Ma reggel sok minden nem volt, aminek lennie kellett volna. Számomra ezek nem életbevágóak, amúgy is kocsival közlekedem, valahogy nem vágyom arra az élményre, hogy eljussak tömegközlekedve Budapesten a Déli-pályaudvarra, ott vonatra szálljak, levonatozzam Tatabányára, majd ott újfent tömegközlekedjem a gyárig, úgyhogy megszoktam azt a napi egy óra oda, másfél óra vissza utat. Ma dugó volt, nem is akármekkora, cefetnagy. Sok ideges ember, sok dudálás, ügyeskedôk és agresszív elôzgetôk, sok felesleges indulat.

Két fontos közszolgáltatás is sztrájkbalépett ma, azonban egy, egy legény talpon volt a vidéken. A parkolótársaságok emberei bôszen járták a várost, és büntettek. Nem várom el egy profitorientált cégtôl, mint a Centrum, hogy bármilyen okból korlátozza magát, hiszen nekik ez aranybánya, sokkal több lett az autó, ergo sokkal több rossz helyen, tilosban parkoló, vagy éppen többkilónyi apróval nem készülô autós jött be a városba. Azonban az önkormányzati parkolótársulások lehettek volna megértôbbek. Nem indultam el reggel nyolckor dolgozni, hisz minek, az index szerint a Lánchídod állt a forgalom, a Margit híd amúgy is járhatatlan, vártam hát. Az erkélyrôl megfigyelhettem, amint a szokásosnál sokkal több autót a parkolóôr végigbünteti.

Ez teljesen törvényes, a parkolásért fizetni kell, aki nem teszi, fizessen büntetést. Mégis felmerül bennem, hogy lehetne valamiféle belátás az önkormányzatnál a különleges helyzetre való tekintettel.