Az Igaz Hazafi szívén viseli hazájának sorsát, jobbulását, árgus szemekkel figyeli miként hathatna, alkothatna, gyarapíthatna, hogy mikor a sok hazafi kis lokális törekvései összeállnak egyetlen hatalmas mozgalommá, a haza fényre derüljön.

Az Igaz Hazafi útjába nem állnak törvények és szabályok, mindent alárendel a Szent Célnak, aki nincs velük, azok éppen a Hazát Árulják el, vagy Idegen a Szívük.

Az Igaz Hazafi ráadásul relativizál, súlyoz, finoman mérlegel, a múltat kémleli és a jövôt kutatja.
Relativizál, mert a törvények addig vonatkoznak rá, míg mindenki más minden törvényt betart. Ha a képviselôk szegnek törvényt, vagy éppen valamely kisebbséget véli visszaesôen törvényszegônek, a Hazafira már semmi sem vonatkozik. Ha a szolgáltatásokat nem érzi méltónak Mária Országának Gyermekéhez, azok ellenértékének keres jobb helyet a Haza szolgálatában (a szolgáltatást természetesen továbbra is igénybevéve). Ha a jog sûrûn szôtt szövetén valamely rést vél felfedezni, azt kíméletlenül a Haza Szolgálatába állítja.

A Haza Fia azonnal felismeri az idegeneket, mert az idegenek azok, akik ôt nem szeretik, tehát bárki aki ôt nem szereti, az idegen. Ha nem idegen, akkor idegenbérenc, vagy ha még csak az sem, akkor hazaáruló. Az a tény, hogy a hazafiak kisebbségben vannak, nem zavarja ôket, hiszen ha az összes Idegen elmegy, akkor többségben lesznek, és akkor lesz Minden Jó.

Vigyázat, a Haza Fiai nem fasiszták, nem nácik, nem rossz emberek, hanem ôk az egyetlen igazság örök letéteményesei, a mai sok kis gordiuszi csomó sok kis átvágói. Nem megoldók, átvágók. Mindennek az oka egyértelmûen az idegenekben rejlik, a megoldás pedig ebbôl fakad. Nincs idegen, nincs gond.

Mindez pedig fertôzô.