Egyetlen darab kompromisszumot nem kötöttünk két hónap alatt, egyetlen megalkuvás, egyetlen változás, egyetlen fájó pillanat, egyetlen félreértés nélkül múlt el két hónap. Nem vagyok igazi lávsztori rajongó, de -bevallom- egyetlen bocsánatkérés nélkül.

Természetesen ez szükségszerûen nem igaz, és mégis az. Lehet abban egyet nem értés, hogy konkrétan mi történjék (opera vagy mozi), mialatt mindketten ugyanúgy gondoljuk, hogy valójában tökéletesen mindegy. Mert vagy legyen opera, és neki jó, de hamár jó neki hadd vegyek részt benne, vagy legyen mozi, de igazán akkor érdekes nekem is, ha ô is jön. Mert ha nem a saját kedvemért teszem, mondom, akkor teszemmondom az Ô kedvéért, vagy szimplán azért hogy legyen valami, avagy még egyszerûbben azért, hogy együtt legyünk.

Ez giccs, és mint olyan nem is biztos hogy így mûködik (ellenben mi. mûködünk), nem konkrétan ezek a motivációk, mégis valószínûleg mindketten tökéletesen meg tudnánk egyezni ebben a megfogalmazásban is. A giccsnek -a szépség azon formáinak, amiknek egyetlen célja a puszta lét- ez a szerelmi-fogalmi megjelenése vonzó.
A konkrét motivációk inkább a tökéletesen mindegyben rejteznek, és abban, hogy többet ér egy egyikünknek kevésbé élvezhetô akármi, ha az közös élmény, ha azt megbeszéljük, ha megtudjuk a másiktól hogy mi is jó benne.

Does this make any sense?

Mert jó vele együtt lenni. Beszélgetni. Utazni. Berúgni (hámból kirúgni). Megosztani, és hogy megossza velem.

antikisherceg fanoknak meggyôzô felnôttes számokban is lehet beszélni: 13000 kilometer felémenet, tôlejövet vagy éppen együtt, több mint 30000 sor chat, 189 sms, és két hónap alatt 32 közösen töltött nap.

Van közöttünk összhang, erôlködéstôl mentes természetesség, megértés elvárás nélkül, és közös akarat, közös remények, közös jövôkép és nemsokára közös otthon együttlakás. Nem ünnepnapokat töltünk együtt, hanem mindennapokat osztunk meg egymással. Nem alakítunk ki képet magunkról és tápláljuk azt, hanem vagyunk, magunk, amilyenek vagyunk és hagyjuk hogy a másik erre reagáljon, vagy éppen ne. Lenni jó egymásnak egymással, úgy ahogy vagyunk.