá Nép) szava szent, elvégre a demokrácia a néphatalom [ugyan haddne... najó etimológia: demos - nép kratia - hatalom], a hatalom gyakorlásának eszköze a nép hatalmának gyakorlása.

Az istenadta népnek ugyan a demokrácia játékszabályain belül osztottak lapot, van neki neve, képviseleti demokráciaként tiszteljük, ami annyit tesz, hogy a nép, mint olyan, képviselôk útján gyakorolja a hatalmát. Szavának hangot adnak megválasztott képviselôi. (a gyarkolatban kósza gondolatainak adnak szavakat, de ez most nem illik a képbe).

Tegyük fel, hogy a nép képviselôinek egyike kíváncsi a nép szavára! A képviseleti demokrácia elve szerint a megválasztott képviselôk összedugják bozontos buksijukat az oket megvalasztokkal, majd elmennek a parlamentbe, és elmondják, mit kíván a nép. Amikor erre nem alkalmasak, mert számukra nem errôl szól, az demokratikus válság.

Amennyiben egy országgyûlési képviselô felveti, hogy a képviseleti demokráciát kikerülve, a népnek az ô szavát direkte, nép szavazás útján kellene hallatnia, a képviseleti demokrácia helyét átveszi a direkt demokrácia, és ez új jelentést ad mindennek. Elsôsorban feleslegessé válnak a képviselôk, hiszen a nép direkte mondja ki a kívánságát, másodsorban feleslegessé válik az újraelosztás számos intézménye, hiszen azok bizonyos automatizmus mentén, a törvényeknek és a költségvetésnek megfelelôen osztanak el újra.

A terv sokkal zseniálisabb, mint bármilyen reform, vagy bevételnövelés, szüntessük meg az állami intézményeket, tegyük ôket feleslegessé. Minden hétfôn szabadszavas szavazást kell tartani arról, hogy mik legyenek a kérdések, szerdán válaszolni rájuk, péntekig pedig be kell fizetni az árát a postán. Semmi elôre kiszámított adózás, semmi újraelosztás. Ha hétfôn úgy gondolja a nép, hogy szerdán a nyugdíjakról kell gondolkodni, akkor szerdán megmondja mennyi legyen, péntekig pedig beérkezik a nyugdíjasokhoz. Hasonlóképpen, ha szerdán úgy gondoljuk, nem kell tandíj, pénteken befizetjük az egyetemek költségvetését, és láss csodát, úgy lesz ahogy a Nép akarja.

A Nép Szava szent. A kérdés az, vajon a képviselô úr hova pozicionálja magát ebben a rendszerben? Ô lesz a legnépebb? (jajj ez a negativ prekoncepcio)

Ami történni fog, az a dunyhába fingás tipikus esete, lesznek kérdések, amikre mindenkinek egy válasza van: Hát hogyne! Legyen ingyenebéd! Fizessenek ôk! A gond az, hogy az oly egységes nép ebben a pillanatban megoszlik és mindenki éppen a másikra gondol, hogy majd az fizeti az ebédet. Ô inkább nem kér áfásszámlát, minimálbéren bejelentve a borítékot szorongatja, és majd Ôk fizetnek, ôk, akik nem a nép, mert a nép ingyenebédet szavazott, tehát szükségszerûen nem kell fizetnie.

Worluk az indexen valamiféle minimális ismerethez (másodfokú egyenlet megoldásához) kötné a szavazat érvényességét. Viszont az adózást nem kötik ilyesmikhez. Kössük inkább adózáshoz, aki fizet, dönthet. Valószínûleg egészen mások lennének az eredmények.

A Fizetô Nép Szava.