A karácsonyi ünnepkörben Hofher József és Vértesaljai László jezsuita szerzetesek éhségsztrájkkal, több szerzetes és világi pap pedig radikális böjttel fejezte ki szolidaritását a magyar társadalom mind jobban elszegényedő rétegeivel. Szegény Magyarországért – Magyarország szegényeiért mottójú kezdeményezésükre több tízezren írásban fejezték ki együttérzésüket a szegényekkel és biztosították az atyákat támogatásukról.
Ez év február 11-én, a betegek világnapján a két jezsuita, továbbá Barsi Balázs ferences szerzetes és Orvos Levente kaposvári egyházmegyés plébános XVI. Benedek pápához intézett levelükben imádságos támogatását kérték hazájukra és honfitársaikra e nehéz időkben. Fernando Filoni érsek, vatikáni helyettes államtitkár aláírásával, március 3-i keltezéssel megérkezett a helyettes államtitkár szentatya nevében küldött válasza: „A szentatya megköszöni figyelmességüket és érzelmeiket, amelyek motiválták levelüket, szívesen biztosítja Önöket imádságos megemlékezéséről, kíván minden jót, továbbá szívesen küldi apostoli áldását mindazoknak, akik e kérésükben egyek Önökkel.”
Az atyák örömmel vették Benedek pápa válaszát, hogy megértette figyelmességüket és érzelmeiket, vagyis azt az aggodalmat és féltést, amelyet nemzetükért és honfitársaik jövőjéért éreznek.
MNO 2008. március 6.
Movhu ezt úgy értelmezte a blogjában, hogy a pápa nálunk politizál.
Azon kivételes alkalmak egyike ez, amikor a pápát, és az Egyházat meg kell védenem. Ugyanis ebben nincs olyan aktuálpolitikai él (expressis verbis) amibe valóban bele lehetne kötni, hamár a szekuláris állam mellett tesszük le a voksunkat. Az egyháznak ugyanis a krisztusi útmutatás alapján a szegények védelme, istápolása igenis feladata. Tekintsünk el attól, hogy ez a gyakorlatban majdnem kizárólag a szóhasználat, és imák révén valósul meg. N.b. voltam egyszer templomban egy kisebb magyar városban, a bejárat mellett ülô egyetlen koldus kalapja tökéletesen üres volt, míg odabent mindenki hevesen dobálta a forintokat a kosárba.
Movhu ezt írja: "Abban (a Bibliában - tojás) ugyanis soha nem olvashatunk arról, hogy Jézus bármit is politikai szinten kívánt volna megoldani a társadalomban."
Ezzel azért elég komolyan vitába szállnék. A zsidó állam a keresztény idôszámítás szerint 0 és 30 között, tehát abban az idôszakban, amikor a legendák szerint Jézus kifejtette a tevékenységét, nem volt szekuláris állam. A királyok részei a Bibliának, minden izraeli király Bibliai vérvonal, vagy arra vezeti vissza saját magát, Ábrahám vagy Dávid vagy Jákob házára. Nem isteni eredetûek, ezt elôször a judeokeresztény történelemben Jézus állítja magáról, korábban egyiptomban volt ez divatos, viszont mindenképpen olyanoktól vezetik le a származásukat, akiket Isten kijelölt valamilyen feladatra, vagy ígéretet tett nekik. (szövetséget kötött velük)
Ha csak azt az egy momentumot vizsgáljuk meg, amikor a kufárokat kiûzi a templomból: "Bemenve a templomba, Jézus kezdte kiűzni azokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, felborította a pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit, és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon.
Azután így tanította őket: "Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek."" Jézus itt vallási reformerként lép fel, a fennálló rend ellen cselekszik, és kivívja az írástudók és fôpapok rosszallását:"Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan veszítsék el. Féltek ugyanis tőle, mert tanítása magával ragadta az egész sokaságot." Tehát itt is arról van szó, hogy tömegeket befolyásolt, ezek szerint populáris tettekkel (nem populista, hanem populáris).
Gyakorlatilag teljes tevékenysége abban merül ki, hogy Isteni csodákkal alátámasztva új utat akar kijelölni az egyház számára. Mármint a Bibiliában, a valószinûsíthetô valóságot kicsit felejtsük el.
A jelenlegi helyzetben a jezsuiták célját nem ismerjük. Tudjuk, hogy a történelmi egyházak a jobboldalhoz húznak, és azt is, hogy a jelenlegi baloldal intézkedései populista (!) szempontból értelmezhetôek a szegény rétegek elleni, avagy további elszegényedését szolgáló tettekként. Tehát a krisztusi elvekbôl kiindulva a lépés nem elhibázott.
Ha megvizsgáljuk az indokot: "fejezte ki szolidaritását a magyar társadalom mind jobban elszegényedő rétegeivel" illetve az erre adott választ: "A szentatya megköszöni figyelmességüket és érzelmeiket, amelyek motiválták levelüket", akkor látjuk, hogy ennek önmagában nincs aktuálpolitikai színezete.
Valami mégis arra ösztökél, hogy aktuálpolitikai élt vigyünk bele, nem véletlen, hogy mover lecsapott rá, nem véletlen hogy a Magyar Nemzet lecsapott rá. Ugyanis a jelenlegi jobboldal retorikája a szegények védelmérôl szól, az a levél, amit alant elemezgettem szintén ebbe az irányba mutat. Azonban jelen esetben csak egybeesésrôl van szó, a krisztusi elvek egybeesnek a jobboldal populista szólamaival. Mert mindkettô törekszik arra, hogy szögegyszerû legyen, mert egyik sem a gondolkodókhoz szól, hanem azokhoz, akiket a racionalitás helyett az érzelmeik mozgatnak.
Mover késôbb ezt írja:
"Kérdéses, hogy hol van azoknak a hite, akik Isten helyett az emberi igazságszolgáltatásban bíznak? Mert a szabály rendkívül egyszerű volna. Cipőt a cipőboltból. A templomból pedig hitet, bibliai tanítást, de semmiképpen nem politikát. Különben hamarosan eljön újból a keresztes háborúk korszaka ."
A hívôket nem kell alapvetôen középkorban élô hülyéknek feltételezni, igen széles azoknak a köre, akik valóban azok, de a hit és a hülyeség nem jár együtt. (N.b akit az érzelmei mozgatnak nem hülye, csak felállít megkérdôjelezhetetlen tabukat). Ha hiszi is azt, hogy az Úr a maga ítélôszéke elôtt majdan megméri a bûnöket, ez mint embert nem kell hogy kielégítse. Az emberi igazságszolgáltatás egyik mozgatórugója a bosszú, a másik pedig a hosszútávú garancia arra, hogy az adott bûnöket, az adott személy nem követi el újra. A tízparancsolat ellen vétôk -akik bûnösnek számítanak az egyház elôtt- jelentôs része nem kerül az emberi igazságszolgáltatás elé (ma, Európában), a felebarátaik feleségét megkívánók nyilvános megkövezése ma nem prioritás még Tôkés püspök, de személyes kedvencem Semjénzsolt számára sem.
Az adott bûnösök eltávolítása a társadalomból, az általuk elkövetett bûnök megismétlôdési valószínûsége szerint növekvôen kívánatos. A hirtelen felindulás és az elôre megtervezés emiatt kerül másképp elbírálásra. A hívôk hisznek abban, hogy a bûnösök nem kerülhetik el az isteni igazságszolgáltatást, azonban ez nem jelenti azt, hogy eközben bûneiket szaporítani kellene azelôtt, hogy urukkal találkoznának.
A keresztes háborúk analógiája az lenne, ha az egyház fenntartana börtönöket, néha kivégezne valakit, és általában részt venne az igazságszolgáltatásban és az állam mûködésében. Jelenleg az egyház azonban kizárólag a demokratikus berendezkedés alapkövét, az embert próbálja befolyásolni, azonban az ereje összemérhetô az óriásplakátokéval.
Ha a jezsuiták mozgatórugója aktuálipolitikai is volt, a megszövegezés nem, a pápa válasza pedig szerintem nem aktuálpolitikai célzatú volt. Valóban fel lehet használni, és a jobboldal fel is fogja használni, de nem a kés a hibás azért, mert elvágnak egy torkot vele.
Utolsó kommentek