Ugye mi egy képviseleti demokráciában élúnk, a parlamenti képviselôk minket képviselnek törvénykezési szabályzási kérdésekben mintegy szócsöveinkként mûködnek, tetteik szavaik a mi tetteink megnyilvánulásai. Gondolatainkat, vágyainkat törvények, rendeletek, sajtótájékoztatók, népszavazási kérdések formájában óntik tettekbe, hogy mi, választópolgárok képviselve legyünk mindenkoron.

Azonban most elôször a bíróság kimondta, hogy szabályokkal egyet nem értésünket a képviselôk büntetlenül ültethetik át akciókba is. Azonnal megvilágosodtam, amikor a képviselôk elszámolás nélkül vesznek fel költségtérítésre pénzt, az adójogszabályokkal egyet nem értésünket ültetik át gyakorlatba. "Ha tételesen elszámolnánk a kiadásainkról, még több lenne a költségünk. Többek közt albérletre, rezsire, mobiltelefonra, parkolásra, irodafenntartásra és utazásra költünk nagyon sokat" Mondotta Göndör István képviselő, 17,8 millió adómentes forint felvétele után. Érdekes, én is. És szerintem is megdobja a költségeket, hogy elôször le kell adóznom
Amikor a rendôrség által felállított kordont bontják el, akkor nem szegnek szabályt, csak egyet nem értésüknek adnak hangot.

Amennyiben én nem értek egyet az autópályákon a maximális sebességhatárral, a képviselôm azonnal ugrik, és 180 km/h-val végigsöpör az országon Záhonytól Hegyeshalomig, hogy engem ebben a szabálysértésben búntetlenül képviseljen, egyet nem értésemnek hangot adjon.

Képviselôink bármely szabály megszegésében élen járnak, legyen az gazdasági bûncselekmény, közlekedési szabálysértés, hivatalos személy bántalmazása. Szavazzon Ön is az Ön kedvenc szabálysértéseit leghívebben elkóvetô képviselôkre!

Noha némán, de rendszeresen olvasom a konzervatóriumot, íme egy nem friss cikk, ami viszont írásra késztetett. Itt az elôzmény

Az a szimpla jóslat, hogy a cigánybûnözés szóra ugrani fog az, aki liberális eszmékkel fertôzött, nem jött volna be, hogyha nem éppen azt láttam volna igazolva, hogy a liberális eszmék néhány morzsája kötelezô érvényû lett a konzervatív írástudók körében.

Két mondatot kiemelek:

Ha a túlérzékeny balliberálisok számára a "cigánybűnözés" már önmagában is rasszista, sőt ezen egyetlen szó miatt azóta is sokan veszítették életüket az ijedtség következtében, akkor nem arról beszélünk. Ugyanis édesmindegy, minek nevezzük: a jelenség létezik.
...
Mi a relevanciája ennek egy konzervatív szemében? A válasz egyszerű: ez a rend és törvény kérdése, újfent. Amiről a konzervatívok állandó jelleggel (és hiába) óbégatnak. Ugyanis a konzervatívokat általában, és engem személy szerint marhára nem érdekel, milyen színárnyalatú az az egyén, aki Mari és Juli nénit állandó félelemben tartja, kirabolja, bántalmazza, stb. Engem az érdekel, hogy a rend és törvény fenntartását az erre hivatott szervek biztosítsák

A jelenség tagadhatatlanul létezik, hiszen a bûnelkövetôk közül ki lehet emelni tetszôleges szempontok szerint csoportokat, és a bûnözés szó elé lehet biggyeszteni a csoport definícióját. A cgány csoport kiválasztásánál azonban érdemes odafigyelni, hogy vajon oda soroljuk -e az elhíresült cigány brókereket is, illetve a magukat rasszizmus vádja alól cigánynak nevezôket, vámcsalókat, számlahamisítókat etc. vagy tovább szûkítjük -e a kört bûnelkövetési jellegre is. Ezzel automatikusan kialakul a cigánybûn kifejezés is, így vagy a cigánybûnözôk csoportját bôvítjük ki a cigánybûnök elkövetôivel, vagy a cigánybûnözôk és a cigánybûnök csoportok metszetét vesszük, ami valóban létezô jelenség, csak végtelen számú ilyet létezô jelenséget lehet gyártani.

Ami azonban érdekes, az az, hogy a létezô jelenség mellett a cikkírót marhára nem érdekli, hogy a cigánybûnözô cigány -e. Avagy a bûnözô cigány -e. Ez erôsíti azt, hogy nem a cigányokon van a hangsúly, hanem a cigánybûnökön. Mari és/vagy Juli néni vagyonának terrorizálásán, amit nem érdekes, hogy cigányok követnek -e el, ezzel a cigánybûnözés elszakad a cigányoktól, és más jelleget ölt. Az a cigánybûnözés, amit Mari és Juli néni a cigányok bûnének tart, mert ôk nem gondolkodnak fajelméleten, ha hiányzik a káposzta a kertbôl, azt a cigányok vitték el, tehát cigánybûnözés van.

A cikkírónak -ahogy általában a rasszizmust kiáltó kommentelôknek sem- nem sikerült megértenie, hogy éppen abban rejlik a tolerancia lényege, hogy tökéletesen ambivalens az elkövetô bárminemû olyan attribútuma, amelyet nem maga dönt el, határoz meg, avagy az adott cselekedetében ambivalens. Hogy nem érheti sem negatív, sem pozitív diszkrimináció sem törvény elôtt, sem más esetekben ôket. Vallás, rassz, bôrszín. Mert törvény elôtt egyenlôknek kell lenniük, mind a szociális és családjogi törvény elôtt, mind a Btk. elôtt. Minden irányban. Tehát nem lehet két felesége az iszlám vallásúnak, mert bigámiát követ el, nem kaphat segélyt valaki azért mert római katolikus, és nem vádolhatják el, avagy ítélhetik el azért mert cigány.

Ennyi és nem több. Az a típusú érvelés, hogy a bûnelkövetôk bûnét relativizáljuk ezen attribútumok bármelyike miatt nem liberális gondolkodás, hanem színtiszta rasszizmus. Ugyanis a rasszizmus akkor is az, ha az privilegizál bármilyen alapon. A rassz alapú pozitív diszkrimináció is rasszizmus, és nem liberális elv. A gazdasági alapon történô relativizálás legfeljebb szociológia háttéranyagokhoz, a segélyezés elvének megváltoztatásához jó, de semmiképpen sem jogi kérdés.

Az a kérdés, hogy a cigányság vajon, és milyen mértékben felülreprezentált bizonyos bûnelkövetési tételeknél, hogy ennek mi a forrása, hogy ez a felülreprezentáltság valójában minek köszönhetô, ezen lehet -e és miképpen lehet változtatni, és más ebbôl eredô kérdések újfent nem a liberális métely részei, hanem az igényes gondolkodó ismérve. Nem intézi el azzal, hogy a "cigány bûnözô fajta", nem próbál a rassz és a bûnözés között párhuzamot vonni, illetve ha megteszi, azt többel támasztja alá, mint két önkényesen kiragadott változóval. Az a típusú gondolkodás, hogy sok a börtönben a cigány, tehát a cigány bûnözô faj, hasonlít a "bolha a lábain viseli a füleit" logikához.

Az állam nem képes rendet fenntartani. Nem azért, mert most éppen szocialista kormány van, hanem azért, mert a jogrendszerünk a bosszúra épül, és nem a prevencióra. Amennyiben valaki elkövet valamit, úgy ôt megbüntetjük. A prevenció egyik eszköze a szociális segélyezés lenne, ami a gazdasági helyzetbôl (állapotból) fakadó megélhetési bûnözést okát, (a gazdasági helyzetet) célozza javítani, elég sikertelenül. Az elkövetésben azonban a várható bosszú nem visszatartó erejû. Sôt a jelenlegi büntetésvégrehajtási rendszer sem megoldás, hanem elodázás, pár évig nem fog elkövetni semmit az elkövetô, de az elkövetés indokai nem fognak megváltozni tôle. A kiszemelt és a munkapiaci helyzetével elérhetô életszínvonal közötti különbséget a büntetésvégrehajtás csak ronthatja, javítani semmiképpen sem javítja.

A Magyar Gárda a cigánybûnözésnek, avagy a cigányok felülreprezentáltságának köszönheti a létrejöttét, tehát az indíttatás rasszista. A gárda nem a törvény erejét akarja önkéntesen erôsíteni, a fennálló rendet, a jogrendszert erôsíteni, mert ha ezt akarná, a tagjai a polgárôrségbe vagy a rendôrségbe léptek volna be. A Magyar Gárda a cikkíróhoz hasonlóan eldöntötte, hogy a cigányok bûnöznek, tehát a cigányok bûneitôl kell megvédeni a nem cigány lakosságot. Nem a törvény erejével, hanem valami más erôvel, amit a hatályos törvények nem tesznek lehetôvé. Ennek következtében nem tesznek semmit. Ha tennének valamit, akkor lehetne a cigánybûnözés mintájára gárdabûnözés is, de nincs, mert a Gárdát életrehívók a saját politikai karrierjük érdekében hülyítik azt a sok szerencsétlen feketeruhás masírozót. Ha tennének valamit, összeütköznének a törvénnyel, és az lecsapna rájuk, akkor lehetne lihegni, hogy napersze azoknak szabad, nekünk meg nem. A cikkíró, aki a törvény betûjét rassztól függetlenül akarja behajtatni mindenkin, rajtuk is be akarná hajtatni. Ugye?

A legnagyobb kérdés mégis az, hogy a szegregáció rossz -e. Rasszizmus, de helytelen -e kulturális alapon megkülönböztetni embereket, helytelen -e cigányiskolákat létrehozni cigányoknak, vagy lehet -e ezt valamiképpen egy irányba állítani, egy cél eléréséhez támogatni. Rossz -e a Lauder Javne, avagy a Gandhi? Helytelen lenne -e létrehozni olyan óvodákat, iskolákat, amikben a tanítás, a tanárok képesek arra, hogy a cigányság kulturális sajátosságainak megfelelôen tanítsanak, neveljenek?

Úgy látszik elôrehozott választások lesznek. Abból gondolom, hogy az amúgy is gyermekded politikai kommunikációt sikerült újra abba a mederbe terelni, hogy "ócsóbb lesz az élet" illetve "mégócsóbb lesz az élet". Lassan valaki konkrétan megígérhetné, hogy háromhatvan lesz a kenyér.
A várható közeljövôbeli lépések:

• pünkösdhétfôn Orbán az Esztergomi bazilikában, Szilikatalin a pécsi dzsámiból einstandolt  templomban fog imádkozni minden tévében (reméljük süt a nap, lesznek szép vágóképek)
• elkezdik pedzegetni Erdély autonómiáját és visszacsatolását,
• tiltakoznak a Beneś dekrétumok ellen, és felszólítják a másik oldalt, hogy határolódjon el Szlovákia euróbevezetésétôl
• elôhúznak még pár cigány ránézett a sofôrre sztorit (remember Olaszliszka)
• elôkerülnek a megélhetési fasiszták (Für kiáll a magyargárda mellett) és antifasiszták,
• izzítva lesz a kitagad a Für vonal is, hátha sikerül megnyerni pár kisigényû magát liberálisnak mondót
• a CBA láncnál magyarigazolványra kedvezményt fognak adni
• megtalálnak és példásan meghurcolnak zsidósírgyalázókat, akkor is ha kiskorúság miatt nem büntethetôk
• a gój motorosok új pólót nyomatnak tomcatnél
• tomcatet újra elítélik mosószer és hungarocellabdák birtoklásáért
• a kurucinfo kiteszi valakinek a mobilszámát
• Postaimre és a Vasprefektus új könvyet jelentetnek meg egymásról
• Debreceni bejelenti, hogy könyvet ír Kósáról, Kósa nem érti és elhatárolódik
• Debrecenbôl írnak levelet az eunak, hogy Pécs nem lehet kulturális fôváros, Pestrôl írnak levelt, hogy Debrecen nem kompetens,
• Heves megyében kizárnak két képviselôt a frakcióból, és beperelik ôket
• minden nap egy-egy nagyberuházást címlapra juttat a Védegylet, Levegôt, Óvás!
• Sólyom kiad egy 4000 karakteres közleményt, amirôl a Népszabadságban megjelenik egy 8000 karakteres cikk, amirôl TotaWorluk ír egy 1000 karakteres fikázást, és lesz 1200 komment
• Váncsa ír egy flekket róla, és meghívják a hetihetesbe, hogy már szerdán elmondhassa mi lesz pénteken az ÉSben, hogy vasárnap meghallgathassuk újra, amit pénteken már elolvastunk
• Kérilászlót is meghívják a hetihetesbe, hogy elmondja, hogy Sólyom semmirôl sem írt

Mindennapi magyar szcenárió.

Tudom, ez egy tízéves gyerek szintjén íródott, tudom hogy egy liberális bolsevik trockista zsidó vagyok, tudom hogy majd ha a szomszédom cigány lesz, tudom hogy menjek haza. Ezeket a kommenteket felesleges megírni.

A fényképész utókora nem arról szól, amit leír, azokról szól akik írják, azokról, akik olvassák.

Felnôttkorom talán egyetlen olyan regénye, amire a katartikus jelzôt használom. Éppen azért, mert nem az a lényeg amirôl szól. A trilógia (Jadviga párnája, Milota, A fényképész utókora) attól válik számomra a legnagyobb erejû trilógiává, hogy a kapocs közöttük a lehetô leggyengébb. Van földrajzi, korbeli kapocs, megjelennek egyes szereplôk itt és ott, mégis a három könyv egyetlen történetet mond el három szemszögbôl. Elmeséli a huszadik századot. A három szemszög pedig nem három ember, nem három család, vagy három korszak hanem három dimenzió. A család, a közösség és a társadalom.

A fényképész utókora volt számomra az, ami értelmezte a másik kettôt. A kis hangoké, akik csak figyelnek, megfigyelnek, a megfigyelôkrôl írnak. Mi, akik a könyvet írtuk, mert a könyv protagonistája a kifigyelhetetlen megfigyelô. A házmesterek, szomszédnénik, statiszták és a tömeg. A Tömeg, Az a névtelen tömeg, ami belôlünk áll, mindannyiunkból, az anoním kommentelôkbôl, az örök elégedetlenekbôl, felháborodottakból, a megfigyelôkbôl, hivatalos és önjelölt társadalomjavítókból, feljelentôkbôl. A szomszéd, aki mindent tud vagy tudni vél, a fontoskodók akiknek megvan a véleménye, a haénegyszerkinyitomaszámat emberek. Mindenki megfigyel és megfigyelt, a bulvármédia voyeurlelkületû rajongói megírhatnának egy fejezetet a regénybôl.

Mi vagyunk a fényképész utókora, minden túlmesélt és túlálmodott sztorinkkal, az apró ferdülésekkel a gyerekkori történetekben, mi, akik folyamatosan informálódni vágyunk, pletykálunk. Nem az a lényeg, hogy minderre mikor és mekkora mértékben kíváncsi az állam, hanem az, hogy mindig és teljes mértékben lesznek, akik el fogják mondani amit tudnak.

Miért nem tiltják be a dohányzást teljesen? Mennyivel egyszerûbb lenne a jogalkotók munkája, mindenféle ügyes jogszabályok helyett, mindenféle kecske-káposzta játék helyett teljesen be kellene tiltani. Kiszabhatnának ugyanakkora büntetéseket, mint a közlekedési szabálysértésekre, és még a jövedéki adó kiesést is pótolhatnák a büntetésekbôl.

Miért ne lehetne marginalizálni az ország lakosságának negyven százalékát? Titkos bûnbarlangokba ûzni, feketekereskedelemre, csempészésre szorítani, büntetni, házát elárverezni, esetleg közmunkára ítélni. Minden sokkal szebb lenne, javulnának a bûnüldözési statisztikák, megsimogatnák az okos buksijukat az únióban, ki lehetne írni az országra, hogy füstmentes terület. Természetesen gyártani és árusítani továbbra is lehetne, vásárolni is, csak rágyújtani nem. Hasonlóképpen a sokszáz lóerôs személyautókhoz, amiket lehet venni, adni, gyártani, csak a képessége felénél többre használni nem.

Óriási üzlet lenne, ha ráadásul a vásárlóknak ki kellene váltani egy igazolványt, minden árusítóhelyen be kellene szerezni egy leolvasót hozzá, aminek a gyártásához szükséges engedélyt természetesen véletlenül egyetlen gyártó kapná csak meg. A kártya és a hozzá való leolvasó gyártását kiiró közbeszerzési párlyázaton elôírás lenne, hogy a gyártócég ügyvezetôjének legyen hegyiéletmentô  igazolványa, és a cégben dolgozók átlagéletkora ne haladja meg a 28-at, de ne legyen kevesebb 27.9-nél. Ezzel Barátunk és Családunk Bt. (késôbbiekben magyarosíthat Rt-re) meg is kaphatja az egész tevékenység jogát, amire Széchény pályázaton el is nyerheti a pénzt, majd a leolvasókat megvásárolja Kínában, átcimkézi, és voilá, fejlôdik a magyar ipar.

Egyszerûen tiltsák be, és üljenek le nyugodtan, pihenjenek a babérjaikon, hiszen mint törvényhozó testület mindent megtettek állampolgáraik jóléte és boldogsága érdekében, a szörnyeteg bûnözôket pedig példásan megbüntetik. A pénzbírság helyett esetleg ajánlhatnám a kettôtôl öt évig terjedô börtönbüntetést is. Minôsített esetnek nevezhetnék az élvezettel dohányzást, a sör mellett dohányzást, és legsúlyosabb kitételként a kávéhoz dohányzást. Arról nem is beszélve, hogy a fent említett igazolvánnyal rendelkezés ténye automatikusan a büntetési tétel felsôbb határa felé tolhatná az elkövetôket, mert lám, elôre megfontolt szándékkal dohányoztak.

Természetesen minden eddigi büntetôjogi tételhez súlyosbító körülményként oda kellene biggyeszteni a megfelelô minôsítést, essen egy kategóriába az "elôre megfontolt szándékkal", és "különös kegyetlenséggel" a "dohányzás közben" elkövetettel.
Mert miért ne? Mi akadályozza meg a magyar törvényhozást abban, hogy betarthatatlan, társadalmi támogatottság nélküli, hatástanulmányok teljes hiányában meghozott jogszabályokat hozzanak? Természetesen a Parlamenten belüli dohányzás is tiltva van, de aki számonkérné, annak lehet mondani, hogy ne haragudjon, de egyszerûen "nem életszerû", hogy pont ôk ne dohányozzanak (ld. "nem életszerû" számlát hozni a költségeikrôl).

Ez nem szatíra, ez jóslat.

Erdôberdôtôl kaptam, még jóval azelôtt, hogy ezt megfilmesíteni a huszonegyedik század magyar mûvészete szükségesnek ítéltette. Ugyanakkor azután -mármint azután kaptam- miután a könyvet a huszonegyedik század magyar mûvészei a huszonegyedik század magyar világát jelentô világot jelentô deszkákra emeltette. Ez az a könyv, amin be kell szarni. Nem ezenbekellszarni, hanem Ezen Be Kell Szarni, ez Letehetetlen, egyszerûen erre a pályára lökték azok, aki erre a pályára lökni képesek. Ha nem ezen kellene beszarni, akkor kellene máson, de mindenképpen ugyanilyenen, mert idôrôl idôre kell egy felháborítóan dekadens regény, egy felháborítóan feketefehér valami, ami lemezteleníti a mi lichthof-európánk mindennaposnak álcázott mocskait. Makk Károly esôi Trier díszletében, Kis Magyar Zabhegyezô. Kafka wannabe - Kundera utóérzés. Fekete-fekete giccs, a fekete kétszázötvenhat árnyalata, feketétôl egészen a feketéig.

Kortalan és tértelen, tetszôlegesen lehetne tologatni idôben, egészen hosszan a hatvanas-hetvenes évekre tettem a könyvet, míg végre egyszer ki nem mondta hogy rendszerváltás, amitôl gondolom újfent be kellett volna szarni, csak éppen semmit nem visel magán a rendszerváltásból. Térben is szabadon tologatható, mert az egész könyv lehetne lengyel, cseh, román fordítás ugyanennyi erôvel. Ezt a könyvet már megírták 1847-ben, ez a könyv a Vanity fair keleteuropizálva, fekete zsírkrétával besatírozva.

Miért éppen ez a könyv, most? Mert semmilyen, mert azonosulható, mert illeszkedik abba az elképzelésbe, ahogy láttatni szeretnénk magunkkal magunkat, szeretnénk terhelt múlttal igazolni az igazolhatatlan jelent, szeretnénk többet belelátni a körülöttünk és általunk semmilyen világba. Semmilyenné tett giccsvilág.

Ellentmondásnak tûnik, hogy mindeme sötét és beteges világ lehet giccs, hogy meg lehet alkotni a polcon sorakozó aránytalan porcelánfigurák világát ilyen színekkel, lehet a mélynek álcázott gondolatokkal felületesebbnek lenni a felületesnek célzottnál. Pedig ez a legnagyobb önbecsapás, amikor cigarettafüstbe ágyazott mélyértelmiségiek kókadoznak dekadens gondolatok felett, amikor a magaskultúra fenegyerekei minden létezô médián át belerobbantanak az arcunkba igaznak vélt közhelyeket, amikor kézrôl kézre adunk egy Ezen Beszarsz Letehetetlen könyvet, akkor mi leszünk a giccs játéktere.

Kellett ez nagyon, kell ide a vadkeletre egy kis önámítás, hogy van, amirôl csak mi beszélünk, csak a mienk.

Prága megtelt, és ennyi ember között a hangulat felmorzsolódik. Mindenkinek csak egy kis töredéke jut, egy levegôvételnyi Prága, aztán sodródás, szuvenyír, ufleku, sör és mehet mindenki haza. Nem kellett megkérdeznem, hogy ha most második alkalommal sem jutunk fel a várba, mert Prága megtelt, és ennyi ember között a mi Prágahangulatunk is felmorzsolódik, az neki rossz -e. Ahogy megbeszéltük, hogy a nászutunkon sem fogunk eljutni MachuPichura, de majd egy másik alkalommal arra vesszük az irányt, úgy ez a prágai várra is alkalmazható.

Nem is kellett megkérdeznem lunát, hogy szerinte is inkább adjuk vissza a szállást az eredeti szállásfoglalóknak, tudtam hogy egyetért. Nem is volt kétely bennem, hogy ingyenfürdés és ingyenvacsora után szállás nélkül maradnunk neki sem tragédia, sôt sokkal inkább buli. A szobát, amit kivettünk egy másik pár elôl kaptuk meg, akik eltûntek, majd mire luna lefürdött, megkerültek. A szoba drága volt, az ágyak nem összetolhatók, és amúgy is, mi nem ide indultunk, örömmel szabadultunk meg a szállástól. Ráadásképp még egy ingyenvacsorát is kaptunk kárpótlásképp. Aztán a kocsiban aludtunk valahol a Vltava partján, Prága központjában.

Luna is tudta, hogy eljutunk még ezen az úton Ćeske Budejovicébe, és mindketten tudtuk, hogy ez megint olyan út, mint a nyaralásunk. Megyünk és látunk, ötletszerûen megállunk, hogy kiderüljön, az ismeretlen nevû város ismeretlen várfalai között mézeskalács házikók ôrzik Prága hangulatát. Hogy megtaláljuk Tábor régi városrészét, benne egy kis éttermet, ahol ajándékba kapunk egy kis édességet a vacsora mellé. Végül Budejovicében kimerülten és fáradtan találjunk szállást, és másnap két perc alatt a központban lehessünk, amit elôzô este hiába kerestünk. Ha nyûgös vagyok és az olyankor belôlem kifogyó erôt és határozottságot luna magából pótolja, csak hogy elérjük az újabb szépet, és újabb szállást. Luna éhesen is képes kószálni, hogy megtaláljuk ugyanazt az éttermet, ahol két éve Kicsiboccsal és Erdôberdôvel olyan jót ettünk.

Pont olyan helyen volt balesetünk, ami a legjobb hely volt balesetet szenvedni, mert se egy fa, se forgalom, csak a mezôszéli árokba ragadt be Jónás (a sokatlátott cégesautó) elsô kereke, és senki sem jött az úton addig, míg segítségre nem szorultunk, akkor viszont hatan segítettek kiszedni Jónást szorult helyzetébôl.

Megint, megint volt minden, sok szépet láttunk, történtek velünk olyanok, amiket csak nekünk tálalva tûnik jónak, megint megtapasztalhattuk, hogy fáradtan és nyûgösen, jókedvûen és vidáman, és akármilyen szorult vagy éppen kitörôen vidám helyzetben is mûködik köztünk a harmónia. Ennél többet pedig semmilyen utazástól nem kívánhatunk. Együtt voltunk, együtt éltünk át megint sok szépet.

Az egész úgy kezdôdött, hogy Kicsibocstól kaptunk nászajándékba két jegyet a Morcheebára a Pecsába. Tudományosan kiválasztott jegy volt, mert azon sok együttes közül, amirôl tudta, hogy szívesen megnéznénk a Pecsában fellépôt választotta, hogy nehogymár rossz helyre kerüljünk, aztán az ô nagy lelkén száradjon, hogy nem olyan volt, mint amilyen a legjobb. Éshát ezigazán olyan nagyon jól sikerült.

Annyira idôben odaértünk, hogy a pohársör elfogyasztása után még arra is volt idônk, hogy az állandóan az övemen lógó bicskámat volt idônk visszavinni a kocsiba, amit jó messze (holisvanapecsa? valaholitt.. ittjólesz... vágjunk át a füvön..) parkoltunk le. Kiálltuk a kétszer kanyarodó sort, ami a motozós palackelvevôs fiúkhoz vezetett, és alig egy órás csúszással elkezdôdött a koncert. És jó volt, valahol a közepe táján lett olyan érzésem, hogy minden Morcheeba szám egyforma, és mintha a most kezdôdôt ma már kétszer hallottuk volna... Aztán olyan számok jöttek, amik nem ugyanolyanok voltak, majd egy óra után elbúcsúztak visszatapsoltatták magukat és adtak fél órás ráadást.

A legjobb az volt bennük, hogy természetesek voltak, nem hoztak ide negyvennégy tonna színpadot, nem dolgozott hatvanhat ember hat napon át a színpadtechnikán, nem volt lézershow és tüzijáték, hanem zene volt, és ami a legjobb az élô zenében, nem pontosan ugyanolyan mint az mp3. 

A kötelezô elemek megjelentek, volt közönségénekeltetés, tapsoltatás, slágerek, albumokon nem hallható szám, Hungary-hungry poén (ezt elôször külföldi szájából 96-ban hallottam, a reptéren amikor megérkeztem a befogadócsaládomhoz, are you hungry? sure, you're from hungry höhö) yoeshtet es cosonom sepen, és csináltak egy jó bulit.

Jól éreztük magunkat, luna ugrált tapsolt, én meg ugyanolyan tehetségesen mozogtam, mint az elsôtáncunkkor.

Legyen adó az interneten 0.8%, a nyakkendôn úgyszintén, az olajosrongyon és a csomagolóanyagokon környezetvédelmi járulék, az adathordozón copyright  adó, a céges telefonon 25% magánbeszélgetés, a magántelefonon áfa, ha kamatozik a megtakarításom, akkor kamatadó, ha hitelt veszek fel, abban is benne van a kamatadó, mert akinek ez jövedelem, az adózik.  Ha munka után fusizom, akkor az plusz jövedelem, adóalap, ha munka után költekezni megyek, abban van adó. Adó mindenütt, mindenen sokszorosan. Ha az én adózott jövedelmemet átadom másnak, az újfent megadózik érte.

Tegyük fel, hogy én kapok brutto 1000 forintos órabért, egyórai munkám után befizetek 410 Ft adót, járulékot, ezt-azt, marad 590 Ft. Ezt az 590 Ft-ot kifizetem a duguláselhárítónak, aki leadózik belôle, és felveszi az utána járó 351 Ft bért, majd kihívja az elromlott számítógépéhez a szomszédjózsikát, kifizeti neki, aki leadózik belôle, és nála marad 208 Ft, amibôl vesz magának sütikét. A sütikén van 30% árrése a cukrásznak, ami után befizeti az áfát 8 Ft-ot, majd leadózik, és marad nála 23 Ft.
Tehát az én egyórai munkám, plusz a duguláselhárító egyórai munkája, plusz a szomszédjózsika egyórai munkája, végezetül a cukrász 1 percnyi munkája, az 3 óra és egy perc munka után az államnak adóztunk 800 Ft-ot, nem számolva, hogy a sütike 70%-os önköltségi árában is jócskán lesz teher. És ez csak a munkabért a munkavállaló oldaláról terhelô terhek, erre rá lehet számolni durván 50%-ot, amit a munkavállalók fizetnek be, így lesz 1200 Forint bevétele az államnak. Mert az én kiadásom másnak bevétel. Ha ôk mind vállalkozók, akkor szomszédjózsika nem vesz sütit.  Tehát az én egyórai munkám a terhekkel csökkentve, ha még páran dolgoznak rajta, akkor nem ér megy egy sütit. Persze ha rövidrezárjuk, és én veszek 5 sütit, akkor szomszédjózsika 5 órai munkáját fizethetem ki vele, a duguláselhárító inkább szólt volna, hogy baj van a gépével, én adok józsikának egy sütit, ô elhárít, józsika szerel, és az állam 458 Forintot kapott volna 800 helyett, az én zsebemben pedig 382 Forinttal több marad.

Nekem valaki azt akarja mondani, hogy a kettô között van különbség? A dugulás elhárult, a számítógép megjavult, szomszédjózsika megkapta a sütijét, az állam megkapta utánam és a süti után az adóját, a többiek pedig szürkegazdaság. Ugye nem kérdéses, hogy amíg 800 forintot kell szembeállítanunk 458 forinttal, addig a szürkegazdaság virágozni fog? Ha 100-at kell 58 forinttal. Na majd akkor.

Vagy ha a 800 Forintomért az állam szemmel látható 800 forintot szolgáltatna hármunk felé...
na majd akkor

Jelenleg minden 800 forint befizetett adónk után 880 Ft (10% infláció) pöcsölést kapunk.

Íme egy exceltábla játszani... ahogy emeljük a terheket, látszik hogy mennyivel gyorsabban beszedi az állam az egész pénzt adóban. Ez nem egy komoly számítás, csak elgondolkodtatásképp ;)

Kunfajta, nagyszemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak
Az SZDSZ hajdan volt dicsôségét nem az elveiben keresi, hanem személyekben. Íme egy blogbejegyzés
Snoopy gyere haza! Kuncze elnöksége alatt a pártnak sikerült a támogatótáborát a minimális lehetségesre szûkíteni, kizárólag a liberalizmus mellett mereven elkötelezettek maradtak, a többiek számára Kuncze személyének és az általa képviselt mókás-tréfás konfrontálódó stílusnak volt alternatívája a politikai közéletben. Nem humorát tekintve, a 380 savanyúmagyar között valóban üdítô volt, node ez elég kevés a szavazótáborának tekintett értelmiség körében (is). A folytatólagos liberális fanyalgáson túl, a koncként odavetett amúgy is szükségszerû döntéseket magáénak tudhatta cserében a konstans pártos szavazásért.

De ha virág nőtt a szívében,
A csorda népek lelegelték.
Kuncze elnöksége alatt ugyan kétszer sikeresen parlamentbe juttatta a pártot, de ezt leginkább Mikolának és Kövérnek köszönhetik, mintsem a szadesz egyedi liberális hangvételének. Nota bene, a szadesz még a választási kampányok hevében sem találta meg a hangot a liberális értelmiséggel, inkább csak odamenekült mindenki a többiek populizmusa, és néhol nyílt fenyegetései elôl (örök favoritunk Kövér Köteles László és Mikola Szinglihorda István).

A szadesznek nem Kuncze kell újra, hanem sok kövér, semjén- és bayerzsolt, magyargárda, tomcat és mikola. Az ô éktelen ostobaságuk elegendô szavazót hajt a szadeszhez, akkor is ha a szadesz már lassan nem képvisel semmi többet, mint bármely populista párt, csak a célközönség egy cseppet igényesebb és fanyalgóbb.

De ha piszkos, gatyás, bamba
társakra s a csordára nézett
Eltemette rögtön a nótát
Nem Kuncze a hibás, ô -valószínûleg- a pártban lébecoló megélhetési politikusok és hatalomvágyók által kijelölt utat követte: "sok bizottsági tagság, sok minisztérium, sok költségtérítés" = jó, a liberalizmus ráér ebéd után is. Ebbe a körbe vagy beletartozott Kuncze maga is, vagy sem, de ez tulajdonképpen mindegy is, a pártot ebbe az irányba vitte.

Kunczét most ugyanezek a hangok hívják vissza, illetve a gondolkodásba belefáradt, vagy gondolkodni el sem kezdett tagság, akinek a fejében a "sok szadesz"="sok liberalizmus" mottó visszhangzik, attól függetlenül, hogy megítélné mit sikerült az elmúlt lassan két évtizedben véghezvinnie a pártnak.

Ha lesz Kuncze, 2010-ben lesz újra Parlament, lesz újra pénzecske, minden újra szép lesz, megint semmit sem kell tenni. Mert írd és mondd, a liberalizmus elvei a szadesz koalíciós éveiben úgy jelentek meg, mint mogyoró a túrórudiban: nyomokban. Egy allergiásnak elég, de egy mogyorókedvelônek édeskevés.

És itt maradt a világra
Ügyelve fegyverek szavára
A harc, mely utadat járja
Tegyük fel, hogy Kuncze, meginogván a közakaratnak tûnô hangosok hívásától, visszatér a párt élére. Valószínûleg a merev szavazótábor 0.1%-a ezt örömmel üdvözölné, "újra a megszokott kapitány, újra a megszokott ügymenet". Azonban a szadesz által megcélozható értelmiség számára az üzenet kicsit másképp hangzik: "újra a régi kapitány, újra a régi zátonyok". Nem lesz vérfrissülés, a most még fiatal és fiatalos hévvel (avagy gusztospéteres arroganciával) vélekedôk, akik még ráérnek felvenni a nagy költségtérítést a nagy házra, megint nem rúgnak labdába.
"Én még tíz év tanulóiskolát elvárnék tőlük, és elvárnám azt is, hogy a civil életben többet forgolódjanak" Ezt Konrád György mondta. Nem az Új Generációról, hanem Kókáról és Fodorról.
Igaz is, meg kell várni, míg a tettrekészséget felváltja a nyugodt dagonyázás és sárban tapicskolás. Még a végén odalenne a jól fizetô Parlament, Strabag ésmégkitudja kimindenki.

Nem mintha Kókát alkalmasnak tartanám a szerepre, ô nem megélhetési, de szükségszerû liberális. "Jól élek, a piacból élek, szeretem a piac szabályait, legyen a szadesz" mondá Kóka, és lôn, ahogy Śvejk mondaná összefaszolt egy elnökséget magának.

Ezerszer gondolt csodaszépet,
Gondolt halálra, borra, nőre,
Minden más táján a világnak
Szent dalnok lett volna belőle.
A mi Kunczénk a süllyedôben lévô szadeszben egy új Che, egy KunChe (hogy legyen egy hozzá méltó szóvicc is), visszavárják, hogy hátha még egyszer, egyszer újra sikerülne megcsípni a költségtérítést, nem baj, hogy szinte biztosan ellenzékbôl, de olyan jó lenne a parlamenti patkóban üldögélve háborogni, egyszerhogy nahát, a fideszben személyi kultusz van (bezzeg a mi Kunczénk), másszorhogy nahát ez populizmus.

De ha virág nőtt a szívében,
A csorda népek lelegelték.
Pedig van liberális populizmus, és a magát szövegértésbôl kiválónak tartó, magát gondolkodónak tartó értelmiség egy része issza is ezt. Ä különbség az, hogy nem pénzt kell ígérni (ehh csúnya csúnya paternalizmus), hanem azt, hogy "kisdobos szavunkra kivágjuk magunk alatt a fát, leöljük a minket és rokonainkat etetô tyúkot, kis állam lesz, és nem kell minket majd mindig eltartani, csak most még négy évig". Erre törekvés -a problémás idôkben kiadott, sebtében összetákolt nyilatkozatokon kívül- nem volt. Egyetlen darab törvénymódosító javaslat, egyetlen felszólalás, hogy "nodehát miért is vagyunk egy ilyen kis országban mi itt ennyien, urak?" nem hangzott el.

Nem Kuncze kell a liberalizmusnak, nem egy ostoba személyi kultusz, nem liberális populizmus, hanem -akár Parlamenten kívül is- egy valódi liberális párt. Ezt pedig nem Kuncze fogja elhozni.  

A kurucinfo-n (mint már korábban írtam, sajátos perverzióm olvasni azt is) megjelent egy cikk
 

Egy hír ami egy „picit” elgondolkoztatott: Átadják Zentait a dühöngő zsidóknak. Hát akkor lenne néhány kérdésem ezekhez az illusztris zsidókhoz. Mazsihiszesek, Petők, Bauerek, Eörsik, Halmaik, Bolgárok, Aprók, Dobrevek, stb.

1. A Simon Wiesenthal Központ válaszolhatna arra a kérdésemre, hogy Shlomo Morelt miért nem adta ki Izrael. "1998 decemberében a katowicei állami ügyészség nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene, és kérte Izraelt, hogy 1600 rendbeli gyilkosságban való részvétel miatt adják ki Lengyelországnak. Az izraeli hatóságok elévülésre hivatkozva megtagadták a kérést. Az Interpol értesítette a zsidó állam kormányát, hogy ha Morel kilép Izrael állam területéről, akkor a lengyel kérésre elrendelt nemzetközi elfogatóparancs értelmében letartóztatják és átadják a varsói kormánynak." Úgy gondolom, ezek után minden követelési joga megszűnt a kiadatásokkal Izraelnek, a Simon Wiesenthal Központnak, a B'Nai Brith-nek, a Zsidó Világkongresszusnak és a többi zsidó érdekvédő szervezetnek.

2. A vád szerint 1944-ben katonaként Budapesten megkínzott és megölt egy 18 éves zsidó fiút. Tehát (hisz annyi mindenki mást is megöltek akkoriban) ha nem zsidó az áldozat, akkor ok minden? Ennyi erővel az összes "antifasisztát" el lehetne ítélni (mellesleg a "partizánok", - értsd: kollaboránsok - polgári személyek ellen is követtek el erőszakot és gyilkosságokat, vagy az is ok?), hisz az élethez való jog egyetemes, vagy nem?

3. Szeretném látni végre azokat a pereket is, ahol volt karhatalmistákat (ÁVH-sokat) ítélnek el nemzetellenes és emberiségellenes bűnökért, de ez idáig ezt a kérdést a nagy "rendszerváltás" valahogy nem taglalja, pedig több tízezer ember és azok családjainak életét nyomorították meg, tették tönkre, ölték meg hozzátartozóikat, igaz, azok nagy része vélhetőleg nem volt zsidó.

4. Mikor hagynak fel ezzel a kettős mércével? Mikor felejtik el a zsigerből való fasisztázást, nácizást, nyilasozást? Nem érzik, hogy ezáltal a gyűlölet (megjegyzem, jogosan) csak egyre nőni fog velük szemben? Nem látják, hogy egy erőszakos rátelepedés bármely népre milyen veszélyeket tartogat?

Veszélyes gyufával játszani egy benzinkút területén, főként ha az a gyufa kicsúszott a kézből, most épp ott tartunk, hogy az égő gyufa hullik alá, még el lehet kapni, meg lehet akadályozni, hogy a benzinkút fellobbanjon, de ha fellobban, akkor az eseményeket már nem lehet befolyásolni.

A kérdés a maga végtelen egyszerûsége ellenére is jogos, hiszen a Wiesenthal központ arra jött létre, hogy olyan embereket kutasson fel, akik aktív részesei voltak a holocaustnak. Ez ma, 60 évvel a világháború után lassan börleszkbe fullad, de természetesen semmi ok nincs rá, hogy el nem évülô bûntények bûnöseit ne kutassák fel, és megérdemelt büntetésüket ne róvassák le velük. Ennek a típusú joggyakorlásnak egyértelmûen a bosszú a mozgatórugója, mert egy nyolcvan éves bácsi, a jelenlegi állapotok között elég valószínûtlenül ismételné meg a tettét, mitöbb korát és állapotát tekintve valószínûleg semmilyen körülmények között sem lenne képes megtenni. Mégis, a jog az jog, Zentai bûne nem évül el, így kiadták, hogy tárgyalását megtarthassák.
Zentait nem egy ember meggyilkolásával vádolják, mert a gyilkosság elévült volna, hanem emberiesség elleni bûntettel, aminek keretén belül többek között ezt az egy embert is megkínozta.

Az említett Salamon Morel (attól eltekintve, hogy 2007 február 14-én meghalt) vezetett egy tábort, amiben állítólag szándékosan olyan egészségügyi körülményeket teremtett, hogy ott emberek, döntôen német hadifoglyok illetve kollaboránsok, egészségügyi állapotuk következtében meghaljanak. Ez 1945 márciusában kezdôdött, majd novemberben felszámolták a tábort. Ezidô alatt megfordult ott 5000 ember, és egyharmaduk (1518 fô) meghalt. Morelt ezek után 1989-ig alkalmazták a büntetésvégrehajtás igazgatásában, majd nyugdíjbavonulása után Izraelbe költözött. A Zgoda táborban tapasztalt egészségügyi állapotokért Morelt a lengyel bíróság három hónap elzárásra ítélte, amit letöltött.

1998-ban Morel ellen vádat emeltek ellene egy, azaz egy ember, Pawel Benczek meggyilkolásának ügyében, ami mint gyilkosság valóban elévült az izraeli törvények szerint.
Késôbb a vádat kiegészítették Népellenes kommunista bûncselekménnyé és 2005-ben újra kérték Izrael államtól Morel kiadását. Izrael állam a kiadatás megtagadását azzal indokolta, hogy

1. megvizsgálták a bizonyítékokat, és a tábor egészségügyi állapotát nem találták tendenciózusan eltérônek más táborok állapotától.
2. Lengyelország korábban Izrael kiadatási kérelmeit elutasította azzal, hogy az általuk kért embereket a lengyel bíróság ártatlannak találta
3. hivatkoztak még Morel egészségügyi állapotára is (mivel masfél évvel késôbb meghalt, elég nehéz ezt megkérdôjelezni)

Nem akarok a holokauszttagadók szintjére süllyedni, és tagadni, hogy ez a tábor a pokol kapuja volt, csupán árnyalni szeretném a képet. Amúgy az igazságérzetem azt diktálja, hogy ki kellett volna adnia Izraelnek, és Morel Lengyelországban, pártatlan bíróság elôtt védhette volna meg az igazát, ha van neki, és ha van ilyen bíróság. Nem azért mert zsidó (volt), hanem mert kommunista.

Vajon ezzel a tettel megszûnt Izrael állam minden jogalapja arra, hogy kiadatásokat kérjen más országoktól? Akárcsak Írországé az elhíresült kettôsgázoló esetében? Lehet.


"Szeretném látni végre azokat a pereket is, ahol volt karhatalmistákat (ÁVH-sokat) ítélnek el nemzetellenes és emberiségellenes bűnökért"

Ez jó kérdés, vajon miért nincs meg a Wiesenthal központ párja a kommunizmus áldozataiért? Vajon miért nincs egy nácivadászhoz hasonló kommunistavadász központ?
Talán mert kicsi az érdeklôdés? Talán mert nincs olyan a döntéshozók közül, akinek érdekében állna? Talán mert a múlttal szembenézés ma Magyarországon senkinek sem érdeke? Mert újra kellene írni a sokszor újraírt huszadik századi történelmünket?
Vajon a Terror Háza, az egyetlen olyan kezdeményezés, ami ebbe az irányba mutatott halványan, miért lett az aktuálpolitika játékszere? Miért az ország legalkalmatlanabb, és legsötétebb történészét ültették az élére? Vajon az 56-os intézet (vigyázat, nem jobb- és balkáderek, szakemberek!) miért kap évrôl évre kevesebb támogatást? (a folyamat amúgy a Fidesz kormány alatt kezdôdött, úgyhogy az újkomcsizás nem illik ide).

Magyarországon senkinek sem érdeke a múlt feltárása.
Mert kiderülne, hogy nem mindenki áldozat, aki annak hangoztatja magát, nem minden sikertelen egyetemi felvételi mögött van ötvenhatos hôs, nem minden elcseszett élet a kommunisták bûne. Ha leszûkítenénk a kört, és legyen igaza a kurucinfonak, legyen tízezer áldozat, szorozzuk be kilencfôs családdal, legyen kilencvenezer áldozat, vajon nem maradna ki belôle egy csomó önjelölt önigazoló?
Nem érdeke az elitnek, ami az elsô lökéseket éppen a múlt rendszertôl kapta, az elitnek, akinek a szekrényében van egy kommunista vagy éppen egy túl antikommunista csontváz.
Nem érdeke annak sem, aki itt élni akar, hiszen minek, minek még egy halom mocsok, még egy halom hazugság, minek nekünk ügynökmúlt, hôsmúlt, még hôsebb múlt, rosszmúlt.

A jelenlegi helyzet viszont mindenkinek kedvez, vannak halott és majdnem halott hôsök, vannak megbélyegezhetôk, akiknek mosakodni kell, és vannak az önjelöltek, akik 40 évet úgy töltöttek ellenzékben, hogy azt senki sem tudta róluk. Ez a kurucinfo érdeke is, hiszen így van ellenség, van olvasó.

Ez a mi érdekünk, hogy minden maradjon ugyanúgy, mint az elmúlt évszázadban.

A cikk végén a "vörös farok" mintájára megtalálhatjuk a "trikolór antiszemita farkat" is, dehát máskülönben hogy került volna a kurucinfora? Ez amolyan nemzetgyökér kötelesség. Ostobák mind.

Az egyik ezt megelôzô bejegyzésem kommentjeiben kialakult egy  kulturáltnak nevezhetô vita a rasszizmus mibenlétérôl. A vita egyrészt aktuális a Hollán Ernô utcai performanszok okán, másrészt aktuálisnak tûnik a szociális és segélyezési rendszer költségei és terhei miatt, amibôl cigányság magas részvétele miatt szinte egyenesen fakad a rasszizmus.

Definíciók a kályhától
Minden csordában, falkában élô állatnak sajátja a csoport kialakítása, hol az eredményes vadászat miatt, hol az eredményesebb védelem miatt. A kialakult csoportokban erôs mi-érzés van, ami egyszerre kirekesztô (kirekeszti azokat, akik nem teljesítik a "mi" öndefiníciós kritériumait), és bezáró (bezárja a tagjait a csoporton belülre).

Bizonyos csoportok, akiket megnevezünk nem alakítanak ki mi-tudatot, ezért megkülönböztetünk egymástól émikus, belsô meghatározású és étikus (nem etikus, étikus), külsô meghatározású csoportokat. Klasszikusan ilyen csoport a barbárok (azaz szakállasok) csoportja: barbár az volt, aki nem a mi magaskultúránk tagja. A barbárok sok émikus csoportból állt, törzsek, nagycsaládok, akikben semmi más közös nem volt, mint az, hogy valaminek nem része. A csoportdefiníció így kívülrôl jött.

Egy állam esetében, a mi definíciója elég nehéz. A Magyar Állam állampolgárai a magyarok, mindenki magyarnak tartja magát, és azon belül tagja más émikus vagy étikus csoportoknak (vö. magyar cigány, magyar zsidó, magyar örmény). Ugyanakkor vannak magyarok, akiknek az öndefiníciói az, hogy igazi magyarok, még igazibb magyarok, legigazibb magyarok, fehér magyarok, etc. A csoportok émikusak,  jól meghatározzák, hogy ôk kik, összességükre mégis illesztünk étikus jelzôt, ôk a szélsôjobboldaliak, turbómagyarok, nemzetgyökerek. Ezek a csoportok a magyarság fogalmából kizárnak másokat, és bezárják tagjaikat abba az étikus csoportba, amibôl minduntalan szabadulni akarnak. Ki tehát a magyar? Az állampolgár, vagy az, aki magáénak tartja a magukat igaz magyarnak nevezôk csoportdefinícióját?
Nézzük meg a két legnagyobb magyar csoportot, akiket elôszeretettel emlegetünk, a zsidókat és a cigányokat.

Cigányok és zsidók
A cigányság egyértelmûen étikus csoport, semmiféle belsô kohézió nincs benne, tagjai nem vallják magukat cigánynak, akik igen, azok is általában beásnak, oláhnak, longovárinak és kialakították a cigányságon belül is a munguró (ohh mily véletlen, ez magyart jelent) csoportdefiníciót mindazon cigányokra, akik ezen csoportoknak nem tagjai. A beások kirekesztik a nem beásokat, míg a mungurók a nem mungurókat nem, mert nincs belsô definíciójuk, ami alapján megtehetnék.
A cigány étikus csoportdefiníciónak ráadásul számtalan olyan ember is tagja, aki nem viseli magán a rasszjellemzôket (sötét bôr, olajos szemek), hanem életmódja alapján kerül ebbe a csoportba. Hangsúlyozom, nem válik tagjává, mert nincs minek a tagjává válni, a külsô szemlélô ebbe a csoportba sorolja (ehh... étikus kategorizáció). Ki tehát a cigány? Akit a többségi társadalom annak tekint.

A másik csoport a zsidóság, ez egy újfent érdekes csoport, lévén, hogy émikus és étikus egyszerre, de egybe nem esik. Nem mindenki zsidó, akit annak tartanak a csoportnak nem tagjai. Az étikus csoport nagyobb tehát, mint az émikus, mégis van émikus csoport. Érdemes szentelni egy gondolatot azoknak, akik magukat annak tartják, de a csoport többi tagja nem tartja annak, sokszor még a külsô definiáló sem, tehát van egy furcsa keresztmetszet, akik díszzsidók, vagy wannabe-k, ahogy tetszik. Magyarán az a zsidó nagyrészt, akit a többségi társadalom annak tekint, majdnem függetlenül attól, hogy ô maga mit tart magáról. A magyar zsidóság jelentôs (nem vallásos) része, csupán identitástudatot hordoz, de észrevehetô kulturális különbséget nem (nb. jelentôs részük megkeresztelt, tehát kereszténynek mondható).

Mindez csupán azért érdekes, mert amikor fújolunk, mutogatunk, eléggé önkényes csoporthatárokat húzunk, legtöbbször definiálatlanul, bízva abban, hogy mások is ezt értik alatta.

A leggyakoribb indok kulturális, az a magyar, akinek a kultúrája magyar  (nem a magaskultúra, színház, zene, hanem a mindennapi tudás összessége). Illetve sokszor fordítva, akinek van más kulturális jellemzôje, azt kizárjuk csoportokból és bezárjuk csoportokba.

Kulturális különbségek
A többségi társadalomban az etológiailag is természetes xenofóbián és kulturális relativizmuson túl él a hibáztatási vágy, hibássá tenni valakit a saját helyzetéért, állapotáért, sikertelenségéért. "Én bezzeg", "bezzeg ôk", "bezzeg nekik szabad".
A cigányság egy élô kultúra, saját szokásrendszerével, szabályaival, életúttal és jövôképpel, nyelvvel. A cigányságnak nevezett csoportban ennek legtöbbször csak egyes darabjai vannak meg akárcsak a magyar kultúrában. Ugyanakkora tradíciója, kultúrája van a feleségverésnek, az alkoholizmus különbözô szintjeinek (az ún. kultúrált alkoholfogyasztástól a reggelhatos ampullás napkezdésen át egészen a konstans talponálló pulttámasztásig), mint a cigány kultúrában az alkudozásnak. Kulturális elemek, akár szimpatikusak, akár nem.

Az Igaz Hazafi szívén viseli hazájának sorsát, jobbulását, árgus szemekkel figyeli miként hathatna, alkothatna, gyarapíthatna, hogy mikor a sok hazafi kis lokális törekvései összeállnak egyetlen hatalmas mozgalommá, a haza fényre derüljön.

Az Igaz Hazafi útjába nem állnak törvények és szabályok, mindent alárendel a Szent Célnak, aki nincs velük, azok éppen a Hazát Árulják el, vagy Idegen a Szívük.

Az Igaz Hazafi ráadásul relativizál, súlyoz, finoman mérlegel, a múltat kémleli és a jövôt kutatja.
Relativizál, mert a törvények addig vonatkoznak rá, míg mindenki más minden törvényt betart. Ha a képviselôk szegnek törvényt, vagy éppen valamely kisebbséget véli visszaesôen törvényszegônek, a Hazafira már semmi sem vonatkozik. Ha a szolgáltatásokat nem érzi méltónak Mária Országának Gyermekéhez, azok ellenértékének keres jobb helyet a Haza szolgálatában (a szolgáltatást természetesen továbbra is igénybevéve). Ha a jog sûrûn szôtt szövetén valamely rést vél felfedezni, azt kíméletlenül a Haza Szolgálatába állítja.

A Haza Fia azonnal felismeri az idegeneket, mert az idegenek azok, akik ôt nem szeretik, tehát bárki aki ôt nem szereti, az idegen. Ha nem idegen, akkor idegenbérenc, vagy ha még csak az sem, akkor hazaáruló. Az a tény, hogy a hazafiak kisebbségben vannak, nem zavarja ôket, hiszen ha az összes Idegen elmegy, akkor többségben lesznek, és akkor lesz Minden Jó.

Vigyázat, a Haza Fiai nem fasiszták, nem nácik, nem rossz emberek, hanem ôk az egyetlen igazság örök letéteményesei, a mai sok kis gordiuszi csomó sok kis átvágói. Nem megoldók, átvágók. Mindennek az oka egyértelmûen az idegenekben rejlik, a megoldás pedig ebbôl fakad. Nincs idegen, nincs gond.

Mindez pedig fertôzô.

Az egyetlen liberalizmus közeli párt Magyarországon kilépett a kormánykoalícióból, és elkezdte kritizálni a kormány döntéseit, terveit. Amikor a 2006-os választások után koalícióra léptek, pár hónapig, egészen az ôszódi beszéd kirobbanását követô zavargásokig úgy tûnt, hogy a Gyurcsány-vonal ugyanúgy fogja felmorzsolni a szadeszt, ahogy Orbán tette a Kisgazdákkal. Gyurcsány éppen annyi liberális retorikát adott a csöppnyi liberális szavazótábornak, hogy csupán azok gondolkodtak továbbra is szadeszben, akiket érzelmeik kötötték hozzájuk, vagy éppen érzelmeik tartották távol a maszoptól. Mert a liberális szavazók jelentôs része nem egy párthoz hû, hanem az elveihez, és fogcsikorgatva bár, de elnézték a szadesznek azokat az engedményeket, amiket szükségszerûnek tûnt megtenni a minisztériumok vezetésének érdekében. Amikor a legnagyobb kormányzópárt felôl érkeztek liberális üzenete, sokszor a szadesz hatalomban eltöltött idôszakaiban kifejtett véleményénél markánsabban liberális üzenetek, az egyensugarú liberális egy rövid idôre a kormányban képviselve érezte magát.

A liberális elveknek az egészségügyi törvény lassú fájdalmas kiherélése tette be a kaput. Az az öszvér megoldás, ami végül született pontosan azokat az elveket vette ki belôle, amit az öngondoskodás fogalmával leírható. Attól a pillanattól fogva, amikor nyilvánosságra került a törvény, a szadesznek lépnie kellett, ha egyáltalán még incselkedett a gondolattal, hogy a parlamentbe bekerüljön 2010-ben. Ugyanakkor valamilyen okból egészen addig, míg a magántôkének még a nyomát is ki nem szándékozták szedni a törvénybôl, maradtak a hatalom mellett. Az egész huzavona és színház, hogy kinek az érdeke, egyeztettek -e vagy sem, ott voltak -e vagy sem, ki mit mondott, ki mit nem mondott, tehát ez az egész polbulvár baszakodás érdektelen, mert a szadeszen a választói felôl október óta nyomás van, a maszopnak -mint minden populáris retorikájú pártnak- az elbukott népszavazás tette be a kaput. Megérett a házasság a válás kimondására.

Ami most történik az éppen az, amit én az elsô négyéves koalíció után mondtam, hogy a szadesznek, mint kis pártnak, ami nem tömegeket, hanem elvet képvisel a mérleg nyelveként kell funkcionálnia.
Az elveket képviselô kis pártok sosem lesznek populárisak, az elveket el kell sajátítani, azok tükrében tekinteni a történéseket, ahhoz hogy megértsük, vagy csak véleményt formálhassunk az eseményekrôl. Ez pedig a szavazóképes lakosság nagyon csekély hányadának alternatíva az általános magatartáshoz képest. A kis pártok tere lenne üldögélni a mindenki számára értékes kis szavazatainkon és várni, hogy a nagyok az elképzeléseikbe úgy ültessenek bele liberális avagy konzervatív elemeket (respectively), hogy az kielégítse az elveket. Nagy változásokat nem lehet így hozni, de az összképet liberálisabbá, konzervatívabbá tenni igen, de megtanulhatták volna az elsô négy év alatt, de ha akkor nem a második négy év alatt, hogy liberális irányt nem fog venni egycsapásra semmi, de még 10 évnyi csapkodásra sem. Szögezzük le, hogy a liberalizmus elvei nem alkalmasak kormányzásra, amiként egyetlen tiszta elv sem, de a törvényekbe, nem egyes törvényekbe, hanem általánosan a törvények szellemébe be lehet építeni liberális vonalat.

Most, tíz év után, történt liberális haladás, a szadesz megmutathatja a potenciális szavazóinak, hogy ellenfeleiben tôle távol nem álló, de elveikben kevéssé egyezô kormány mellett miként tudja érvényesíteni az elvek térnyerését. Ezt az irányt vélem hallani Fodor Gábor szavaiban, de ez látszik a maszop MDF-hez dörgölôdzô politikáján is. Felfogták, és megpróbálják a mérleget a két kicsinek adott engedményekkel maguk felé billenteni.

Ez lehet a liberális (és az elveiben tiszta konzervatív) irány, és ennek tükrében szerintem ez a koalíciós vita, az elmúlt 14 év elsô elôrelépése. Még ezt is el lehet szúrni, nem is kicsit, de hátha végre a szadeszben haladni akarnak emberek, és nem csupán a hatalom közelébe kerülni. Mert ez az, amiért a szavazóik rájuk szavaznak, és nem az, hogy a liberalizmust a populista polbulvárra érzékeny ellenfél a sátán egyik attribútumának kiáltsa ki, csupán azért, mert koalícióra lépett a maszoppal.

Akinek hite van, az abban hisz, hogy az egyetlen igazságot ô tudja, de abban legalábbis feltétlenül, hogy tudja mi a rossz. Elméletileg, aki tudja mi a rossz, annak tudnia kell mi a jó is, tehát képesnek kell lennie felállitani egy skálát, amin a jó és rossz egymás ellenpontjai, és közöttük számos-számtalan más elem helyezkedik el, amik a skála valamely (illetve mindkét) végétôl számított távolsága okán jobb, rosszabb, semleges. Minden ilyen preferencia tengelynek van egy skálázási szempontja, ami alapján kerülnek az értékek a skála külöbözô pontjaira.

A republicator.blog.hu bloggere kikelt az ellen, hogy valakik a kommunizmust helyesnek, kívánatosnak tartsák, mert számára az a tengely rossz feliratú végén helyezkedik el. Megfogalmazza, hogy a rossz a kommunizmus, a jó pedig a szabadság.
Idéznék a bejegyzésbôl két mondatot:

Szólásszabadság van, nézeteivel bárki traktálhatja az érdeklődőt, mégis felmerül a kérdés: Nooormális?
...
Ha másért nem, a tiltott önkényuralmi jelképek használata miatt azért csak le kellene radírozni ezt a portált a netről, mielőtt baromságaik termékeny talajra hullnak.

Az ezek között feszülô ellentmondás felismeréséhez nem kell hermeneutikusnak lenni, szólásszabadság van, de csak van valami ami miatt érdemes betiltani (jogi alapot a tiltott önkényuralmi jelképek adnak), a veszély pedig, hogy még több nemnormális ember lesz. Tehát a szabadság addig jó, míg a republicator blogot érinti, és akkor rossz, ha a kommunistákat.

Definíciók
A kommunizmus egy idealista politikai rendszer, mint minden politikai elmélet kevés változóval operál, és a változók egy jó részét nem is ismeri el számottevônek. Ugyanilyen idealista politikai rendszer a liberalizmus is, de a nacionalizmus is. Ezeknek a rendszereknek mindegyikét meg lehet valósítani diktatúrában is, és demokráciában is. A kommunizmus, röviden az, hogy mindenki szükségletei szerint részesüljön a javakból, és ne a képességei, szerencséje, vagy femenôi képessége és szerencséje alapján. Ennek szükségszerû folyománya, hogy senki ne birtokoljon termelôeszközt, és felesleget, azonban ez  ellentmond a kultúránknak, de lehet hogy még etológiai gyökereket is feltárhatunk a birtoklási, a magántulajdon iránti vágyban.

A kapitalizmus, és ennek folyománya a fogyasztói társadalom ezen vágyakra épül, ugyanakkor hatalmas egyenôtlenséget eredményez, amit viszont igazságtalannak érez a kultúránk. Ez egy örök ellentmondás, jelenlegi viszonylagos jólétünk kizsákmányoláson alapszik. Amíg az én nyolc órai munkámért mások 20-30-40 órai munkáját tudom megvenni, addig tart a jólétem. A kulcsszó a kizsákmányolás, ami a kommunizmus egyik hívószava, ironikusan a jelenleg kizsákmányolásban élenjáró ország, Kína, kommunistának mondja magát. A kommunizmus elérhetô formája az, amikor a szociális háló olyan magasan van, hogy a szociális háló által fenntartottak és a szociális hálót fenntartók között nincs életszínvonalbeli különbség, tehát a társadalmi szakadék az eltartottak és az eltartók között nulla közelébe szûkül. Ez a szocializmus egyik alapelve.

Megközelítés
Vessük össze Pinochetet és Fidelt, ôk mindketten puccsal, avagy forradalommal kerültek hatalomba, mindketten diktatorikus módszerekkel kormányoztak, de egészen más gazdasági, politikai elveket követve. Ugyanakkor Hitler demokratikus választáson jutott hatalomba, egy harmadik politikai elvet követve. Tehát a politikai elvek és az államvezetési formája (diktatúra vagy demokrácia) nem áll összefüggésben egymással.

republicator ott hibázik, hogy egy idealista elvet összemos egy diktatúrával, ez hasonló a nacionalizmus és a németországi nácizmus / olasz fasizmus összemosásával, hiszen kevés nacionalistább országot ismerünk, mint az Egyesült Államok, de nácinak nem lehet nevezni (bár fasisztának, a szó eredeti értelmében igen).

Che
Che Guevarát nagyon divatos lett utálni, ahogy jelképe lett a lázadásnak, a fennálló renddel egyet nem értésnek, úgy a rendpártiak számára jelképe lett a másságnak. Senki számára nem tiszta, hogy minek a jelképe. Kialakult egy gondolatmentes generáció, akinek Che az ellenállás, és kialakult egy generáció, akinek Che a szélsôbaloldal. Pedig érdekes módon, ha bárki utánanézne, Che személye nem egyértelmû, a szegénység, a kapitalista kizsákmányolás ellen harcolt, és elveiben nagyon sok nacionalizmus volt. A legnagyobb ellenségnek, a Dél-Amerikában egyre nagyobb gazdasági teret -és ebbôl következôen politikai hatalmat-  nyerô Amerikát tekintette. Meggyilkolását pedig legtöbben a Szovjetúnió nyakába akarják varrni.

Akkor most ô kinek az ellensége? Szellemisége, és vándorforradalmárkodása leginkább Bem apóéra hasonlít, ô is ott volt minden szabadságharcban Európában, ô mégis kedvence a jobboldalnak.

Nincsenek vegytiszta elvek, nincsenek vegytiszta izmusokkal kifejezhetô gondolatok, emberek, Kizárólag az ostobák és szûklátókörûek, illetve azok, akiknek ez érdeke próbálják sulykolni, hogy az ellenséget fel lehet ismerni a pólójáról, zenéjérôl.

Ha nem értek egyet valamivel, Mindig molotov-koktélt dobok rája. Ez bizony így helyes. A múltkor a sufniban javítottam a kocsit, nem sikerült betekerni egy csavart, megfigyeltem hogy hatlapfejû, leültem gondolkodni, hát nem pont beleillik a Dávid-csillag? Fogtam a konyhában, összeraktam egy Molotov-koktélt, és már repült is a motorház alá. Jól megkapták a zsidók, amiért olyan csavart gyártottak, hogy az igaz hazafiak ne tudják betekerni! Az a mocskos zsidó biztosítótársaság meg összejátszik a mocskos zsidó csavargyártókkal, nem akarták kifizetni az én hazafias kocsim kárát, hát dobtam egy Molotov-koktélt a csekkjeikre, meg a felszólító levelekre amit küldtek. Jól megadtam nekik.

A látszat csal

Vajon mi történt a Broadway-jegyirodában? Tulajdonképpen nem tökéletesen mindegy, hogy mi történt ott? A lényeg az, hogy A vitába keveredett B-vel, ezért A írt egy panaszos levelet C-nek, aki nyíltan felbújotta D-t és társait, hogy bosszulják meg, azok pedig az ügy súlyához méltón megbosszulták, felgyújtották B üzletét. Ez kérem szépen nem antiszemitizmus, hanem fogyasztóvédelem. C a fogyasztóvédelem szent harcosa, rettegjen a Tesco, ha mégegyszer romlott macskaeledelt adnak el nekem!

Sok értelme nem volt az egésznek azon túl, hogy pár ember felhívja magára a figyelmet. A Magyarok Nyilait és a Póló- és Bombagyártó Ártatlan Hazafit pillanatok alatt elfelejtenénk, ha idônként nem csinálnának valamit, márpedig lelkes közönségük kifejezetten a fogyasztóvédelmi nüanszokra ugrik. Kathi Attilával vállt vállhoz vetve küzdenek azért, hogy ne legyen romlott tej a sarki közértben, és hogy Hungarica jegyet mindenhol kezelési költség nélkül lehessen kapni. Mert ez így fair. Van aki körbejárja a várost, hogy meglelje, hol adnak kezelési költség nélkül Morcheeba jegyet, van aki felgyújtatja a boltot, ahol felszámítanak. Ez maga a kereskedelmi szelekció. Vajon hány jegyárus mer majd a jövôben felszámolni kezelési díjat hazafias bandák zenei performanszaira? Naugye.

Zsidózás

Elméletileg az tartozik egy közösséghez, aki annak vallja magát. Ezt azonban vannak, akik jobban tudják, ránéznek, megítélik, és már tudják is, hova tartozik. Aki kezelési díjat számol fel, az zsidó és cigány, és csak azért nem buzi is, mert nôk, a leszbiszex pedig nem csúnya a hazafiak szerint. Mégsem tagadhatják meg kamaszkori álmaikat: Nagymagyarország, fajtiszta nemzet és sok leszbipornó ingyen és persze a Kádár rendszer minden szocialista vívmánya, lehetôleg bárgyú homályba merítve, hogy szocialista. A hazafi nedves álmaiban Kośicében Kassán, magyar nyelven illetékmentesen igényel 90%-os gázártámogatást, miközben kevélyen néz bajsza alól a fajilag illetéktelenek elutasított kérelmeire.

Elhatárolódás

Aki nem Jobb, az Bal. Aki nem bomberdzsekis, annak kipa van a fején. A világból a Molotov-koktélok mögül ennyi látszik. A világnak a Molotov-koktélok ezen a felén pedig kényszer alakult ki mindenkiben, hogy eszerint gondolkodjon. Ez a hülyék sikere. Felosztották a világot pirosautósokra és sárgatraktorosokra, a homokozó két oldalát kijelölték, mindenki más pedig küzd, hogy elhitesse, nem, nem csak ez a kettô van. A hülyék pedig önkényesen és büszkén mutogatnak. Az nem baloldali gondolkodó, aki kritizálja a kormányt, az nem jobboldali gondolkodó, aki nem holokausztrelativista. Ha mégis, akkor pláne nem az.

Hosszú bejegyzésekben gondolkodnak arról emberek, hogy mit jelent konzervatívnak lenni, majd amikor kimennek ellentütetni, rájuk szabadulnak az olvasóik, hogy dehát ez milyen ocsmány libsi dolog. Mert a Molotov-megoldás egyszerû, tudjuk ki a rossz és ki a jó. Lángbetûkkel van a magyar égbe írva, hogy akit nem szabad szeretni, azt gyûlölni kell.

Ma reggel sok minden nem volt, aminek lennie kellett volna. Számomra ezek nem életbevágóak, amúgy is kocsival közlekedem, valahogy nem vágyom arra az élményre, hogy eljussak tömegközlekedve Budapesten a Déli-pályaudvarra, ott vonatra szálljak, levonatozzam Tatabányára, majd ott újfent tömegközlekedjem a gyárig, úgyhogy megszoktam azt a napi egy óra oda, másfél óra vissza utat. Ma dugó volt, nem is akármekkora, cefetnagy. Sok ideges ember, sok dudálás, ügyeskedôk és agresszív elôzgetôk, sok felesleges indulat.

Két fontos közszolgáltatás is sztrájkbalépett ma, azonban egy, egy legény talpon volt a vidéken. A parkolótársaságok emberei bôszen járták a várost, és büntettek. Nem várom el egy profitorientált cégtôl, mint a Centrum, hogy bármilyen okból korlátozza magát, hiszen nekik ez aranybánya, sokkal több lett az autó, ergo sokkal több rossz helyen, tilosban parkoló, vagy éppen többkilónyi apróval nem készülô autós jött be a városba. Azonban az önkormányzati parkolótársulások lehettek volna megértôbbek. Nem indultam el reggel nyolckor dolgozni, hisz minek, az index szerint a Lánchídod állt a forgalom, a Margit híd amúgy is járhatatlan, vártam hát. Az erkélyrôl megfigyelhettem, amint a szokásosnál sokkal több autót a parkolóôr végigbünteti.

Ez teljesen törvényes, a parkolásért fizetni kell, aki nem teszi, fizessen büntetést. Mégis felmerül bennem, hogy lehetne valamiféle belátás az önkormányzatnál a különleges helyzetre való tekintettel.

Szombaton lagziban voltunk, nem esküvô volt, hanem igazi, nagy lagzi. Olyan, amilyennek egy lagzinak lennie kell, nagyon gazdag, aminek az ismérve a hihetetlen pazarlás, hatalmas felhajtás. Enyhe szervezési káosz, és idegeskedés, de a meghívottak legnagyobb része nagyon jól érezte magát.

Két fogás között a vôfély (aka vôfény) jött-ment, konferált, babát hozott, tette, amit egy igazi lagzin egy igazi vôfélynek tennie kell. A leves és a leveshús között azonban meglepô fordulat történt: az amúgy is alacsony szinvonalon teljesítô (kétszinti kétlaptop) szintetizátorüzemeltetôket a Himnusz elhúzására vették rá. A háromtagú duóban (!) volt egy ember, aki hangszeren is játszott, egy sokat látott alt szaxofonon játszotta a nóták dallamát, ami meglepô az énekmikrofon megközlítésekor, szerencsésen elnyomta a másik két tag éneklését.

A Himnusz azonban kifogott rajtuk, az ember, aki addig sikeresen abszolválta a magyar népdalok ritmus és hangzatvilágát másolgató lagzidalok éneklési szükségletét, komoly bajba került. Kiderült, hogy egy kiskvartot alulról súroló hangterjedelme a Himnusz elénekléséhez kevés, illetve fény derült rá, hogy még két szintetizátor teljes hangminta-gyûjteménye sem elegendô egy szimfonikus zenekar hangzásának megközelítéséhez. Ennek eredményeképp az üstdob helyett szelektív hulladékgyûjtôbe dobált pet palackok egymáshoz ütôdését játszották be, a cinek helyett pedig alumínium villa és ikea üvegtányér interakcióját imitiálták. Eközben a szegény jobbsorsra érdemes zeneiparos nyivákolt, és hörgött.

Mindvégig az volt az érzésem, hogy jobban jártak volna egy kínaipiacos cédélejátszóval, mint ezekkel zenészekkel, de ez volt a mélypont. Eleve hogy kerül „A magyar nép zivataros századaiból” alcímû költemény egy lagziba, de hamár ott van, akkor miért nem sikerült éfjélkor felvenni egy diktafonra az M1 mûsorát, és azt lejátszani?

És nekúnk ezt röhögés nélkül kellett volna kibírni... bevallom nem ment

Elég sűrűn járok Erdélybe, és ottani cigó tapasztalataimat szeretném megosztani Veletek.. A csíki területet járom rendszeresen, számos ottani barátom véleménye azonos ebben a kérdésben. A cigók szisztémája nagyban azonos a magyarországival, viszont az ottani "kezelési módszerek" sokkal ésszerűbbek, és célravezetőbbek mint nálunk. Az eredményt ott is az összetartás hozta meg, -mármint a székelyek összetartása- és következetessége a parazitákkal szemben. Minap történt egy kis csíki faluban, hogy jártunkban-keltünkben többször  is belebotlottunk a helyi önkormányzat teherautójába, mely a cigány portákon végig haladva, itt is ott is "letett" egy kupac tüzelőt.  Kérdeztem helyi barátomat, hogy mi ez? Mire mosolyogva elmondta, hogy tudod...nálunk más a cigányok segélyezése mint nálatok. Itt pl. pénzt egyáltalán nem kapnak, csak ha családi szinten 180 nap munkaviszonyt fel tudnak mutatni. A 180 napot összehordhatják többen egy  háztartásból, de ez a minimum követelmény, hogy egyáltalán kaphassanak valamit. Így aztán amikor az idénymunkák elkezdődnek a földeken, a cigók szépen elindulnak napszámba, mint a többi rendes, dolgos emberke, és a cselekvőképességüket kiélik a földeken. Ott nincs tele a kocsma, léhűtő, segílykéből játékgépező, késelő cigányokkal, hanem a kocsma a falusi kultúra, beszélgetős, társadalmi színhelye ma is, ahogy rendesen volt. A székelyek bölcsessége megmutatkozik abban is, hogy a cigók életmódját nem csak tétlenül szemlélik, hanem annak sajátosságaiból le is vonják a helyes következtetést, és nem engednek teret a szélsőséges, deviáns, agresszív megnyilvánulásoknak. Például, ha a cigány elköti a székely ember biciklijét a templom elől, akkor a székely ember 3-4 vagy 5-10 -amennyi szükséges-komájával bemegy a cigány portájára. A minimum az, hogy elhozza a biciklijét, de ha szükséges,  úgy elverik a cigányokat, mint szódás a lovát. Halmazati büntetésként feljelenti, (5-10 tanúval alátámasztva) és elmegy a "híre", hogy a cigány lopott a  székely embertől, aminek következtében a székelyek olyan terrorba részesítik az érintett családját, hogy az eget is nagybőgőnek nézik. Alap, hogy munkát senkitől se kap, ugrik a 180 nap, nulla segély. Ennyi.  Lehet cihelődni. Tetszik a polgármesterek hozzáállása is. Mivel a falu pénzéről és adójáról van szó, nem engedik azt elherdálni. Az említett tüzelő szállítmány is a segélyezés része volt, de barátom szerint akár naponta is kaphatnak valamit a cigók, de szigorúan csak "természetben". Egyik nap kenyér, másik nap cukor-liszt, harmadnap egy zsák pityóka, utána meg beváltható tej, tészta, vagy konzerv jegy. Pénz nuku. Pénz akkor van, ha dolgoznak. Az önkormányzat is ellátja munkával a cigókat, és azok szorgalmasan festik is az iskolát, takarítják az árkokat, gereblyéznek a templom kertben, amiért persze fizetést kapnak, és egy igazolást a kiskönyvbe, hogy aznap dolgoztak. A pénzből kifizetik a villanyszámlájukat, mint más tisztességes ember. Saját szememmel láttam. hogy a helyi cigók lovakat tartanak, szekerekkel bér fuvaroznak, és használják a kerti pottyantóst. Alapvetően másként néznek ki, mint az itteni züllött fajtársaik. Nem mondom, hogy "tiszta udvar, rendes ház" de legalább nem ér derékig a  szar a portájukon. Amit még tapasztaltam, hogy a megfelelő bánásmód miatt, sokkal udvariasabbak, például tudnak köszönni, ha bemennek barátom boltjába, és lássatok csodát, nem mernek a boltban lopni!!! Az egész faluban 2-3 élelmiszerbolt van, a kapott jegyeket ezekben lehet beváltani. Kivéve, ha tolvaj az illető. Egyébként lehet sétálni a szomszéd faluba 5-8 kilométert, de ha ott is kitelik a becsület, akkor gáz van. Persze a boltosok is összetartanak. A polgármesterek pedig beérik az adott szóval, hogy a cigó a kajajegyért nem fog mást kapni, csak azt ami rája vagyon írva. Nagyon tetszik ez a rendszer. Tetszik mert értelmes. Tetszik mert igazságos. Tetszik mert humánus. Tetszik mert láthatóan eredményes. Láttam a cigány gyerekeket suliba menet. Hógolyóztak a többiekkel. Láttam cigányt templomba menni. Láttam karácsony előtt, ahogy a tüzelős kocsi karácsonyfát dobott be minden portára. Magyarnak, cigánynak egyaránt. Ott ezt is megoldották. Tellett rá. Mert nem hagyják, hogy ellopják a köz vagyonát. Látom az összetartás erejét, és látom az egészséges életösztönt, hogyan rendezi okosan, tevékenyen egy közösség az életét.

Ezt a levelet kétszer kaptam meg, egyszer jobbról, egyszer balról. Azon túl, hogy a valóságtartalmát nem tudom, ami ebben a levélben szép, az a fogalmazás. Nem érdemes elôvenni az ismétléseket, a helyesírást, a szándékolt népieskedést, mert az írója vagy iskolázatlan, vagy szándékoltan annak akarja feltüntetni magát.

Az álnépieskedés ("rája vagyon írva", "kitelik a becsület", "csíki területet járom") új divatját Orbán teremtette meg a sosem hallott székely közmondásokkal, és népieskedô szófordulatokkal, ami kellemes is Berecz András szájából, de más szájából csak hangulati értéke van.

Amennyiben a levélnek van valóságtartalma, az a levél alapján a következô:

• háztartásonként 180 nap közmunkát kell teljesítenie annak a cigánynak, aki pénzbeli segélyt akar kapni
• a segélyezés természetbeli juttatások, vagy azok igénybevételére feljogosító utalványok formájában zajlik, amik pénzre nem válthatóak
• az utalványok elfogadása regionális (erre utal, hogy a szomszéd faluban is elfogadják)
• az önkormányzat egyrészt fizet a közmunkáért, másrészt a közmunka feljogosítja a segély igénybevételére a közmunkát elvégzôt
• az utalványok elfogadása a boltosok döntésén múlik ("kivéve ha tolvaj"), tehát az utalványt megkaphatja a segélyezett, de beváltani akkor tudja, ha a boltos úgy ítéli meg, hogy nem tolvaj

Mindez lehet igaz, valóban nem ismerem a román állam segélyezési gyakorlatát, illetve azt, mennyire enged szabad kezet az önkormányzatoknak a segélyek kiosztásában. Ami viszont furcsa:

1. Ez a rendszer sem terheli meg kevésbé anyagilag az önkormányzatot, hiszen a boltok által jegy ellenében eladott élelmiszert ki kell fizetnie, a közmunkát kifizeti, a pénzbeli segélyt pedig kiosztja a 180 napnyi munkát felmutatóknak.
2. Ellentmond a szociális rendszerek elvének az is, hogy 180 napnyi munkaviszonnyal rendelkezôk kapnak segélyt, ami tekintve, hogy 260 munkanap van maximum egy évben 70%-os éves foglakoztatottságot jelent (éves 9 hónap munkaviszonyt), ami nem tipukus segélyezési alap. Egy kétkeresôs család esetében ez 90 nap/keresô, ha két nagykorú gyerek is van a családban, akkor már csak 45 nap/fô.
3. Amennyiben feltesszük, hogy X mennyiségû segély alapjaként kell felmutatni 180 napot, tehát egy ember 180 napot dolgozik Z ember ellátására szükséges élelmiszerért, akkor a rendszer alapján négy keresô 45 nap munkával éri el ugyanazt, míg négy keresô 180 nap munkával 4X mennyiségû élelmiszerjegyet kap, tehát X-hez képest felesleget termel. Ez pedig ellentmond a rendszer elméletének. Hacsak a rendszer kitalálója nem abból indul ki, hogy minden keresôkorú cigány családot alapít, tehát másik háztartásnak számít.
4. Amennyiben a "munkát senkitôl sem kap, ugrott a 180 nap" illetve "az önkormányzat is ellátja munkával"kitétel azt jelenti, hogy a 180 napnyi munkát bárki igazolhatja, mi akadályozza meg, hogy a cigányok egymásnak igazoljanak napokat? Ha ezt faji alapon teszik (ti. cigány nem igazolhat cigánynak munkát), akkor ez színtiszta rasszizmus.

Ezen ellentmondások miatt felteszem, hogy a levélnek nincs valóságalapja, hanem egy rosszul kidolgozott vágyálom, amit kocsmaasztal mellett szültek meg unatkozó erdélyromantikus és rasszista emberek, akik a rendszert egyirányba gondolták csak végig.  Vajon miért jut eszembe a Magyar Gárda, amikor  a levélíró az önbíráskodást helyesnek tartja és annak hatalmi védelmét vélelmezi Romániában? Ugye elmennek tizenöten, megverik a tolvajt és még fel is jelentik. A levélben a cigány cigó és parazita, alapvetô tényként kezeli, hogy a cigányok nem használják a mellékhelyiséget, lopnak, késelnek, eljátszák a segélyt. A levél írója vagy alattomos, hogy ezeket a marhaságokat tényként szövi bele az írásába, vagy a cigánybûnözés fogalomkörének bûvkörében él, tényként fogadja el ezeket az elôítéleteket.  Újfent... vajon miért jut eszembe a Magyar Gárda?

Sokszor elmondtam, leírtam, a Magyar Gárda jelenség, akárcsak ez a levél. Magyarországon ma él egy csomó ember, aki nem felelôs a saját életéért és a környezetéért, aki az állam segítségére vár, és ha nem kapja meg, akkor kitalálja hogy milyen erôszakszervezettel kellene azt helyettesíteni. Fel sem fogják, hogy ha másoktól meg akarják vonni valamilyen alapon az egyenlôséget, bármikor megvonhatják tôlük is. Sosem fogják megérteni, hogy az, aki napokon (heteken) keresztül reggel tízkor árpádsávos zászlóval ráér tüntetni, az ugyanúgy nem dolgozik, mint azok, akiket ôk parazitának neveznek.

Amit pedig végképp nem akarnak látni az az, hogy Romániában a kisebbség, a parazitának kikiáltott rossz, a magyar cigány megfelelôje éppen a magyar kisebbség. Nem látják, hogy a Magyar Gárda román megfelelôje magyarellenes tüntetést fog tartani, hogy az elveikben hozzájuk legközelebb álló románok éppen a bölcs, összetartó, egészséges életösztönnel megáldott székelyekkel szemben viseltetnek olyan érzelmekkel, mint ôk a cigányok iránt.

"aprilisban kint ult a parkban a suli kertjeben a padon. Odament hozza 6 nemcigany gyerek es nemhatulrol nemrugta fejbe. Majd az osszeesett gyereket nemrugdostak szarra a tarsaival, ugy, hogy nem kerult harom napra a nemintenzivre"  ... "Mindenki tudta - a tanarok is - hogy mely nemcigany gyerekek voltak a tettesek, de kussoltak, mert nemfeltek a csalad haragjatol. Se fegyelmi, se kiruggas, semmi. Hiaba ment be a srac anyja, apja a suliba, elkuldtek oket a picsaba. A nemcigany nembunos gyerekeket semmilyen kozponti retorzio nem erte. Hogy is erhette volna, akkor rasszizmus lett volna, meg negativ etnikai diszkriminacio. hiszen ugye nemciganyok tettek. "

Ezt egy nemember írta 2008 márciusában egy kommentben egy blogon. Új szóhasználat, mert ebbe bizony belekötni nem lehet, ha nemcigány követ el nembûncselekményt, akkor ez bizony színtiszta nemrasszizmus, hiszen neménmondtam nemaztmondtam, nemén. Mi pedig nemnemcigányok és nemnemrasszisták összekuncogunk, hogy hejjdejólmegmondta, hejjdeügyesen elmondta.  Jól megadta azoknak, akik nemnemszeretik a nemcigányozást, akik nemnemszeretik a nemrasszizmust. Nemdebár. 

1996-ban Amerikában láttam azt, ahogy négerek (vagy nemnégerek  újbeszélül?) visszaéltek az etnikai diszkriminációval. Mert mint minden joggal, ezzel is vissza lehet élni. Senkit sem érhet azért diszkrimináció, mert valaminek született. Ez egy jog. Ha valamilyen tettük valóban nemdiszkriminatív következményével azért nem értenek egyet, mert azt diszkriminatívnak tartják, akkor a jogukkal visszaélnek. Ha igazat adnak nekik, ez átcsap pozitív diszkriminációba, és innentôl kezdve tápot ad a rasszistáknak. Erre a célra az iskolában, ahova jártam fenntartottak egy néger felügyelôtanárt, aki négerként nem lehetett negatíve diszkriminatív, tehát a néger diákok nem tarthatták diszkriminációnak az elbánást. Ez logikailag korrekt, de szerintem súlyosan diszkriminatív, mert miért kell a négereknek külön felügyelôtanár?

Ez egy láncfolyamat, sosem ér véget. Sosem fogunk megtanulni együttélni a mássággal. Mindannyian azt hisszük, hogy a mi életformánk, kulturánk, magatartásunk a helyes, hogy létezik egy objektív jó, ami szerint élni kell, amilyennek lenni kell, és aki más, az ezen skála szerint rossz. 

Nincs konklúzióm, csak figyelek.  

Van három autós sztorim:

1.
Tatabánya-Budapest M1 km38 balpálya. Szürke Mercedes nagyon siet, rámvilant bár nekem nincs hova mennem, jobbra kamionok. Az elsô adandó helyen kimentem jobbra két kamion közé, majd azonnal vissza mögé, illetve közé és egy Suzuki Ignis közé. Nekem ez eddig nem járt semmilyen sebességcsökkenéssel, ha a Suzukit is elengedem, akkor viszont vissza kellett volna lassítanom 110-re, ráadásul volt egy biztonságos hely kettejük között. A Suzukit felháborítja, hogy én bejöttem közéjük, és belejön a csomagtartómba, villog feleslegesen, láthatja hogy nincs hova mennem. A következô adandó helyen újra kimegyek jobbra, elengedem a Suzukit, és azonnal vissza is megyek mögé. Eddig szerintem mindenki csak nyert, én folyamatosan tartottam a 140-es tempómat, a Mercedest talán 300 méteren kényszerítettem lassításra, a Szukit talán további 400 méteren.
A Suzukis megy elôttem, majd fékez egy hatalmasat, mivel elé kijön egy kamion. A kamion a Bicskei kijárat elôtti komoly emelkedôn elôz (a kaptatósáv elôtt kezdi az elôzést, majd van olyan pillanat, hogy a három sávban kamionok vannak egymás mellett, mivel a legelsô és leglassabb kamion kiment a kaptatóba, a haladósávban haladó kamion maradt, az elôzôsávban pedig maradt a kamion), ami szerintem sem teljesen normális dolog, de el szoktam nézni nekik, ôk ott dolgoznak. A Suzukisban viszont elpattan valami, dudál, villog, indexel, dudál, és amikor a Bicskei kijárat elôtt a kamion befejezi az elôzést (cca 1km hosszan elôzött), melléérve az utas a jobbegyen rázza az ökklét, majd a kocsi kimegy a haladósávba a kamion elé és elkezd cicázni vele, ráfékezget, emberi kezek nyúlnak ki a kocsiból mutogatva.
Én elmentem mellettük, és ugyanaz a Suzuki a 17-es kilométernél ért utol újra, éppen ott, ahol a legnagyobb a káosz, és legközelebb engem a Törökbálinti kijáratnál tudott megelôzni, majd mögötte haladtam egészen az Osztyapenkóig, ahol dugóba fulladtunk, és elvesztettük egymást.

2.
Tatabánya-Budapest M1 km27 balpálya. Kék Volkswagen nagyon nyomul mögöttem, haladóban nagypénteki szoros kamionforgalom, én tartok egy 140-es átlagtempót, mindenki halad. A Volkswagen ahol csak tud megpróbál jobbról elôzni, de a kocsi feléig sem jut sosem, hiszen ha veszteség nélkül lehetne én is elengedném, de közben elôttem is haladnak. A VW sofôrje ideges (fehéring nyakkendô), végül kis sebességveszteséggel elengedem, elôttem is folytatja ezt a tevékenységet, jobbról megelôz egy öregecske Hondát, majd amikor azt hinném, hogy eltûnt, feltûnik két kamion között jobboldalt, a kamion lökhárítóján autózva. Teszek egy gesztust, visszaengedem magam elé, annak ellenére, hogy csak komoly sebességvesztéssel tehetem meg, de nem akarok magam mögött tudni egy ideges embert. Él vele, kijön elém (megköszönni nincs alkalma), majd haladunk, ô megpróbálja jobbról megelôzni az elôtte haladót, de sikertelenül, 100 kmh környékére kell visszalassítania, itt már nem engedem vissza, mert ez túlontúl veszélyes lenne, mögöttem szorosan jönnek.
A VW onnantól kezdve a hátam mögött cikázott, igen sokat veszítve a jobbról elôzésekkel. Az Budapark kijáratnál már három autóval megy mögöttem, de a km17-es traffipaxig leküzdi ezt, rámtapad. Traffinak lassítok, ezt ô nem érti, villog, nincs hova mennem jobbra, de nem akarok sztárfotón szerepelni (noha majd fél éve nem láttam villanni a két pest megyei traffit, de az ördög nem alszik), miután elhaladtam a traffi mellett felveszem a 150-es tempót, a VW láthatólag meg van elégedve. M1-M7 közös szakaszán a forgalom lelassult, de ezt nem hitte el, így elkezdett cikázni.
Legközelebb a Hegyalja úton a pirosnál állt mögöttem, majd végül beengedtem magam elé az Erzsébet hídon, hogy lemehessen a rakptartra.

3.
Budapest Budaörsi út-Petôfi híd. Négyes Golf nyomul mögöttem a dugóban, ha nem megyek be egy keresztezôdésbe, mert nem akarok benne ragadni, dudál. Ha beengedek valakit, káromkodik. A lökhárítómon autózik, ideges, de nem tudom elengedni. Végre kicsit tisztul a forgalom a Fehérvári utat keresztezve, cikázik, és valóban, a piroslámpánál elôttem van, noha a legszélsô sávban. Látom ôt cikázni, sávokat váltogatni, majd a Petôfi hídon beengedtem magam elé a külsô sávba.

Van egy régi szállóige, amit Apukám egy régi kollégájának mondott a bíró, amikor elítélte. A kolléga hivatásos sofôr volt, egy ködös napon kitolta az UAZ orrát a Budaörsi útra és belement egy kismotoros, aki meghalt. A bíró, azt mondta neki: "Aki autóba ül, az fél lábbal a sírban fél lábbal a börtönben van" ehhez késôbb társult egy kiegészítés is, "tehát ha épséggel szállsz ki egy autóból, akkor szerencséd volt." Mióta a kamaszos lendület kifogyott belôlem eszerint az elv szerint vezetek. A leggyorsabban próbálok haladni azon a 180 kilométeren, amit minden nap muszáj megtennem, de mindig szem elôtt tartva a biztonságot. Iparban dolgozom, tudom mit jelent a veszélyes üzem, eszerint próbálok haladni. Hatékonyan és biztonságosan.

Amikor lunát tanítgattam vezetni, fogalmaztam meg azt, hogy a biztonságos sebesség az, amivel te biztonságban érzed magad, és nem veszélyeztetsz másokat sem. Többszázezer levezetett kilométerrel a hátam mögött nem szégyellek kimenni a jobbsávba és nyolcvannal menni, ha úgy érzem, hogy az aktuális szellemi, frissességi, állapotom és az útviszonyok nem engednek meg nagyobb sebességet. Nem szeretem az agresszív sofôröket, nem szeretem a jobbról elôzôket, van akinek a viselkedése arra sarkall, hogy mindenáron elengedjem, van akit akkor engedek el, ha ez nem jár sebességvesztéssel számomra, és vannak akiket szeretek magam mögé hagyni. Elôrerohanni 180 kmhval és visszaállni a közös tempónkra, ami szerint sosem érhet utol újra. Ritka, de szeretek közösen haladni autókkal. A Bp-Tatabánya úton vannak autók, akiket megismerek, akik megismernek, tudjuk egymásról hogy hova megy, hol kanyarodik le Tatabányán, felveszünk egy közös sebességet, és együtt haladunk.

Ezek az autósok, akiket itt elmeséltem nem voltak nálam hatékonyakabbak, pedig veszélyeztettek másokat. Természetesen ez nem általános, a nagy sebességgel suhanó autók jelentôs része gyorsabb lesz nálam, de bizony egy sofôrnek fel kell tudnia mérni, hogy mennyit nyer és mennyit veszít egy-egy akciójával. Mások veszélyeztetése veszteség, hamarabb odaérni pedig csekély nyereség.

Rendszeresen olvasom az autózz! blogot, és sokszor szörnyedek a kommenteken, ott vannak az önkéntes igazságosztók, akik engem sem szoktak elengedni, sosem megy ki a haladósávba, mert 130 a megengedett, neki joga van ott haladni. Ott vannak azok az igazságosztók, akik szerint a másik igazságosztót meg kell leckéztetni, idegesíteni, bosszantani, megelôzni jobbról, mert ha lehet, akkor neki is lett volna alkalma rá. Hajlandóak egymást veszélyeztetni, mert hisznek abban, hogy van egy mozdíthatatlan jó, hol a szabályok, hol az, hogy a sikereseknek nyerni kell. Mindenki nyerni akar, de nem biztonságot, hanem perceket, és métereket.

à la Bergengóc  (^tm luna)

A Magyar Köztársaság Kômûveseinek szabályként le van írva, hogy munkájuk eredménye nem akadályozhatja a szabad közlekedést a Magyar Köztársaság Folyosóin. Amikor megkérik ôket, hogy húzzanak fel egy falat egy folyosóra keresztbe, akkor elôveszik a szabályt, összevetik a kéréssel, és azt mondják, márpedig ezt kérem mi nem tehetjük meg, mert a fal a folyosón akadályozná a folyosón a közlekedést. Valóban bölcs döntést hoztak, független (nem nézték ki akar falat húzatni), szakmailag is kiváló, elvégre a fal olyan valami, amitôl nem lehet közlekedni. Mi mind egyetértünk velük, a Magyar Köztársaság Kômûvesei pedig hátradôlnek és mosolyognak.

Ekkor újabb kérés érkezik hozzájuk: két ajtót kellene befalazni. Elôveszik a szabályt, összevetik a kéréssel, és megállapítják hogy az ajtók befalazása a Folyosón közlekedést nem érintik, mert a Folyosón nincsenek ajtók, így ajtók hiányában a Folyosón továbbra is akadálytalanul lehet közlekedni. Valóban bölcs döntést hoztak, független (nem nézték ki akar falat húzatni), szakmailag is kiváló, elvégre az ajtó olyan valami, aminek hiányában a Folyosón lehet akadálytalanul közlekedni.

Az ajtókat a Folyosó két végén pedig befalazzák. Amennyiben valakiben felmerülne, hogy bizony az ajtók befalazása pedig bôdületes ökörség, akkor a Magyar Köztársaság Kômûvesei kiadnak egy nyilatkozatot:

"A Magyar Köztársaság Kômûvesein belüli szakmai vitákban elhangzott, a többségi határozatokban, párhuzamos indokolásokban és különvéleményekben megjelenô különbözô szakmai álláspontok nem adhatnak alapot sem az Magyar Köztársaság Kômûveseinek szakmai hozzáértésének, sem a politikai pártoktól való függetlenségének megkérdôjelezésére." ... " Természetesen mindenkinek jogában áll, hogy szakmai és egyéb fórumokon véleményt nyilvánítson az Magyar Köztársaság Kômûveseinek döntéseirôl, azt azonban a testület elfogadhatatlannak tarja, hogy ennek során hozzáértését és függetlenségét kétségbe vonják..."

Budapest módra 

Az Alkotmánybíróságnak joga van ahhoz, hogy csonthülye legyen. Ha a kérdésben nincs benne az a szó, hogy költségvetés, akkor az a kérdés nem érinti a költségvetést. Ha mégis, az nem az Alkotmánybíróság hozzáértésének hibája, hanem a Sors Keze, a Világ Kegyetlensége, Jogrendszerünktôl Idegen Fátum. Nem hozzáértési hiba, hogy nem fedezték fel a Be Nem Folyó Pénzek hatását a Befolyó Pénzek Elköltésére, ez kérem nem jogászi szakkérdés, ez matematika és logika, ehhez pedig egy alkotmánybírának nem kell érteni. Sok mindenhez nem kell érteniük, ôk a szakma elitje per definitionem, ahhoz kell érteni, hogy a Szakma Elitjének miként kell lenni. Ezen túl kérem semmit nem szabad rajtuk számonkérni, ezt pedig felesleges, hiszen a definíció adott.

Megkérdôjelezhetetlenségük egyértelmû saját maguk számára, és kételkedni sem bírunk benne, hiszen ôk azok, akik az alkotmányos jogainkat leginkább ismerik. Ha az ostoba plebs ostoba fejében egy pillanatra felmerülne a gondolat, hogy tökéletességük fénye egy szemhunyásnyi idôre megcsappant, akkor azt  "a testület elfogadhtatlannak tartja".

Biblikus módra 

Ne csinálj magadnak önálló véleményt. Ne imádd és ne tiszteld azt; mert én, az Alkotmánybíróság, féltőn- szerető hatalmi ág vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.

Az Alkotmánybíróságnak nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Alkotmánybíróság büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.

Népszavazós módra 

K: Egyetért -e Ön azzal, hogy Önnek, mint adófizetônek joga legyen megkérdôjelezni egy, a pénzünkbôl fenntartott szervezet munkájának minôségét?

V: Kivéve a gyevi bírót

"Talán az a titka a hegységeknek, hogy az örökkévalóságot jelentik számunkra, pedig pontosan tudom, hogy ugyanúgy születnek és pusztulnak, mint mi? A lépték különbözôségébôl ered az áhítat? Mert a mi hatvan-nyolcvan évünkkel szemben az ô életük százmilliókkal mérhetô? Lehet, hogy ez a magyarázat? Vagy más? Az egész és a részletek öntörvényû, önmagukat igazoló, magyarázó arányai?"

Zsoldos Péter Utolsó kísértés

Vad indák gyűrűznek körül

A jövô kezdete elôtt (2008. január 30. 16:06)

A vizitdíj és kórházi napidíj nem hozott jelentős bevételt az orvosoknak és a kórházaknak, és nem volt hatással a hálapénzre sem - állította az orvosi kamara elnöke

Miután a jövô -igennel- elkezdôdött (2008. március 11. 12:18)

Mit tehet az az orvos, aki bízva a vizitdíjból származó állandó bevételben, fejlesztésbe, hitelfelvételbe kezdett és a díj eltörlése után nem tudja törleszteni? A Budapesti Orvosi Kamara az önkormányzatoktól kér segítséget. A háziorvosi szekció próbapert is fontolgatott.

Régmult virágok illata
Bódít szerelmesen

"...a népszavazás ugyanis csak januártól törölte volna el a vizitdíjat, a kormány azonban elébe ment a dolgoknak, és áprilistól szünteti meg a kórházi napidíjjal és a tandíjjal együtt.

Lövétei István alkotmányjogász szerint ez akár alkotmányosan is aggályos lehet: „Az Alkotmánybíróságnál esetleg megállhat, hogy ez egy gyorsan, felkészülési idő nélküli átmenetet is jelent, azon felül természetesen az nem következik a népszavazásból sem, hogy azonnal átvezetni minden további nélkül". "

Vajon március 15-én a Fidesz nagygyûlés után az ostoba rövidlátó barmok tömege ünneplô békés tömeg átvonul a Kossuth térre hogy a vizitdíj bevezetését kóvetelje?

E szűzi földön valami rág.

"A bejelentés egy bizonyos népréteghez kapcsolódik, de leírni, kimondani senki nem meri, hiszen aki ezt megteszi, megbélyegzik" 
Ez egy, többek között a halálbüntetés visszaállítását követelô irományból származik. Amúgy Sajóbábony polgármestere, Nagy Imre és jegyzője Török Barna kijelentették, hogy nem rasszisták. A halálbüntetést gondolom általánosan gondolták, noha a bûncselekmények "egy bizonyos népréteghez kapcsolódnak", nemkizárólag rajtuk alkalmaznák.

S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.

A hétvége sok-kevés nem-e között volt egy nagyon szomorú nem.

Nem lesz Kapolcs.

Lehet, hogy amúgy is éppen nászúton lennénk, de ez akkor is szomorú.