egy amúgy tökéletesen felesleges post olvasása és tökéletesen felesleges kommentelése közepette akadtam erre a hozzászólásra:

Nekem 3 hónapos a babókám és sajnos azt tapasztalom sétálás közben, hogy szintén gyerekkocsival közlekedő anyukák a SAJÁT GYEREKÜK mellett fújják a füstöt... Akkor ne akarjuk meg elvárni, hogy a emberek másra is odafigyeljenek... A kis hülye fiataloktól pedig én is teljesen ki vagyok akadva, bár én is még csak 22 éves vagyok, de úgy érzem hihetetlen nagy szakadék van a korosztályom és a nálam néhány évvel fiatalabbak között. Én is kaptam hasonló helyzetben a lenéző nézésből, nem tudom mit képzelnek magukról, de legszívesebben két hatalmas pofonnal honorálnám ezt a nézést - ha már a szüleik nem nevelik meg őket. Mert néha szerintem igenis, kell a gyereknek egy pofon. Én sem haltam bele.

A kulturális relativizmus szavak mantrázása sokat segít a mondatok megfejtésében.

Szerintem ezt a hozzászólást egy kis hülye fiatal írta, aki lenézôen néz azokra, akik másképp élnek mint ô. Például vannak oly botorak, hogy nem tekintik meg ôt, mégis milyen szépen sikerült, hányszor kell pofozni csókolom, hogy valakibôl ilyen szép okos ember váljék a szakadék túloldalán?

A fent olvasható zseniális mondatfûzés ellenére fenntartom, hogy a gyereket nem pofozni kell, hanem nevelni, nem kihagyva a nevelésbôl azokat a kifejezéseket, miszerint gondolkodj, értsd meg, figyelj, kulturális relativizmus. Nem feltétlenül ebben a sorrendben.

 Update:

Megkövetem Szôlôt, a bejegyzése olyannyira nem volt felesleges, hogy még a kommentem sem volt az. Kifejezetten jó vita alakult ki, tessék olvasni okulásul, aki káromkodások és dühöngés nélküli dohányos-nemdohányos vitát akar olvasni. Van az úgy, hogy egy tojás is oktalanul mond bántót. Az én legnagyobb fapapucsom (mea maxima klumpa)

Emellet maximálisan hangsúlyoznám, hogy a fent idézett hozzászóláshoz Szôlônek semmi köze, ugyanúgy ártatlan benne, mint abban hogy én odakeveredtem és okoskodtam az ô blogján.