A cím képzavar, csak erôs idegzetûeknek!

Ötödik pecsét 

Idôrôl idôre az ötödik pecsét újra meg újra elôkerül az életemben. Nem a biblia okán*, hanem Sánta Ferenc örökérvényû regénye folytán [beszép filmet is csináltak abból]! A fô motívum, a kérdés, örökérvényû etikai és kulturális kérdés. Szerintem. A legszebb benne, hogy kizárólag a mi civilizációnk számára szól a kérdés, ahol egy rövid ideje megszokottá vált, az emberéletnek van némi értéke, és feltételezünk valamiféle emberfeletti igazságosság. Etika, morál... elcsépelt közhelyek. Valójában nem csak a mi civilizációnk számára szól, minden nem locs-locsi civilizáció tagjai számára felmerülhet kérdésként

A kérdés ugyanis -ha kulturális kérdésként vetjük fel- értelmetlenné válik, hiszen Locs-locs kultúrájában egyértelmûen Tomoceuszkakatiti akar lenni mindenki. A kultúra saját szabáyrendszerében a társadalom csúcsán lenni jó, az uralkodó tevékenysége pedig kívánatos és helyes. Gyugyu, mint egyén, pedig aláveti magát kultúrája szabályrendszerének, miként mi is sajátunkénak (a szabályrendszerben bennefoglaltatik a jog, a szokások, a vallás és még egy csomó más, amiként azt Tylor megálmodta). Jelenleg aktuális a probléma, hogy vajon mit szabad tenni azokkal, akik nem tartják be ezt a szabályrendszert. Szerencsére a szabályrendszer része az is, hogy errôl szabad és kell vitatkozni.

Az ötödik pecsét döntésének nehézségét éppen az adja -és számomra mindmáig ez a legdöbbenetesebb- hogy saját kultúránk értékrendje alapján a saját létünkrôl kell dönteni. Nem csupán elítélni, vagy magasztalni, véleményt mondani, vagy tolerálni, hanem dönteni az öt perc múlva újrakezdôdô életünk lefolyásáról, itteni fejünkkel oda.

A kérdés bizonyos fokig csapda is, de ezt már Sánta bôségesen kielemezte.

Huntington

Huntington a civilizációkat tekinti a 21. századi politika szereplôinek, és ezek interakcióját tekinti az új világrend formálása eszközének. Konkrétan a civilizációk összecsapását tekinti annak, és ehhez képest az interakció szó nyafka eufémia.

A közös a két gondolatban a kultúrák alapvetô (a civilizáció fundamentumát adó) értékei közti különbség, és az azok iránt tanusított tökéletes értetlenség. Sánta szereplôi átérzik a dilemmát, Huntington pedig azzal fenyeget minket, hogy sosem fogjuk átérezni a problémát, sosem fogjuk saját mércéjük szerint mérni a civilizációkat, illetve viszont respectively. Itt is emberekrôl van szó, egyének, akik nem fogadják el a másik kultúra rendszerének teljes létjogosultságát. A civilizációkat mi, emberek alkotjuk.

Kocsmaasztal

A kérdés sokszor kikerült a kocsmaasztalra, és az esetek 95 százalékában az emberek megpróbálnak kibújni a kérdés alól. Harmadik utas megoldásokat próbálnak keresni, magyarázni hogy miért Tomoceuszkakatiti a kívánatosabb, és miként alakítanák át az uralkodás gyakorlatát, miként formálnák át ezt a morálisan el nem fogadható helyzetet. Miként vinnék el kultúránkból (az egyetlen helyes és üdvözítôbôl) az etika lángját morális parázzsal. Közhely: egy szakadékot nem lehet két lépésben átugrani.

Aktualitás

Számomra ma, mai fejemmel nem az a fontos, hogy ki miként dönt, hisz Tomoceuszkakatiti és Gyugyu élete között árnyalatnyi csak a különbség [vö aki rabszolgája ura kisebb úr, mint aki maga ura], a kérdés az, hogy dönt -e, hogy képes -e a civilizációkat maguk kontextusában értelmezni, hajlandó -e felvállalni cinizmusát vagy morális szilárdságát.

Ez a mai nap tojása, mert a kérdés ma is -oly sokadszor- terítékre került. Tisztelem azokat, akik -bármilyen alapon- de a játékszabályoknak megfelelôen döntenek. Történhetett -e velem jobb ma, mint hogy szerelmem tárgyát tisztelni tudom?

* egy piros pont jár annak, aki legalább a két testamentum közül meg tudja mondani melyikben szerepel az ötödik pecsét feltörése,
három piros pont annak, aki a könyvet is eltalálja,
kétésfél annak, aki a könyvet igen, de nem tudja melyik testamentum része