A körülöttünk lévô világ bonyolult (mondhatnánk sokszínû), a rendszerek sokaságában általában gyakorlati alapon kiismerjük magunkat, be tudunk kapcsolni gépeket, mûködtetjük ôket, komplex folyamatokat hajtunk végre, amiket leginkább fenomenológiai alapon ismerünk.

Itt egy hosszas példa.

A folyamatok rendszerekké állnak össze, a rendszerek megértéséhez a folyamatok és résztvevôik megismerése alapvetô. Ráadásul a rendszerek komplexitásából fakadóan majdnem mindig egyszerûsíteni kell, de oly módon, hogy az még ne menjen a rendszer megismerésének rovására. Fókuszpontot kell választani.

A rendszereket a mindennapi élethez nem kell ismerni, érteni. A hárombetûs, négybetûs, ötbetûs rövidítések eligazítanak a világban, a közhelyek, szólamok, jelszavak úgyszintén segítenek abban, hogy a rendszerek ismerete nélkül tudjunk választani, mérlegelni. Politikában aki adócsökkentést és ingyenebédet ígér, az jó, arra szavazunk (ha ez a preferencia), vagy éppen kiválasztjuk valamelyik négy-öt-hat-betûst, és arra szavazunk, mert azok aranyosak/szépek/tetszik amit mondanak, ha eldöntjük hogy nekünk fontos a hazaszeretet, megnézzük kinek a szókincsében szerepel ez gyakran, és kiválasztjuk. Rendkívül egyszerû az élet, könnyû választani, könnyû helyesen cselekedni.

A rendszer mély ismerete azonban általában hosszabb, bonyolultabb folyamat. A szólamokat egymássak ütköztetni könnyû, a politika kész szótárfüzeteket ad nekünk. Kommunistával szemben fasiszta (természetesen a kommunista és a bolsevik, illetve a fasiszta és a náci közti különbség elvész, szinonímák lesznek), hazaszeretet és internacionalizmus, kisember és multi, kizsákmányolás és haza, karvalytôke és becsületes munkabér. Rettenetesen nagy szavak, rendkívül komoly háttérrel, ugyanakkor definíció, ismeret és megértés hiányában üres, buta kifejezések.

Politikai vitába kétféleképpen lehet szállni, szótárfüzettel, felületes ismeretekkel, szólamokkal és hôbörgéssel, vagy definíciókkal, gazdasági alapismeretekkel, némi társadalmi, politikatudományi, történelmi ismerettel és intelligenciával. A vita érvek ütköztetése, nem érzelmeké. Aki csupán (vagy egyáltalán) érzelmeket táplált a vita tárgya iránt, az nem vitázni fog, hanem veszekedni.

A vita alapjai általában már a definícióknál kiderülnek, az ország fogalma általában kulcskérdés. A vitázók egy része ezt egy geopolitikai-gazdasági fogalomként fogja fel, mások egyenlôséget tesznek közé és az érzelemmel teli haza fogalom közé. A másik hasonló a korona = történelmi és muzeális értékû ékszer vs. korona = Szent Korona.

Nekem is vannak politikai elveim, a definícióimat ezek tükrében alakítottam ki. Nem pártpreferencia, elvek, amiknek semmi köze pártokhoz, Magyarországhoz, politikusokhoz, csak és kizárólag hozzám, az ismereteimhez, és a gondolataimhoz. Szeretek vitázni (nagyonis), de mostanában nem lehet vitázni bárkivel, és lassan nincs is kedvem. Olyanokkal, akik hozzám hasonló elveket vallanak, szoktunk apró nüanszokon, értelmezéseken, események interpretációján. De nagyon ritka az olyan ember (mint diSandri Gabi) akinek gyökeresen mások az elvei, de hajlandó értelmesen vitázni.