Furcsa dolog ez a tulajdon. A fürdôszobában mosogatunk, éjjel fázunk, az edényeket dobozok aljából és mûanyag zsákokból bányásszuk elô, a ruháink egy része halomban áll az ágyunk mellett, mégis jobban érezzük magunkat, mint a gyönyörûen felújított lakásban, amit béreltünk. Csak és kizárólag azért, mert ez a mienk. Egészen pontosan a mienk lesz, 20 év múlva. Közben növekszik és növeljük az értékét, dolgozunk rajta sokat, elrepül az a húsz év jó társaságban.

Házat vettünk, beköltöztünk, és most a munka után munka vár, nomeg a saját Vár.

Egyszer biztosan megírja valamelyikünk a nászutunk történetét, meg majd egyszer biztosan írunk sokat a házról is, talán lesz egy házblog a ház magunk képére formálásáról. Talán.