Azt hiszem ez lesz az elsô alkalom, amikor vita alakul ki.

Én a jogot nem uralkodóktól és írott jogtól eredeztetem, hanem emberi szabályoktól, szokásoktól. Eleve az isteni szabályok (minden kultúrában egységesen) azokat a meglévô emberi normákat rögzítették (tekintsünk el attól, hogy az isteni szabályokat egyesek szerint nem emberek írták, az sajnos nem vitaalap), amik a társadalom számára ismertek voltak és szükségesek. Alapvetô érték az emberi élet, amit minden közösség elismer értékként, itt fôként a munkaképes emberrôl van szó (ugye a Taigetosz is belefért bizonyos normákba), tehát az emberélet védelme elsôdlegesen gazdasági okoból született (éppen ennek következményeképp, illetve a közösségek és a mi fogalmának kialakulásaként az ôk élete nem volt ugyanakkora érték, mint a mi életünk - ennek nyomait mindmáig látjuk amikor rendôrgyilkosságról van szó, a hatalmat gyakorlók sokkal sértôbbnek érzikt ársuk halálát, mint a védettek egyikének halálát). Az a típusú felfogás, hogy mindenki élete ugyanannyit ér, valóban elôször a háborús bûn feltalálásakor jelent meg, addig az ellenség élete mindig kevesebbet ért (láttunk pápát fegyvereket szentelni).

A vendetta talán egyidôs az írott joggal, és lényegesen kézzelfoghatóbban magyarázza is a mi és ôk viszonyát, értékét.

Elég komoly jogtörténeti hiányosságaim vannak, az írott jog történetét nem is rajtam kell számonkérni. Ha jól rémlik a rómaiaknál válik el a fast és a just. Az isteni törvény és az emberi, addig a kettô egy és ugyanaz (illetve a jog alapja isteni kinyilatkoztatás, ami már csak a papok és sámánok testi épsége érdekében is ritkán tért el gyökeresen a társadalmi akarattól - ahol valakiben felmerült egy nagyon eltérô isteni parancs értelmezés, ott barátok és ellenségek közös jóváhagyással feszítettek keresztre prófétákat, hogy csak jól ismert sztorikat említsek) Pontosan ez a szekuláris alap, ami mindmáig problémát okoz az iszlám világban, sôt a jelenlegi iraki kormány törzsi alapon szervezôdése ellen is ez szól, de a kultúra egyenlôre erôsebb.

Általános tapasztalat, hogy kizárólag azon jogszabályok betarthatóak hosszútávon, amelyeknek van társadalmi háttere, beágyazódottsága. Be lehet tartatni, de társadalmi beágyazódottság nélkül reménytelen (ugye itthon ezt látjuk az adótörvényekkel, gyakorlatilag az adóelkerülés iparága kiépültebb, mint az adóhatóság, de ugyanez a szituáció a könnyûdrogok fogyasztását tiltó törvénnyel is, amit maga a végrehajtásra kijelölt szerv sem tartat be). Számtalan olyan törvény volt, van és lesz, amit nem lehet betartatni (középtávon sem), mert a jogalkotó elrugaszkodik a valóságtól, amikor elválik a társadalmi hátterétôl, a jogalkotás absztrakttá válik.

Mindenesetre isten óvjon attól (sic), hogy találkozzam más törvénnyel, mint az isteniekkel, és más embereknek kelljen nekem igazságot vagy jogot szolgáltatni. Nincs bizodalmam a társadalmi intézményekben, amikor hatalmat kapnak más emberek felett.