imádok vitázni

Vajon azért vagyunk képesek (hajlandóak) kereskedni, mert vannak jogszabályok, amik ezt szabályozzák? Vajon a tartós bérlet intézménye csak azért létezik, mert vannak jogszabályok, amik ezt keretek közé szorítják? Nekem szükségem van egy jószágra, de nincs pénzem rá, kölcsönkérek, majd azt darabokban adom meg. Ehhez szükséges az írott jog?

A kereskedésnél valójában a reciprocitás érvényesül, a valamit valamiért elv, illetve a lopást tiltó emberi törvények. Az emberi isteni szabályok legsúlyosabbjaitól eltekintve legfôbb visszatartó erô a szégyen (Heller Áginéni írt errôl egy könyvet), szinte minden cselekedetünknél a közösség szabályainak áthágását szégyen követi, megbélyegzés. Illetve hihetetlen energiamaximum a bûn elkövetése, a társadalommal való szándékos szembekerülés, amit kizárólag egy nagyobb energia maximum (félelem, éhség, düh) ellenében követünk el. (a szándékos azért fontos, mert az akaratlan vétségek nem jelentenek energiamaximumot)

A jog a valóság követése, a döntések sztenderdizálására és megjósolhatóságára meglévô igény kielégítése (a rómaiak vezették be az ipari szabványokat is!). Addig míg a bírák a homályos törvénykönyveket egyedileg értelmezték, és egyedi döntéseket hoztak, az írott jog világos szabályozást és számonkérhetô bíróságokat ígért, aminek alapja nem szekuláris, nem egy isteni kinyilatkoztatás, megvilágosodás.

Az írott jog az idegenek között meg nem lévô -szükséges- bizalmat erôsíti, biztosítja a kölcsönadót (kereskedôt), hogy van erôszakszervezet, ami mellé áll abban az esetben, ha az adós nem kíván fizetni. A bosszú személytelenné emelésére, a bosszúból elkövetett bûn elkerülésére hoztunk létre szervezeteket, amik megítélik a bosszú jogosságát és meghatározzák, hogy miféle erôszakot hajthatunk végre a bûnösön.

Szétválasztanám a polgári törvénykezést és a büntetôjogi törvénykezést.

Amikor aláírok egy szerzôdést, akkor a szerzôdés szövegét írom alá, ahol egyértelmûen ki van jelölve, hogy vitás vagy a szerzôdésben nem szabályozott kérdésekben a PTK az irányadó. Maga a szerzôdés (amíg vita nincs), a szerzôdés szövege maga és más semmi. Az aláírt szerzôdés betartása emberi/isteni parancs (adott szó, eskü). Akkor kerülök a szerzôdés kapcsán kapcsolatba az írott joggal, amikor nem tartom be én, vagy a másik. Ezesetben általában már a joggyakorlat folytán is keresztet vethetek az egészre, de már maga a tény, hogy a szerzôdô fél a korábban kinyilatkoztatott akaratától eltér, azt jelenti, hogy legfeljebb kompenzálva leszek, vagy bosszút állhatok a sérelemért, veszteségért. A szerzôdés eredeti szellemét nem lehet visszaállítani semmilyen jogi eszközzel.

Amikor a BTKval kerülök szembe, akkor viszont a társadalommal kerülök szembe, alaptörvényekkel, a közösség életét és biztonságát kockáztató szabályokkal, amik viszont az eredeti isteni törvények leszármazottai és folyományai, mindenesetre szellemiségükben ugyanazt tükrözik: a társadalmi és gazdasági béke fenntartására hivatottak.